Hétvége

2013.12.13. 12:20

Egér Ágota meséi: A várakozás öröme

Ágota az ablakban könyökölt és unatkozott.

Baranyai Ildikó

- Mennyit alszik ez az Emil! - bosszankodott. Épp valami huncutságon kezdte törni a fejét, mikor ismerős léptű valakit fújt a házuk felé a téli hóvihar .

- Nagymami! - kiáltott fel és kiszaladt az utcára, hogy boldogan ölelje át mamiját. Régen látták egymást, nagy volt az öröm.

Mami nagyon fontos volt Ágotának. Nagyon szerette őt, mert ők ketten hasonló természetűek voltak. Ágota pedig tudta, hogy mami hozott neki valami ajándékot, amit csak később fog odaadni. Ágota türelmetlen természetű kisegér volt, ezért megakarta kapni most azonnal, rögtön! Így hát kutatni kezdett mami táskájában. Észre sem vette, hogy mami belépett a szobába: az egérlányt bizony rajtakapták.

- Ne haragudj! - mondta szégyenkezve. De tudom, hogy hoztál nekem valami meglepit, és nem bírom ki, hogy ne lássam?

Tényleg azt akarod, hogy most csak úgy odaadjam? Mielőtt válaszolnál, elmesélek egy történetet:

Volt egyszer egy nagyon kíváncsi kis egérlány, aki folyton titkok után kutatott, még ott is, ahol nem volt. De eljött karácsony napja. Mindenki tudja, hogy karácsony reggelre varázsolódik valahogy a karácsonyfa a szobába, és a sok ajándék a fa alá. Ez a kisegér alig tudott aludni, annyira várta azt a reggelt. Nehezen nyomta el az álom, mégis elsőnek ébredt fel. Kiment a nappaliba, és gyönyörködve csodálta a hatalmas fenyőt talpig díszben, ahogy csillogtak rajta a gyertyák, a cukrok. És ott volt a sok ajándék is a fa alatt. Milyen gyönyörűség volt ez neki. Mindig együtt bontotta ki a család a csomagokat, ezért gondban volt. Tudta, hogy nem szabad kibontani, de ez a kisegér nem bírt várni.

Csak megnézem, mi az? gondolta. Aztán visszacsomagolom! Észre sem fogja venni senki...

Megtalálta a saját ajándékát, amit óvatosan kibontott, és nagyon meglepődött, mert benne volt az, amire vágyott: egy babakonyha edényekkel, pirítós sütővel, és egy pici baba etetőszékkel. Legszívesebben sikított volna örömében, de nem mert félt, hogy meghallják. Játszani sem tudott új játékaival, mert félt, hogy rajtakapják. Így hát visszacsomagolt mindent, és visszabújt az ágyába. Érdekes érzés borzongatta meg: valami elmúlt. Nem várta már a meglepetés reggelét, amit eddig úgy szeretett. Érezte, hogy valamit elrontott. De mit? Egyszer csak a húga szaladt be nagy örömmel.

- Gyere hamar! Nézzük meg az ajándékokat! Sosem láttál még ekkora karácsonyfát!

- De igen, már láttam! - dünnyögte a kis egérlány.

Kibaktatott, és unottan bontotta ki újra a csomagot, míg húga ujjongva, izgatottan tépkedte a csomagolópapírt.

- Nem örülsz édesem? - kérdezte az anyukája.

- Dehogynem! Pont erre vágytam - mondta a kis egérke. És közben megfogadta magának, hogy megtanul kivárni, mert annál nagyobb a meglepetés misztériuma.

- Megértetted a mesét, kis Ágotám? - kérdezte a nagymamája.

- Igen, Van abban valami csodás, amíg várjuk a csodát, de megkapni sem rossz... - húzta fel az orrát huncutul Ágota. - Ugye, mami, ez a mesebeli egérlány te voltál?

- Én bizony! - jót nevettek ezen, és Ágota csillogó szemmel hallgatta mami további történeteit, miközben beburkolóztak a puha takaróba. Rájött, hogy ezek a percek többet érnek, mint bármilyen drága ajándék. Mert a legnagyobb csoda a nevetés és az őszinte, feltétel nélküli szeretet!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!