Bakonycsernyei íjászok az ország legjobbjai között

Három történelmi íjászver­senyt is rendeztek párhuzamo­san Gyu­lán a napokban. A világbajnokságon a bakonycsernyei Marton Imre a tizedik, fia, a 13 éves Kristóf a hetedik helyen végzett. A nemzeti bajnokságra külhoni magyarok is benevezhettek. Itt az apa második, a fiú tizedik lett. Az országos bajnokságon Kristóf – a maga kategóriájában – ugyancsak tizedik helyezést ért el. Aki pedig megnyerte a versenyt, az az édesapja.

– A történelmi íjászok világbajnokságára 22 országból (például Kínából, Kirgizisztánból vagy éppen az USA-ból is) érkeztek résztevők. Az országos bajnokságon mintegy háromszázan indultak. Nem csak a nők és a férfiak, de azon belül a gyerekek, a felnőttek, és az ötven évet betöltött, úgynevezett veteránok is külön kategóriát alkottak. Én a veteránok közt indultam – meséli Marton Imre.

Történelmi íjászatról van szó. Hogyan mérkőzhetnek meg egymástól eltérő fegyverekkel a versenyzők?

– Ne gondolja, hogy az íjak, még ha különböző földrészen is használatosak, olyan sokban különböznek egymástól. Legföljebb méretben. A nyílvesszők azok, amelyek esetén meghatározták, hogy fából kell készüljenek, gyakorló heggyel ellátva, madártollal a végükön. A versenyzők viselete persze annál színesebb.

Az íjak anyaga sem különbözik a sokszáz, sokezer kilométer ellenére?

– Mi a fiammal modern a­nya­gú, laminált íjakat hasz­nálunk. A természetes anyagúakat azonban, enyv és inak felhasználásával, szaruból készítik.

Mibe kerül egy íj?

– Amivel mi versenyzünk, annak darabja 60 ezer forint. A természetes anyagúak természetesen jóval drágábbak, dupla ennyibe, vagy még többe kerülnek.

Miből áll a ruházatuk? És mi az belőle, amit esetleg saját kezűleg készített?

– Íjászingből, íjásznadrág­ból és íjászcsizmából. A prémes süveg viselése nem kötelező, a verseny közben pedig kifejezetten zavaró is. Ám fejfedő nélkül a férfi fél ember, viselni illik, amikor az íjász dobogóra áll. A nyílvesszőket és a viseletet is úgy vásároltuk olyanoktól, akik ezek készítésére szakosodtak.

Mióta íjászkodnak?

– 2012-ben Kristóf kezdte, ő volt az, akinek megtetszett. Én először csak kísérgettem a versenyekre, aztán én is kedvet kaptam az íjászkodáshoz. Hála Istennek, én is eljutottam odáig, hogy hozom az eredményeket.

Mennyit edzenek?

– Az elején kétnaponta itthon, a kertben. Amióta azonban már szinte minden hétvégén van versenyünk, csak alkalomszerűen lövünk. Többre nincs idő, energia. Egyébként mindketten a Móri SE íjász szakosztályának tagjai vagyunk. Nekik van egy fedett pályájuk a kultúrház alagsorában. Télen kapóra jön, olyankor ott tartjuk az edzéseket.

Mennyire népszerű a hagyományőrzésnek ez a formája?

– Egyre több művelője van. Az íjász szakosztály is vagy harminc tagot számlál. Tavaly a fiammal – a Móri SE támogatásával – elindítottuk az íjász szakkört a bakonycsernyei iskolában. Sajnos a végére elég sokan lemorzsolódtak. Remélem, az idén is tudunk majd foglalkozásokat tartani, a tavalyinál is több résztvevővel.

Kiből válhat jó íjász?

– Az, ahogy valaki kézbe veszi az íjat, már sok mindent elárul róla. Az íjászathoz fizikai erőre, állóképességre is szükség van. Egy úgynevezett 36 fontos íj kifeszítésekor olyan, mintha egy 18 kilós súlyt húzna az ember. És ezt meg is kell tudni tartanod, amíg nem oldod el a vesszőt. Egyszer, kétszer megcsinálni nem jelent túl nagy erőfeszítést, ha azonban egymás után százszor csinálja ezt valaki, akkor igen. A célzáshoz ösztönös érzék és tapasztalat szükséges, hiszen az íjon nincsen célzó berendezés.

Az országos bajnokságon az első helyezésért vándorkürtöt kapott, amelyre felvésték a nevét. Háromszor kell elnyerni a bajnoki címet ahhoz, hogy a kürt az öné maradhasson. Mennyi esélye van annak, hogy végleg önhöz kerül?

– Nézze, hetven esztendős íjászok is akadnak. Én pedig még csak 53 éves vagyok…