Hadrianus mint építtető

2021.01.03. 07:00

Császár tervezte épület Gorsiumban?

„Ha konkrét császárhoz lehet kötni bármit bárhol, az önmagában nagy durranás, nemcsak szakmailag, hanem a nagyközönség számára is.”

Majer Tamás

Ezen a kövön állt az aktuális római császár szobra; a lába még látható

Fotó: Múzeum

Mindez azért különösen lényeges, mert rámutat arra, hogy Hadrianus császárnak ugyanannyi köze volt és van Gorsiumhoz, mint Septimius Severus császárnak. A Floraliák miatt a közönség inkább csak utóbbit tartja számon – mondta lapunknak Kovács Loránd Olivér régész, a Gorsium Régészeti Park vezetője. Miről is van szó?

– Alapvetően Pannónia (a mai dunántúli része) az első században vált a Római Birodalom részévé. Később, 106-ban kettéválasztották a provinciát. Alsó-Pannónia a Gorsiumtól Aquincumig, tehát a mai Óbudáig tartott, Felső-Pannónia körülbelül innentől a mai Bécsig. Végtelenül egyszerű oka volt a szétválasztásnak: a rómaiak a határ menti tartományokat úgy alakították ki, hogy a velük átellenben lévő ellenséggel szembe rendeltek légiókat. Ha egy tartományban egyszerre túl sok légió állomásozott, magyarán a tartomány és annak helytartója túl erőssé vált volna, azt kezelték, hiszen nem akartak ellenfelet gyártani maguknak az aktuális császárok. Ezen elv szerint csapták ketté Pannóniát. Megalakult a Felvidéken tanyázó germán népcsoportokkal szemben Felső-Pannónia, a Duna-Tisza közén tanyázó szarmatákkal szemben Alsó-Pannónia – kezdte az elején a régész.

A díszkutas homlokzat mögött lévő két épület egyike egy óriási gyűléscsarnok öt hajóval, a másik egy hosszú csarnok, a végén egy áldozóhellyel
Fotó: Múzeum

Nagyjából ebben a pillanatban csatlakozik be a történetbe Gorsium és maga Hadrianus is. Korábban Gorsium egy segédcsapattábor volt, ami a folyami átkelőt védte. A megváltozott birodalmi koncepció szerint ekkortól már nem mélységben tárolták a haderőt, hanem közvetlenül a határra helyezték a légiókat, segédcsapatokat. Gorsiumban fölszámolták a katonai tábort. Mindez valamikor 103 és 106 között történt. Mivel a terület állami tulajdonú volt, nem lehetett visszaadni a helyi őslakosságnak.

– A rómaiaknál ez is egy elv volt: ami egyszer állami tulajodon lett – leginkább katonai terület –, az is maradt. Elkezdték kiépíteni a szentélykerületet. Amint azt ilyenkor elmondani szokás, a terület megítélése szempontjából a legpozitívabb esetben Gorsium Alsó-Pannónia császárkultuszának központja, a tartományi ülés székhelye lett. Esetleg Alsó-Pannónia autonóm körzetei szokásos éves gyűléseinek a helye, de mindenképpen egy kiemelt helyszín a római államapparátus számára – mondta Kovács.

– Az új provinciának az első helytartója Hadrianus lett, akinek egyébként a környékhez az égvilágon semmi köze nem volt. Legvalószínűbb, hogy Hispániában, tehát a mai Spanyolország területén született egy Italica nevű városban. Hadrianus szépen végigjárta a szamárlétrát. Egyebek mellett volt tisztségviselő a hadseregben is. Pont a pannóniai helytartósága után, ami 106 és 108 között volt, érte el az államapparátus legmagasabb szintjét, a konzulságot. Utána már csak egy volt följebb: császár 117-ben lett – magyarázta. – Azzal, hogy végigjárta a szamárlétrát, félig önként, félig kényszerből, de beutazta a teljes Római Birodalmat. Mindent látott. Az egyik hobbija az építészet lett. Főleg a kis-ázsiai, a Pergamon környéki építészet hatott rá mélyen – ennek a csúcsa Villa Hadriana a mai Tivoliban –, valamint a szintén görög hatású szíriai építészet.

Mi azonban utazzunk vissza Gorsiumba! A területen a mai számozás szerint a 7. és 9. épület lehet az, amely Hadrianus építészeti tehetségét dicséri. Két díszkút (Nympheum) áll előtte. – Traianus császár háborút viselt a dákok ellen, emiatt a háború miatt cserélgették a légiókat a helytartói székhely Aquincumban. 103-ban helyezték oda a 10. ikerlégiót, amely legkésőbb 114-ben távozott a mai Bécs területére, és nagyjából az 5. századig ott is maradt. A 2. kisegítő légiót 101 és 106 között helyezték át Óbudára. Itt, Gorsiumban ezt a díszkutas komplexumot ez a két légió építette közösen, illetve felváltva. Amikor a 10. ikerlégiót Bécs felé irányították, átvette az építkezést a 2. kisegítő légió. Ezek alapján lőhető be, hogy Hadrianus helytartóságának idején, 106 és 108 között épült föl az épület – mondta a régész.

Ezen a kövön állt az aktuális római császár szobra; a lába még látható
Fotó: Múzeum

– Vannak ziccerek az épület építészének beazonosítására – fogalmazott sportnyelven. – Nem nevezhető szabványépületnek. A rómaiak ugyanarra a funkcióra mindenhol ugyanolyan alaprajzokat használtak, kicsiben, nagyban, szükség szerint. Az itteni épület, illetve a díszkutak egyedi tervezést mutatnak. A díszkutakban olyan vízi istenségek ábrázolásai fedezhetők fel, amelyeknek a legközelebbi párhuzamait még Fitz Jenő pont Pergamonban találta meg. Van itt még valami: a kilencvenes években Fitz Jenővel ásott Gorsiumban Fedák János magyar régész, kutató, kanadai állampolgár a charlottetown-i egyetemről. Előkerültek gránitoszlop-töredékek. Fedáknak volt annyi pénze, lehetősége, hogy bevizsgáltassa: a töredékek pergamoni gránitból vannak. Magyarán: azt is onnan trógerolták el ide. Ez a sok kis cseppecske erősen arra utal, hogy Hadrianus mint első helytartó meglátta a lehetőséget arra, hogy egy állami nagyberuházásban, Gorsiumban kiélje az építészeti hajlamait – mondta. – Véglegesen bizonyítani azzal lehetne, ha egy ásatás során előkerülne egy felirat, vagy egy felirattöredék, amire rá van írva, hogy Hadrianus mint helytartó az építtető. Elég csak egy tízszer tíz centiméteres töredék is, ha a megfelelő pár betű van rajta. A többnyire a homlokzatokra kihelyezett építési feliratokon az aktuális uralkodó nevét is feltüntették. Az is elég, hogyha csak az kerül elő, hogy Traianus uralkodása alatt épült, az is összeköti Hadrianussal. Ahhoz, hogy száz százalékra ki lehessen jelenteni, hogy Hadrianus az építtető, az építész, kellene valami, ami kézzel fogható – mondta Kovács, akinek a véleménye szerint – ókori forrásokra alapozva – a helytartóból császárrá lett Hadrianus, ha nem is elsőosztályú építész volt, de igen jól értett a mesterséghez, ahogy mondani szokás: képben volt.

– A díszkutas homlokzat teljesen föl van tárva. A mögötte lévő két épület egyike egy óriási gyűléscsarnok öt hajóval, a végén egy küzdőtérrel – ahol vitázni lehetett –, valamint egy levezető elnöki pulpitussal. A másik egy hosszú csarnok a végén áldozóhellyel. Ez önmagában egy fura dolog: az ókori áldozóhelyeket mindig szabad ég alá rakták, nem illett tető alá rakni. Itt valahogy igazodtak az éghajlathoz. Elkövettek egy kreatív megoldást, ami révén kint is volt, meg bent is: az egyik oldalán oszlopsor, nem pedig fal húzódott. Ehhez még valószínűleg kellett a tetőn, az oltár felett egy luk, ami így nem volt fedett – mondta a régész. – Az aktuális császárnak a két díszkút között lévő főbejáraton át nyíló csarnokon belül állt szobra. Most egy oszloptalapzat látszik egy kővel – folytatta az épület bemutatását. – Ha valaki közel megy hozzá, és jól megnézi, két emberi láb formáját látja. Az a császár szobrának a helye, illetve annak a maradéka. Jópofa dolog: császárszobrot egyszer csináltak, ha építettek egy épületet. A feje cserélhető volt. Amikor cserélődött a „delikvens”, csak lehúzták a fejet, és rárakták az aktuálisat. Ennek megfelelően a szobrokon minden császár ugyanolyan magas volt, ugyanolyan széles, és mindegyik nagyon dalia.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!