Frissen Fejérből

2021.07.25. 11:30

Az őrölt múmia gyógyító ereje – Kolláth Ágnes a babonákról tartott előadást Fehérváron

Babonákban és hiedelmekben is bővelkedett a kora újkor. Az emberek érméktől, tárgyaktól, poroktól reméltek jobb sorsot.

Héjj Vivien

Kolláth Ágnes régész előadásában számos újkori érdekességre fény derült

Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap

A Szent István Király Múzeum szervezésében létrejött Sötét varázslatok kivédése sorozat második részében Kolláth Ágnes régész, az ELKH BTK Régészeti Intézetének tudományos segédmunkatársa tartott előadást arról, hogy a kora újkorban – régészeti szempontból a 16–18. században – hogyan próbálták megvédeni magukat az emberek a gonosz erőitől, a mindennapi bajoktól.

Az időszak meghatározó eseménye volt a reformáció és az ellenreformáció, illetve a kereszténység és az iszlám folytatódó csatája, amely ebben a korszakban az európai és az ázsiai területeken a kor két szuperhatalma, a Habsburg és az Oszmán Birodalom vetélkedésében csúcsosodott ki.

Vallásosság és népi hiedelmek

Ekkoriban kezdett igazán élesen elválni egymástól a hivatalos vallásosság és a népi hiedelmek, babonák világa. A keresztények életében rendkívül fontos szentkultusz egyre inkább hivatalos mederbe került. A szent helyek meglátogatása által gyógyulást, bűnbocsánatot reméltek az emberek.

Ezekről és a búcsújáróhelyekről főleg zarándokjelvényeket, kegyérmeket hoztak magukkal, melyekről azt gondolták, minden baj ellen védelmet nyújtanak. A szent helyek földjét nagy tisztelet övezte: Fehérváron például még a II. világháborúban is Kaszap István sírjának földjét kellett befőttes üvegben a polcon tartani, ha az ember azt szerette volna, hogy ne érje bombatalálat a házát.

A halottnak pénzt adtak, úgy tartották, az elhunyt ezzel váltotta meg saját sírhelyét. A sírba helyezett vastárgyaknak – olló, kés, ár, szög – kettős szerepe volt: arra szolgált, hogy a halott a sírban maradjon, mivel a vasnak gonoszvisszatartó erőt tulajdonítottak, illetve megakadályozta azt is, hogy a holtat háborgassák a gonosz lelkek.

Kolláth Ágnes régész előadásában számos újkori érdekességre fény derült
Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap

Védelem és sütőtálak

A kora újkorban az élőknek is nagy szükségük volt a védelemre. Az élelmiszerek romlásáról a kor emberének kevés ismerete volt, így a romlás megelőzését érdekes hiedelmek övezték. A tejesköcsögökön gyakran feltűntek különböző jelek – kereszt, csillag –, melyek a szemmel verés ellen védték a tejet. A losticei poharakat aranyba foglalták, úgy hitték, ezáltal ha mérgezett italt töltenek bele, a méreg akkor nem fejti ki hatását.

A sütőtálak és sütőharangok a népi jóslásban kaptak jelentős szerepet: a tálat mindig a menyecskének kellett elkészíteni, amikor férjhez ment. A tálak a kenyérsütés során égtek ki, így az első sütés alkalmával a házasság jövőjére nézve vontak le következtetéseket: ha a tál szétesett, az semmi jót nem jelentett.

Múmia = kátrány

Érdekesség, hogy a múmia szó eredetileg arabul kátrányt vagy bitument jelent. A természetes kátránynak nagy gyógyító erőt tulajdonítottak, illetve ezt használták a holttestek tartósítására is, így lett később a múmia szó a kátránnyal tartósított holttest megnevezése. A kora újkori európaiak ezt még nem tudták, ők magát a holttestet gondolták múmiának, meg voltak győződve arról, hogy a bebalzsamozott, kiszáradt holttestnek gyógyító ereje van. Egyiptomban egész iparág épült arra, hogy múmiákat őröljenek, és azokat eladják az európaiaknak, akik az őrölt múmiaport fogyasztották bajaik kezelésére.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!