Az összes régésztanonc csillogó szemmel érkezik Csákberény-Orondpusztára

Szombaton fejeződik be a Csákberény melletti Orondpuszta területén lévő, a 6. századtól nyíló, romanizált kultúrájú közösségekkel teli avar kori temető 21. századi feltárásának második évada. Az 1930-as évek második felében előbb Lencsés József múzeumi altiszt, majd László Gyula (1910–1998) korszakalkotó régész-történész vezetése mellett zajlott a feltárás, amelynek a világháború parancsolt megálljt. 452 sírt tártak fel. Szücsi Frigyes, a mostani ásatásokat vezető régész szerint összesen 1100-1200 sír lehet a temetőben.

– Nem minden falu határában van ilyen temető. Olyan szinten referencia, hogy az összes régésztanonc csillogó szemmel jön ide, Csákberény-Orondpusztára, hogy a László Gyula-féle ásatáson dolgozhasson – ezek Vécsei László, Csákberény polgármesterének szavai. 2017-ben a község támogatása is kellett ahhoz, hogy a Szent István Király Múzeum magyarul is kiadhassa László Gyula A csákberény-orondpusztai avar kori temető című könyvét. A tudományos munka először 2015-ben, a nemzetközi népvándorláskor-kutatás hagyományos nyelvén, németül jelent meg.

– Ez volt az apropója, hogy itt újra elindult valami. A múzeum adta a régészeket, régésztechnikusokat, a református egyházközség a szállást, mi adtuk az ebédet, az ország minden részéről jöttek az önkéntesek – ezt már a tavalyi esztendőről mondta Vécsei László; 2019-ben ugyanis újra régészek ástak Orondpusztán. 52 sírt tártak fel.

Ezen a nyáron hasonló rendszer szerint történt minden. Most több mint 30 sírt tártak fel, ezek nem mindegyike volt érintetlen terület. Szücsi Frigyes szándékosan úgy jelölte ki a 370 négyzetméteres szelvényt, hogy az új és régi sírokat is érintsen, így az idei ásatás egyúttal a régit hitelesítő ásatás is volt.

Két leletegyüttest emelt ki az idei feltárásból a régész: egy avar kori germán lány sírját, illetve egy megbolygatott lósírt.

– A germán lány sírja nem tűnik szuperszonikusnak, de az – indított Szücsi. – Kulturális értelemben germán. Találtunk egy kifejezetten ritkaságszámba menő leletet: ez egy korongfibula, ép a tűszerkezete és a korongrésze is. Eddig ebből a temetőből (még a harmincas években) egy ilyen került elő, éspedig töredékes állapotban, de az is olyan figyelmet élvezett a kutatásban, hogy még kifejezetten arról szóló tudományos publikáció is van – mondta.

Germán típusú lábbeliben temették el a lányt. Egy bandázzsal körültekert lábbeli viseletet kell elképzelnünk, egy úgynevezett vádlikötő garnitúrát/készletet. Bronzból való szíjvégeket, csatokat találtak rajta.

– Ez egy tipikus germán viselet, ilyet Fejér megyéből egyetlenegyet ismerünk jelen pillanatban, Tác-Fövenypusztáról. Tehát ez egy igazán ritka, nagyszerű lelet, főleg azzal a korongfibulával együtt – húzta alá Szücsi. – Kelet-Dunántúl az avar korban sokszínű volt. Az avarok ideérkezése előtt germán királyságok voltak a Kárpát-medencében. A Dunántúlt a Langobard Királyság, a tiszántúli területeket a Gepida Királyság uralta. Éltek itt a kultúrájukat tartó germán személyek még az avar kori környezetben is – mondta. – Ebben a temetőben a másik különlegesség a romanizált elemek nagy száma, ami arra utal, hogy egy romanizált kultúrájú csoporttal is számolhatunk a környéken. Az kérdés, hogy bennük valamilyen késő római helyi csoportot tisztelhetünk, illetve azok leszármazottait, esetleg bizánci hadifoglyokat vagy akár a Keleti-Alpokból idehurcolt közösséget.

Ezután a következő nagyszerű leletre fordultunk.

– Ez egy különálló lósír, mellette van megásva a lovasának a sírja. Kétféle avar kori lóval való temetkezést különíthetünk el: a lósírokat és a lovas sírokat. A lovas sírban egy síraknában van a ló a lovasával. A lósírokban külön síraknába temették a lovat. Itt is külön sírakna volt, csak a gonosz rabló a kellős közepébe ásta le a rablóárkot, és ezért a két sír között meghagyott földnyelvet elbontotta – magyarázta a régész.

Nem mindegy, hogy lósír vagy lovas sír. Bár erről nincsen szakmai konszenzus, de jelenleg a lovas sírokat az ázsiai világhoz kötik inkább, amely szokást tehát az avarok hozhatták ide magukkal. A lósírok talán inkább a meroving–germán világ kultúrájának elemei.

A tavaly nyárihoz hasonlóan idén is Csákberény község és a fehérvári múzeum összefogása tette lehetővé az ásatást. Hozzájuk mintegy 40 önkéntes csatlakozott! Sokan a közösségi régészeti programon keresztül.

– Hét-nyolc éve kezdtem el érdeklődni a régészet iránt, az elsők között voltam, aki kért és kapott is engedélyt a fémkereséshez. Azóta, másokkal együtt, mindenhova, ahol ilyesmire igény van, elmegyünk és segítjük a múzeumok munkáját. Most éppen Velencén nyaralunk, egy napra onnan jöttem át ide – mutatkozott be egy enyingi önkéntes, háromgyerekes családapa, Németh Zoltán. – Nagyon sok emberben benne van a vadászösztön, a találás vágya. Azért fáradozunk – most tűző napon, máskor akár fagyos hidegben –, hogy az a pár pillanat, a találás élménye meglegyen – beszélt a motivációjáról. – Engem lenyűgöz az a tudás, ami a régészekben megvan.

Rajtuk kívül a két hét során megfordult az ásatáson úgy 200 táborozó gyerek, s közel 100 felnőtt is, látogatók, akiket nevezzünk egytől egyig régészeti turistának.

– Egymás sarkát érik a csoportok. Természetesen a lényeg a tudományos kutatás, de a társadalmi hasznosítás is rendkívül fontos. Jönnek az emberek, bevezetjük őket a múltba. Ez jó a helyieknek, nő a turizmus. Az ideérkezők helyben térnek be a vendéglátóegységekbe, helyi termékeket vásárolnak, helyi vendégszobákat vesznek ki. Elviszik a település hírét. Ez egy csodálatos hely, itt van a Vértesi Panoráma tanösvény, kőhajításnyira a csókakői vár – mondta ennek kapcsán Szücsi, még a terepen.

Jövőre minden bizonnyal folytatódik a feltárás, rengeteg még a feltáratlan sír. Szücsi Frigyes szeretné, ha még inkább felpezsdülne a régészeti turizmus. Nem megvalósíthatatlan, hogy az ásatásokon helyben legyenek múzeumpedagógiai foglalkozások, csoportvezetések, s mindazon tudományterületek képviselői, akik a régészet határmezsgyéjén kutatnak: archeobotanikusok, archeogenetikusok, az emberi és az állati csontok értői. Ehhez forrás – támogatás, szponzor –, infrastruktúra kell. A tudás és a feltárandó múlt megvan.