Dobi János Mátyás, a maximumra törekvő ifjú harsonás

A fiatalember egy új-zélandi nemzetközi mélyrézfúvós-fesztiválon, a New Zealand International Brass Festivalon vett részt január végén, méghozzá online. Ez egészen új helyzet volt, és más felkészülést kívánt, mint a korábbi versenyek esetében – erről is beszélgettünk Jánossal, aki zenész a honvédségnél, emellett hét éve játszik az Alba Regia Szimfonikus Zenekarban, valamint az operettszínház zenekarát is erősíti.

Katonaként tagja a fertőtlenítő brigádnak, de azért megmegnyer egy-egy versenyt is

– A fehérvári zenekartól az újjáalakulás után kerestek meg. Megbízott szólamvezető lettem, körülbelül két éve pedig, amikor alkalmazottá váltam, maradtam szólamvezető. Az időm legnagyobb részét azonban Budapesten, a Magyar Honvédség Központi Zenekarában töltöm, ahol zenészként vagyok jelen, de katonai szolgálatot is ellátok. Dél­előttönként dolgozom a laktanyában, ahol vagy próbálunk, vagy amikor tudunk, koncertezni megyünk. A mostani időszakban más feladataink is vannak azonban, én a fertőtlenítő brigádba vagyok beosztva. A délutánjaimban jut idő önálló gyakorlásra, valamint akkor megyek próbálni a többi zenekarhoz. Még járok a Zeneakadémiára is, ahol harsonaművésznek tanulok, s most mesterképzésben veszek részt – részletezte jelenlegi életformáját az ifjú harsonaművész.

Átalakult előadás

Az operettszínházban és az Alba Regiánál jelenleg streamelt koncertekre és utólag megtekinthető felvételekre készülnek. Ez az egész helyzet nagyon új Jánosnak is, és szintén más hozzáállást, felkészülést kívánt az, hogy nem személyesen vett részt versenyen, hanem online, a kész felvételt elküldve. Erről így mesélt:

– Az új-zélandi fesztivált először rendezték meg. Én a te­norharsonások között, a profi kategóriában indultam, és hatfős zsűri értékelte a játékomat. A kötelező mű Henri Tomasi Concerto című harsonaversenye volt, ennek előadásában egy szintén zeneakadémiai hallgató, Souhei Yamagami kísért zongorán. A szabadon választott zenemű egy amerikai zeneszerző, Brian Lynn Doolallynastics című szólódarabja volt. A felvételeket az operettszínház zenekari próbatermében készítettük. Az előny az volt, hogy annyiszor futottunk neki, ahányszor csak kellett. Esténként mindig meghallgattam a friss anyagot, s ha valami nem tetszett, akkor szóltam Souheinek, és fölvettük újra. Mindez elég nagy önkontrollt kívánt, amire a digitális oktatás közepette igencsak szükség van. Nincs ugyanis mindig „külső fül”, megerősítés, javítás, s az ember eléggé elcsúszhat, ha mindig csupán magának fújja a négy fal között. Egészen más ugyanis az, amit egy zenész játék közben, „belülről” hall, mint amit mások érzékelnek a játékából.

Nehéz videón keresztül

János azt is elmondta: a zenészek nem hallották egymás produkcióit, ami mondjuk hátrány egy jelenléten alapuló versenyhez képest. Ám mind az online, mind a személyes megmérettetésnek megvannak az előnyei, hátrányai. Utóbbinál például nem annyira marad meg, ha egy hang hirtelen nem úgy szólal meg, ahogy kellene, a felvételt azonban annyiszor nézik és hallgatják vissza, ahányszor akarják. Nagyon tisztán kellene tehát játszani. A videón keresztül pedig nem jön át a személyes kisugárzás, ami pluszt adhat hozzá a produkcióhoz.

Az új-zélandi versenyen elért első helyezésért egyrészt tárgyi jutalmakat kapott a fiatalember, másrészt meghívták fellépőnek a 2022-ben rendezendő fesztiválra. Úgyhogy János nagyon reméli, hogy addigra már szabad utazni. Korábban is szerepelt egyébként nemzetközi versenyen, méghozzá személyesen. Nyert már első díjat Olaszországban, a 16. nemzetközi harsonaversenyen, Chieriben. Amerikában New York államban vett részt a Luzern Music Center Concerto Competition nevű megmérettetésen, ahol szintén első helyezést ért el. Tudatosan keresi a lehetőségeket, szereti újra és újra megméretni magát, hogy lássa, érezze, hol is tart a pályán. Nem akar leragadni pusztán a zenekari munkánál, amely önmagában is nagyon értékes és tiszteletre méltó, ám ő további fejlődési lehetőségekre vágyik.

Már a versenyekre való készüléssel is rengeteg tapasztalathoz jut, és sokat tud tanulni a hibákból, ha pedig eredményt ér el, az csak hab a tortán. Jánosnak a jövőben is az a célja, hogy minél többet hozzon ki magából és a hangszeréből. Azt szeretné elérni, hogy elégedett legyen magával, mert úgy érzi, attól lehet igazán teljes mind az élete, mind a pályafutása. A jövőben tehát érdemes lesz az ifjú harsonaművészre is odafigyelni az Alba Regia Szimfonikus Zenekar koncertjein, akár online, akár élő formában.