Hétvége

2006.06.16. 22:00

Boldog vándorasztalos

Néhány hónap alatt megszépült a fehérvári Hiemer-ház. Rengetegen dolgoztak azért, hogy a romépület ismét viszanyerje hajdani pompáját. A szakemberek között én régi ismerosre is leltem Árpádra, a vándorasztalosra. A

Mórocz Zsolt

lépcso címu filmbol ismerem Gyarmathy Lívia 1993-ban forgatta felkavaró rövidfilmjét egy muemlék tanulságos, keservekkel teli restaurálásáról. Marcaliban, a kórházban azóta is áll az a lépcso, amit Rostás Árpádnak, a törekvo, szakmáját szereto asztalosnak - a szakvélemények ellenére - mégis sikerült helyreállítania. A film persze, nem a lépcso restaurálásának históriája felkavaróan szembesít bennünket a - többé-kevésbé mindannyiunkban élo - eloítéletekkel. Árpádnak a film szerint elsosorban ezzel - a cigány embereket körülölelo bizalmatlansággal - kellett megküzdenie, amikor hallatlan akarással véghezvitte, amit vállalt, s közben maga is feljebb került azon a bizonyos - képzeletbeli - lépcson igazi restaurátorrá érett.
Tíz évvel késobb aztán Tácon találkoztam a film hosével, személyesen. Akkoriban ugyanis elhatározta, Pest környékén állandó helyet, bázist keres, ahol annak élhet, amit igazán szeret a régi értékes bútorok, ajtók, ablakok felújításával foglalkozik majd. "Jöjjön ki hozzám, gyönyöru királylány, nézze meg, miket csinálok" - invitált a muhelybe, ismeretlenül, telefonon. A kedves meghívásra a magamfajta középkorú királylány nem mondhatott nemet. Hintóba, akarom mondani, kocsiba pattantam... Faragott tükrös bútorok, szalongarnitúrák társaságában találtam ezek között cikázva mutogatta a munkafázisokat, azt, hogy mi mindent kell csinálni ahhoz, hogy egy-egy régi bútor újra visszanyerje a szépségét.
De nem maradt sokáig Tácon rájött, nem lehet meg vándorlás nélkül. No meg, talán hiányzott is neki a család, a két gyerek és a feleség, akit Marcaliban hagyott. Vándorolni pedig Marcaliból is lehet. Neki pedig menni kell, mert ott a helye, ahol a gyönyöru, régi kastélyokat, kúriákat, templomokat felújítják akkor boldog, ha hajdani asztalosok, fafaragók védett mestermuveit kell megmentenie, helyreállítania. S o persze, pályázott a munkákra, meg hívták is nem csak híres budapesti épületek famunkáinak felújításához, pótlásához, hanem külföldre is. A versailles-i kastélyban egy XVI. Lajos korabeli konzolasztalt kellett restaurálni, a kis-versailles-i kastélyban pedig az intarziaberakásos parkettát állította helyre. Most pedig itt bukkant fel Fehérváron munkatársaival együtt a megszépült Hiemer-ház 19. századi ajtóit, ablakait varázsolta újjá. Sorra mutatja a letisztított, kipótolt nyílászárókat, alig bírom követni, amit teremrol teremre jár, s közben mesél legközelebb Szombathelyre megy, ahol egy kúriaszeru épület ajtói, ablakai várnak rá.
Arra büszke, ha - egy nehezen felújítható famunkával kapcsolatban - a mesterek azt mondják a megrendelonek próbálkozzon a "kisrostásnál", talán o vállalja... Annak ellenére, hogy úgy érzi az eloítéletekkel a film óta is, nap mint nap meg kell küzdenie. Szinte megszokta már, hogy idonként azt is megkérdezik van-e bizonyítványa? Van, persze, hogy van végzosként, annak idején még szakmunkásversenyt is nyert.
S hogy honnan ered Árpád szenvedélye, érdeklodése? Egy Nágocs nevu kis Somogy megyei településen kezdodött minden. Az ottani Zichy-kastélyban, ahol nevelkedett a kastély ugyanis a 60-as évek óta gyermekotthonként muködik. Négyéves korában kerül oda Árpád, akit megragadott a régi épület, meg a közelében álló Nepomuki Szent Jánost ábrázoló szobor. Azt mondja, talán ekkor kezdodött az o muvészet iránti rajongása, de Nágocson lett hívo emberré is. Meséli, minden munka elott imádkozik, hogy segítséget kérjen fentrol - mert nem elég a szakértelem, a kitartás... Így tettek a régi mesterek is hajdanán, hogy sikerüljenek azok a varázslatos munkák, amelyek felújításával o foglalkozni szeret. Árpád rajong a régi mesterek, a nagy itáliai muvészek, s foleg a reneszánsz iránt. Legfobb példaképe Michelangelo, olyannyira, hogy még a fiát is a neves itáliai muvészrol nevezte el, Rostás Michelangelo Árpádnak. Azt mondja, a gyerek nem vette zokon, igaz, Árpinak szólíttatja magát... Tizenöt évesen jól bánik az asztalosszerszámokkal, de nem csak o, hanem a tizenhét éves novére, Edina is. Igaz, a nagylány külkereskedo szeretne lenni, de ki tudja, mire lesz még jó, ha megtanul intarziát készíteni.
Árpád nem csak az iskolában tanulta az asztalosságot a bizonyítvánnyal a kezében elhatározta, a legjobbaktól tanul tovább. Mert akadnak fortélyok, amit csak az öreg mesterek tudnak. Járta az országot, sorra felkereste oket. Volt, aki sírva fakadt "fiam, évtizedek óta dolgozom, de ide még egy fiatal se jött kérdezosködni". Volt, aki bezárkózott, amikor az általa ismert "recept" szerint politúrozott. De Árpád nem nyugodott, amíg rá nem jött a titokra.
Évek óta tervezi könyvet ír a fa restaurálásának fogásairól. Olyan könyvet, amibol bárki megértheti, miként lehet újjávarázsolni a régi bútorokat... Mert Árpád írogat is küldött nekem "tanulmány"-félét, amelyben a cigányság felemelkedésének lehetoségérol értekezik, no meg verseket, szerelemrol, hazáról, az édesanyjáról.... Ezek a költemények persze, mondjuk meg nyíltan, nem nevezhetok irodalmi remekléseknek, de naívságukkal is kedvesek. (Az édesanyám címu vers kapcsán Árpád váratlanul elsírja magát kiderül, valójában soha nem ismerte...)
Az említett könyvet csak akkor fejezi be, ha sikerül véghezvinni, amit most eltervezett. Mert nagy munkába fogott trónszéket készít a pápának, ajándékba. Három hónap alatt, kétszázéves szlavón tölgybol, reneszánsz mintára születik meg a trón, ott lesz rajta Magyarország térképe is, a határok arany interziaberakással készülnek, rákerül a magyar zászló, a Himnusz, a Szózat, no és Árpád - hazáról írott - verse is... Azt mondja, hívo emberként, aszalosként így tudja kifejezni tiszteletét. Mostanában minden gondolata e körül forog igazi, méltó remeket szeretne készíteni.
Márpedig, ha Rostás Árpád valamit elhatároz, annak sikerülnie kell. Ahogy ezt annak idején, A lépcso címu film is igazolta...
Ott a helye, ahol a gyönyöru, régi kastélyokat, kúriákat, templomokat felújítják

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!