Az államtól függetlenül

Mint arról beszámoltunk, a Fejér Megyei Ügyvédi Kamara tagjai a múlt szombaton meghallgatták a régi-új elnök, Mikó Péter beszámolóját, és vezetőséget választottak. A közgyűlésen ott volt Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, aki tájékoztatást adott az ügyvédséget érintő fontosabb kérdésekről. A közgyűlés után beszélgettünk Bánáti Jánossal.

– Tudott-e valami bíztatót mondani az ügyvédeknek, vagy derűlátásra nincs ok?

– Az igazi bíztatás az volt, és ezt komolyan annak gondolom, hogy ha a kamarák továbbra is ugyanolyan kiegyensúlyozottan képesek működni, mint eddig, akkor az önkormányzatiságot a későbbiekben is meg lehet és meg kell őrizni. Mert az nagyon fontos eleme, alapelve az ügyvédi hivatásnak. Olyan egységes elv ez, amely Európában egyértelműen érvényesül. Azért kell az ügyvédi hivatásnak, önkormányzatiságnak függetlennek lenni az államtól, mert a tevékenyég jelentős része valamilyen formában szembemegy az állami szervekkel. Büntetőügyekben ez teljesen egyértelmű, de a polgári, gazdasági területen is sokszor előfordul, gondoljon csak az ügyfelek bizonyos adóügyeire és a költségvetési érdekre. Ezért fontos, hogy az ügyvédek fölött az állam ne gyakoroljon semmilyen felügyeletet, hanem a saját önkormányzatisága, ideértve a panaszokat, a fegyelmi ügyeket. Persze megfelelő garanciákkal.

– Ön nemrég azt nyilatkozta, nagy eredménynek tartja, hogy a politikát sikerült távol tartani az ügyvédségtől. Felteszem, a kamarára gondolt...

– Természetesen a kamarára, hiszen a 12 ezer magyar ügyvéd számarányát messze meghaladóan vesz részt a politikában és a közéletben Mindenhol így van, nálunk különösen. Teljesen természetes ez, hiszen hivatásunk lényege, hogy mások ügyeinek szószólóiként lépünk fel. Egy kamarában viszont nem megengedhető a pártoskodás, az pláne nem, hogy pártlisták alapján szavazzák meg a vezetést. Ez szóba sem kerülhet.

Bánáti János közleményt adott ki, amelynek lényege: „Eddig és ne tovább!” (Fotó: Koppán Viktor)

– A budapesti kamarai választások kapcsán mégiscsak politikai „inzultus” történt. Erre ön egy közleményt is kiadott, melynek végkicsengése: Eddig és ne tovább! Mi is történt?

– A történet elment egy nagyon rossz irányba, sajnos a sajtó képviselőinek köszönhetően is. Elkezdték az ügyvédeket besorolni, az általuk képviselt ügyek, illetve annak kapcsán, honnan kaptak megbízást. Megindult a mutogatás, hogy emez ide tartozik, amaz oda. Én ezt nagyon veszélyesnek tartom, mert az ügyvédbe és az ügyvédségbe vetett bizalmat ingathatja meg, ha az ügyfél azon kezd el gondolkodni, hogy hűha, ez most milyen színű. Ezért is adtam ki a közleményt, és talán volt is foganatja.

– Március 15-én hatályba lép az új Polgári Törvénykönyv. Irtózatos méretű jogszabály. Sikerült már az ügyvédeknek elsajátítaniuk?

– Úgy fogalmaznék, hogy a folyamat elején vagyunk, biztos vagyok benne, hogy még nagyon sok mindent kell elsajátítani. A kamarák, amit tudtak megtették. Átadták az ügyvédeknek a fordító kulcsot, a kezükben van az a könyv, amelyik a Ptk. régi és új szövegét tartalmazza, egymás mellett. Elindultak a képzések, kamarai szervezésben is, és nagyon fontos, hogy a bírák részére felépített tanfolyamba be tudott kapcsolódni az ügyvédség. A törvény szövegét meg lehet ismerni, van azonban számos olyan terület, ahol majd a bírósági gyakorlat lesz a döntő, például a cégalapítás új szabályai esetében.

– Említette, hogy 12 ezer praktizáló ügyvéd van Magyarországon Viszont úgy hallottam, hogy csökken a jelöltek száma. Összefüggésben lehet ez a gazdasági válsággal?

– Az ország ötöde él Budapesten, ugyanakkor a koncentráltság, a jogi igény más arányt. mutat. Több mint ötezer ügyvéd dolgozik a fővárosban, és oda még jelentkeznek jelöltek. A megyei kamarákba viszont egyre nehezebb jelöltet találni. A válság egyértelműen éreztette a hatását, 2008-ban hetek alatt érintette azokat, akik ingatlanokkal, beruházásokkal foglalkoztak. Ők elkezdtek más piac után nézni, konkurálni kollégáikkal, a hatás így végighullámzott az ügyvédi karon. Hihetetlen széles a spektrum, akár tízszeres is lehet a szorzó a legnagyobb és a legkisebb irodák között. Van, aki a tagdíjat sem tudja kitermelni. A fiatalok látják ezt, és sokan nem vállalják a négy év jelöltséget minimálbéren, igazi perspektíva nélkül.

– Ön harmadszor is indul a Magyar Ügyvédi kamara elnöki posztjáért?

– Igen persze csak akkor, ha a bizalmat, a támogatást megkapom. A választás egyébként májusban lesz.

Névjegy

Bánáti János 1944. június 20-án született Budapesten. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karát 1967-ben végezte. 1990-ig a fővárosi 21. számú ügyvédi munkaközösségben volt ügyvéd. Azóta a Bánáti Ügyvédi iroda tagja. A Budapesti Ügyvédi Kamarában több tisztséget is betöltött, majd többszöri újraválasztás után 2006. márciusáig elnöke volt. 2006. májusában a Magyar Ügyvédi Kamara elnökévé választották, 2010-ben újraválasztották. Számos tisztséget tölt be szakmai szervezetekben, tanít. Több kitüntetés, köztük a Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztje és Középkeresztje birtokosa.

A per tárgya
Az újságíró véleménye

Zsigó Ferenc

Apám jogi pályára készült, két évet el is végzett az egyetemen. Aztán apja halála miatt ő lett a családfenntartó, kenyérkereset után kellett néznie. „Tanulj fiam, amíg csak teheted!” – mondogatta mindig, s büszkén mutatta jelesekkel teleírt leckekönyvét. Sosem terelt a jogi pálya felé, de éreztem, szerette volna, ha egyszer magamra ölthetném a talárt. Mégsem bánom, hogy nem lettem jogász. Nehezen tudnám csinálni azt, amit a perekről tudósító újságíróként tapasztalok mostanában. Volt sok eset, amikor tollforgatóként engem is perbe fogtak, de elítélni csak egyszer ítéltek el. „Jó napot, jöttem az ítélethirdetésre” – mondtam a bírói irodába lépve. „Figyelmeztetésben részesítem, tudomásul vette?” – szólt a bíró, huncut mosollyal a szája sarkában. „Igen” – válaszoltam, a huncut mosolyban a rokonszenvet érezve. A bíró a törvény betűje szerint ítélkezett az ügyben, aminek lényege a következő: Egy falu ellenzéki vezére állította, hogy a polgármester „korrupciógyanús ügyletekben érintett”. Ez a Hírlapban egy riport részeként – mely riportban a polgármester is elmondhatta a magáét – megjelent, s a falu első embere becsületsértésért az ellenzéki vezér ellen és ellenem is büntetőpert indított, így kerültem a vádlottak padjára. Védekezésül egy dossziényi dokumentumot vittünk a bírónak, ami a korrupciót bizonyította. A bíró azonban eltolta magától az aktát, mondván: a pernek nem az a tárgya, hogy korrupt-e a polgármester, hanem az, hogy a lapban megjelent kijelentés sérti-e az ő becsületét. Márpedig hogyne sértette volna, így aztán meg is kaptam a büntetésemet (a huncut mosollyal). Nos, ezért sem sajnálom, hogy nincs talárom...