Böhm Martin történésszel beszélgettünk

2020.08.22. 16:30

Egy későn érkezett parancson múlt volna Horthy István élete?

Hetvennyolc évvel ezelőtt, 1942. augusztus 20-án zuhant le gépével a keleti fronton, az oroszországi Alekszejevkában egy felderítő repülés során Horthy István kormányzóhelyettes. A baleset pontos okát azóta is homály fedi, de miután az orosz levéltárak háborús dokumentumai nemrégen kutathatóvá váltak, még az is lehet, hogy egyszer fény derül mindenre. Többek között erről is beszélt lapunknak Böhm Martin történész.

Borsányi Bea

Az 1935. július 11–15. közötti II. Magyar Pilóta Piknik angol résztvevői De Havilland Fox Moth repülőgéppel, közöttük Horthy István (jobbról a második) a Mátyásföldi repülőtéren

Fotó: Fortepan/adományozó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum

A 38 évesen elhunyt Horthy István tevékenysége nem hagyott mély történelmi nyomokat, mégis időről időre felemlegetjük a halálát.

– Horthy Istvánról sokan sok mindent leírtak már, de alapjában véve azok közé tartozik, akiknek a személyiségét, történelmi szerepét eddig még nem tárták fel igazán. Azt talán sokan tudják, hogyan halt meg, hiszen általában ezt szoktuk a legtöbbet emlegetni, ám azt gondolom, vele kapcsolatban nem csak ez az érdekes.

Azért elevenítsük fel azt a három feltételezést, amiket a baleset lehetséges okaként megjelöltek!

– Az egyiket, ami a balesetet követően is már felmerült – elsősorban a németbarát köröknek köszönhetően, de a háború után a baloldali történetírás is átvette –, mítoszrombolásként terjesztették. Eszerint István névnapot tartott, ezért italosan ült a gépbe, emiatt zuhant le (Horthy reformátusként nem augusztusban, hanem decemberben ünnepelte a névnapját – a szerző). Ezzel annak a sztereotip képnek is megfeleltették, mely szerint az előkelő nemesek léha, mulatozó, felelőtlen életmódot folytattak. Az ittas repülés tényét azonban nem tudták semmivel sem alátámasztani. Egy másik feltételezés mindjárt a balesetet követően az volt, hogy a németek nyúltak bele felszállás előtt a gépébe, emiatt zuhant le Horthy Héja típusú repülője. Ennek a feltételezésnek is megvan persze a maga magyarázata.

A németek tisztában voltak azzal, hogy a Horthy család, így István sem igazán németbarát, sőt Istvánnak nagyon jó kapcsolatai voltak Angliában és az USA-ban is, ami miatt a nácik megbízhatatlannak tartották. A németek tartottak is attól, hogy Horthyék nem kötik az ország sorsát végleg a német szövetség mellé. Ezt aztán azok a beszélgetések is alátámasztották, amelyeket István a halála előtt néhány nappal feleségével egy német tábornok által a rendelkezésükre bocsátott kijevi házban folytatott, amikor neje néhány napra meglátogatta. Utólag derült ki, hogy a házban lehallgatókészüléket helyeztek el. Azt is tudjuk, hogy Göbbels kifejezetten utálta Horthy Istvánt, és az egész családot zsidóbérencnek tartotta, mert kapcsolatokat ápoltak magyar zsidó családokkal, elsősorban a gyáripar olyan kiemelkedő tagjaival, mint Weiss Manfréd vagy Chorin Ferenc. Mindez a Harmadik Birodalom ideológiája szerint már túlment az elfogadhatón.

Fentieket is figyelembe véve, a magam részéről nem zárnám ki azt a lehetőséget, hogy a németek megbabrálták Horthy István gépét. Ezt részben erősíti az a tény is, hogy mire Horthy közvetlen parancsnoka, Zetényi Csukás Kálmán alezredes és Farkas György, a kormányzóhelyettes inasa a helyszínre értek, azt már őrizték, és a németek is ott voltak. A vizsgálatot viszont csak délután kezdték meg, ráadásul a katonák mintegy relikviaként roncsdarabokat mozdítottak és vittek el a lezuhant gépből. A vizsgálóbizottság szintén német vezetés alatt állt. A harmadik verzió a balesettel kapcsolatban a műszaki hiba. A történészek többsége ezt a változatot fogadja el, mivel a gép típushibái már abban az időben is jól ismertek voltak. Nem mellesleg Horthy István maga is tisztában volt velük.

Kíváncsian várom, hogy a német vagy orosz levéltárakból esetleg milyen további, eddig nem ismert iratok kerülhetnek elő az esettel kapcsolatban, amelyek talán magyarázatot adnak arra, mi történt pontosan 1942. augusztus 20-án reggel 5 óra 7 perckor Alekszejevkában.

Az 1935. július 11–15. közötti II. Magyar Pilóta Piknik angol résztvevői De Havilland Fox Moth repülőgéppel, közöttük Horthy István (jobbról a második) a Mátyásföldi repülőtéren
Fotó: Fortepan/adományozó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum

Ejtsünk néhány szót Horthy István életpályájáról, karrierjéről is, hiszen azt szinte mindenki tudja, hogy kormányzóhelyettessé választották, de azt kevesebben, hogy egyébként kiváló gépészmérnök volt.

– Valóban. A diploma megszerzése után, 1928-ban a Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyár csepeli üzemmérnökeként kezdett dolgozni. 1929-ben Amerikában is megfordult, ahol a Fordnál először egyszerű munkásként, majd tervezőmérnökként szerzett hasznos tapasztalatokat. Magyarországra visszatérve 1930-tól a MÁVAG főmérnöke, 1937-től igazgatója lett. Itt egyébként több fejlesztésben is részt vett. 1926-tól önkéntes a rejtés alatt álló repülőcsapatoknál. 1929-ben nevezték ki repülő hadnaggyá. Kiváló emberi kvalitásokkal rendelkezett, s erről bizonyságot szerezhettek a háború idején azok az alakulatok is, amelyeknél látogatást tett, illetve akikkel együtt dolgozott. Szolnokon – ahol megtörtént az átképzése az új típusú gépekre, és ahonnan Zetényi Csukás Kálmán őrnaggyal repült ki a keleti hadszíntérre 1942 tavaszán – például az ott állomásozók tartottak az érkezésétől, mert nem tudták, mire számítsanak, hogy viselkedik majd a főhadnagyként odaérkező, de akkor már kormányzóhelyettes Horthy. Ám miután megismerték, látták, nem kormányzóhelyettesként, hanem katonaként, mérnökemberként érkezett és viselkedett, akinek ráadásul jó meglátásai is voltak technikai dolgokat illetően. Pontos, precíz, szabályokat betartó, felelős, visszafogott embernek ismerték a hadseregben, a gyárban és a magánéletben is. Megjegyzem, hogy ez is részben kizárhatja annak a lehetőségét, hogy italosan ült volna gépbe azon a végzetes reggelen.

Böhm Martin nem tartja kizártnak, hogy egyszer fény derüljön a kormányzóhelyettes halálának részleteire
Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

Sokszor érte Horthy Miklós kormányzót az a vád, hogy többször is megpróbált dinasztiát alapítani élete folyamán. Ezért választatta fiát is kormányzóhelyettessé. Valóban ő volt a legalkalmasabb erre a pozícióra?

– Lássuk tisztán a helyzetet: folyt a háború, a kormányzó betöltötte a 75. életévét, többször megbetegedett, kórházba is került. Az őt támogató politikai elit számára megnyugvást jelentett az utódlás kérdésének a megoldása. Ezért hoztak törvényt 1942-ben a kormányzóhelyettesi intézmény bevezetéséről. És hogy miért pont Horthy István? Az évtizedek alatt kialakult német–olasz szövetség miatt olyan személyre volt szükség, aki továbbra is fenn tudja tartani az angolszász kapcsolatokat, adott esetben Magyarország számára angolszász baráti vezetést biztosít. Ezenfelül nyilván szempont, hogy a kormányzó is megbízzon benne. A helyettesként szóba jöhető Teleki Pál már nem élt, Bethlen István pedig – aki 1920 óta támogatta Horthy Miklóst, s akiben meg is bízott – nem akart visszatérni a nagypolitikába, noha a háttérben végig jelen volt. Maga Kállay Miklós miniszterelnök is úgy vélte, hogy a családból kell kormányzóhelyettest választani. István és Miklós közül pedig, utóbbi ifjúkori lovasbalesetének következményei miatt, csak István jöhetett számításba.

Visszatérve a halálának körülményeihez: mennyire reális az, hogy az ország második emberét kiengedik a frontra, ahol bevetésekben is részt vesz? Miért nem „vigyáztak rá” jobban?

– Apjának, Horthy Miklósnak is megvoltak a maga fiatalkori tettei az I. világháborúban, az apa után pedig a fiútól is nagy tetteket várt el a közvélemény. A kormányzó maga is támogatta, hogy fia kimenjen a frontra. István álláspontja pedig az volt, hogy felelős vezetőként az emberei élén kell harcolnia és saját tapasztalatokat szereznie a háborúról. Ugyanakkor nagyon is tisztában volt mindenki az ezzel járó kockázattal. A veszély, aminek ki volt téve, még inkább valósággá vált, miután augusztus 6-án megszerezte az első légi győzelmét, ám közben az ő gépe is találatokat kapott. Az csak a szerencsén múlott, hogy ezek nem voltak végzetesek. Nem sokkal ezután döntöttek úgy otthon, hogy megszerezte a kellő tekintélyt és tapasztalatot, nem teheti tovább kockára az életét. Amikor Jány Gusztáv, a 2. magyar hadsereg főparancsnoka augusztus 19-én találkozott Horthy Istvánnal, közölte vele, a továbbiakban nem mint repülő főhadnagy, hanem mint Magyarország kormányzóhelyettese teljesít a fronton szolgálatot. Vagyis feladata a kint harcoló csapatok szemléje, illetve támogatása lesz. Ennek a parancsnak az értelmében tehát Horthy István nem szállhatott volna fel a következő nap. Csakhogy ez az információ augusztus 20-ig nem érkezett meg parancsnokához, Zetényi Csukás Kálmánhoz. A 20-ai repülés Horthy István 25. bevetése volt. Hogy emiatt a kerek szám miatt szállt-e fel végül mégis reggel, vagy más indítéka volt, már sosem tudjuk meg.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!