Hétvége

2015.01.23. 15:35

Bodrogi Gyula színművész a Viktóriában mesélt életéről, szerepeiről, feleségeiről, szakácskönyvéről

Hogy az ember nyolcvanon túl is izgága olykor, az Kossuth-díjas színművészünk, Bodrogi Gyula fehérvári, Viktória-beli estjéről jutott eszembe. A népszerű vendég ugyanis korábban kezdett és sietett. Ezen az esten is „nagyon élt”, ahogy szerepeit és előadásait tekintve talán mindig is elmondható volt róla.

Kocsis Noémi

Kis ember, nagy színpadon – de ez mit sem számított, Bodrogi Gyula ugyanis egymaga is képes magára vonni a közönség figyelmét, irigylésre méltó vitalitásával és lendületével. Ki hinné, hogy nyolcvan felett van? Legfeljebb a kicsit több ránc árulkodhatna erről, de ezzel valószínűleg senki sem foglalkozott szerda délután a Viktória Rehabilitációs Központban, amelynek meghívására egy kedélyes, csevegős estre érkezett. A közönség nagy része szintén a nyugdíjas korosztályból került ki, de sok fiatalabb arcot is láttam derülni a vendég aranyköpésein. Nekik elsősorban a Süsü, Csőrmester magyar hangja, vagy a Linda papája jelentheti Bodrogit, míg az ötvenes-hatvanas hölgyek andalodva énekelgették híresebb film- vagy színházi szerepeinek betétdalait, nagy slágereit.

Örökfijan is örökké viccel. Fehérváron rengetegen voltak kíváncsiak rá.  Fotó: Molnár Artúr

Bár közismert, hogy pályáját néptáncosként kezdte, az már kevésbé, hogy eredetileg matek-fizikatanár szeretett volna lenni. Néptáncolnia nővére helyett ment el, de be kellett látnia, aki nem gyerekként sajátítja el az alapokat, az már lemaradásban van a profikhoz képest.

– A borzalmasnak titulált 50-es évekből mi a néptáncnak köszönhetően nem éreztünk meg semmit – mesélte fehérvári közönségének. – A SZOT-együttes tagjaként reggel 8-tól este nyolcig próbáltunk, vagy felléptünk, így én csak a dalolásokra és a koreográfiákra emlékszem ezekből az évekből.

Pápán kapta első szerepét, Sok említésre méltó darabban szerepelt, felsorolni nehéz lenne. Inkább azokról az esetekről mesélt, mikor színészként nem bújhatott ki a bőréből, pedig színpadi kollégája egy-egy elszólása, vagy nyílt színi tévesztése miatt szívesen megtette volna.

– Egyszer egy Leninről szóló előadás ment, és a szerepem szerint a meglőtt, sebesült Lenin elvtársból igyekszem kivenni a golyót. Látványosan megtalálom és felmutatom az egyiket, mire a kolléga megjegyzi mellettem: Jó, de hol a másik golyója? Na, ekkor kell az embernek erőt vennie magán, hogy hangosan fel ne röhögjön...

Közismert, hogy nagy vadász és szakács. Mikor az est végén, a nyúlfarknyinak engedélyezett kis beszélgetés elején megpendítem, hogy az internetes keresőben a fia által nyitott étterem már híresebb, mint a színész papa, Bodrogi csak mosolyog.

– Nagyon büszke vagyok, a fiam kitűnően csinálja ezt a helyet, A titok egyébként az ízben rejlik, ahogy a főzésé is: az ételnek íze kell, hogy legyen. A 80 receptet tartalmazó közös könyvünkből minden ételt megfőztem, manapság viszont a páromé a konyha, én csak akkor veszem kézbe a fakanalat, ha időm engedi, mert még manapság is nagyon elfoglalt vagyok. Amit éppen játszom, az a kedvencem, de nagyon tudom utálni, amit éppen próbálok.. A fiatalokat sajnos nem nagyon tudom figyelni, de egy valakit mégis említenék: Szanitter Dávid biztosan szép karriert fut majd be, érdemes megjegyezni a nevét...

És mire kettőt pislanthattam volna, a 80 éves – bizonyítva olthatatlan fürgeségét – már el is szaladt. Hiába, ilyenek az örökifjak.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!