Hétvége

2009.08.15. 02:26

Comitatus Albensis: 1000 év

Fejér megye több szállal kötődik első királyunkhoz: Szent Istvánhoz, aki következetes államalapító, vármegye- és egyházszervező munkájával olyan államot hozott létre, amely több mint egy évezred múltával is létezik.

Törő Bálint

Fejér vármegyét 1009-ben a Veszprémi Püspökség joghatóságát meghatározó oklevélben említik első ízben.

- Ez nem a püspökség alapító okirata, egybehangzó vélemény, hogy 1000 előtti, Géza fejedelem kori lehet. Az bizonyos, hogy 1009-ben a Dunántúlon három püspökség létezett: a győri, a veszprémi és a pécsi - tudtuk meg Erdős Ferenctől, a megyei levéltár igazgatójától.

- A Veszprémi Egyházmegye magába foglalta Veszprém vármegyét, Kolont, a későbbi Zala, Fejér, valamint Visegrád vármegyét - szögezte le a levéltár igazgatója.

Fejér vármegye neve magyar eredetű. A fehér színnév egyszerűen az erősség színére utal, de felmerült az is, hogy a fehér melléknév az előkelőség, a nemesség megnevezésére szolgált.

A megye kialakulásának történetét Erdős Ferenc így részletezte:

- Környékét a honfoglaló törzsek a X. század elején szállták meg, a temetők legkorábbi sírjai 930- 950 tájáról valók. A terület jelentősége Géza fejedelem uralkodása alatt 972 és 977 között alapozódott meg. Fejér vármegye 1009 óta általában comitatusként (vármegye, megye) szerepel az oklevelekben. A megye ispánjával 1108-ban találkozunk név szerint, és 1234-ben a várhoz tartozó börtönről is vannak bizonyos ismereteink.

Fejér megye kialakulás-történetének nyitott kérdése, hogy vajon a Duna mindkét partjára kiterjedve kelt életre, vagy a korai századokban a Duna jobb partjáig terjedt a megye határa, és csak később, az Árpád-kor végére csatolták hozzá a Duna-Tisza közének részeit.

A levéltár igazgatója szerint ez utóbbi a valószínű: tehát a XIII. század végén, a XIV. század elején Fejér vármegye három egyházmegye területén feküdt: a Veszprémi Püspökség, a Váci Püspökség és a Kalocsai Érsekség.

Fejér megye az Anjou-kor elejére nemesi vármegyévé alakult, alispánnal és szolgabíróval.

Fejér vármegye területén a királyi birtoktestek mellett megtaláljuk az egyház, a különböző nemzetségek (honfoglalás kori, hospes azaz jövevény) és befogadott keleti elemek (előbb a besenyők, majd a kunok) birtokait, szállásterületeit. A legjelentősebb nemzetség megyénkben a Csákoké. A XIII. század elején Anonymus arról tudósít, hogy a hét magyar törzsi vezető egyike Előd, Árpád vezértől a Vértes erdőt nyerte, amelynek aljában a Fertő-mocsár, azaz a Velencei-tó mellett Szabolcs nevű unokája (a Csák nemzetséget alapítója) Csák várat emelt. Nemzetségi monostorukat, amely már a XII. század első felében létezett, a Fejér és Komárom vármegyék határán levő Szentkereszten alapí-tották. Itt kellett léteznie a Csákok ősi-nemzetségi birtokainak is.

- A legjelentősebb nemzetség megyénkben a Csákoké volt. A Csákok 12 ága közül 3 ág birtokviszonyait ismerjük. Nevezetesen a Kisfaludy-ág, a Dudary-ág és a tartományuraságot létrehozó Trencséni-ág birtoklistáját. Mindhárom ág listáján csupán két birtokot találunk, Csákvárt és Kért, az utóbbi Zámoly és Csákberény között, de találkozunk olyan vélekedéssel is, amely szerint Kér a mai Sárszentmihály területén keresendő. Az említett ágak közül legalább két ág birtokai között találjuk Tabajdot, Vaját, Orondot, Vámát, (Csák)berényt, (Lovas)berényt és a bizonytalan fekvésű Celunt. Ezek a birtokok Fejér és Komárom vármegyék határán terültek el - fűzte hozzá a szakember.

A besenyők Árpád-házi királyaink könnyűlovasságának egyik legütőképesebb részét alkották, egészen a kunok XIII. századi megjelenéséig. Az 1050-es évek második felében, a XI. század közepétől a történeti Magyarország területén közel 150 település kötődik a besenyőkhöz. Csoportjuk a Sárvíz mentén, közel 700 négyzetkilométernyi területen alakult ki a Sárvíz mindkét partján.

Fejér vármegye a kunok szállásterülete volt. - A két nép - magyarok és kunok - kapcsolata kezdetben nem volt barátságos. Új helyzetet teremtett 1223-tól a kun sztyeppéken a mongol veszély. A magyar politikai befolyást is szolgáló hittérítési kísérletek hirtelen meghallgatásra találtak. Az erdélyi határok mentén élő kun törzsek már 1227-ben megkeresztelkedtek, a hittérítők a domonkosok voltak. Róbert esztergomi érsek a pápától a Cumania pápai legátusa címet nyerte, és a Szeret folyó vidékén megalakult a Milkói Püspökség. Ekkortól került a magyar királyok címe közé a Rex Cumaniae . 1239-ben Köteny kán meghódolt, és a kun törzsek IV. Bélától vendégnépeket, hospeseket megillető jogokat (adómentesség, életüket függetlenül, saját törvényeik, szokásaik szerint élhetik) kaptak - magyarázta a szakember. Az ország nagyurai szembefordultak a kunokkal, ahogy Rogerius, váradi kanonok fogalmazott, Béla király a mongolok átszökött rabszolgáinak adott menedéket. 1241 tavaszán véres leszámolást követően az útjukba eső magyar vidéket feldúlva bolgár területre menekültek.

Fejér vármegye területe nem tartozott a kunok eredeti szállásai közé. A Duna-Tisza közéről, a mai Szabadszállás, Fülöpszállás és Kunszentmiklós környékéről települtek a megye déli, a Sárvíztől nyugatra eső vidékére. Megjelenésüket egy 1399-ből származó adat említi első ízben. Betelepedésük tehát a XIV. század második felére tehető. Hantos központtal megalakították a Hantos-széki kapitányságot, az első kapitány 1406-ban Gál volt. A Hantos-székhez tartozó kun szállások felett 1526. és 1543. között lealkonyult a Nap - így Erdős Ferenc.

1543. szeptember 3-án a törökök elfoglalták Székesfehérvárt, s hatalmukat kiterjesztették a Szent István alapította Fejér vármegyére is.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!