Augusztus 20. a nemzet ünnepe

Szent István király napja a legősibb magyar ünnep, amit a mai napig meg is tartunk állami ünnepként. E nap keresztény Magyarország ezeréves folytonosságának emléknapja. Szent István uralkodása alatt augusztus 15-öt jelölte meg ünnepnek, amikor Nagyboldogasszony napját tartották - e nap évszázadokon át állami szintű emléknapként élt, de a múlt század második felétől csak egyházi ünnep.

A krónikák szerint Szent István király e napon ajánlotta Magyarországot Szűz Mária oltalmába - ezért nevezzük őt Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariae-nak. Szent István 1038-ban Nagyboldogasszony napján hunyt el. Fogalmazhatunk úgy is, hogy az ünnep dátumát Szent László király tette át augusztus 20-ra, mert 1083-ban VII. Gergely pápa hozzájárulásával ezen a napon emeltették oltárra I. István relikviáit a székesfehérvári Szűz Mária Koronázó Templomban, ami a szentté avatásával volt egyenértékű. Ettől az időtől, 1083-tól ünnepeljük Szent István napját.

I. (Nagy) Lajos uralkodásától (1342-1382) kezdve egyházi ünnepként élt tovább e nap. István kultusza Európa-szerte elterjedt ugyan, de a királyt az egyetemes egyház nevében csak 1686-ban nyilvánította szentté XI. Ince pápa.

A szentcsalád, Szent Imre, Szent István és Boldog Gizella ereklyéi 2013 óta az augusztusi ünnepségek kísérő elemei

Bár 1771-ben XIV. Benedek pápa csökkentette az egyházi ünnepek számát, és a Szent István-nap lekerült az ünnepek sorából, Mária Terézia (1740-1780) - elsősorban politikai megfontoltságból - ismét elrendelte a Szent István-nap megtartását, sőt nemzeti ünnepként a naptárakba is felvétette.

A 48-as szabadságharc leverése után sokáig nem ünnepelhette meg a magyar augusztus 20-i nemzeti ünnepét, hiszen Szent István a független magyar állam jelképe volt. Ezt követően először 1860-ban lehetett ismét ünnepelni, ami valóságos nemzeti tüntetéssé vált. Az 1867-es kiegyezés után az ünnep visszanyerte régi fényét, sőt 1891-ben Ferenc József az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította augusztus 20-át, 1895-ben pedig a belügyminiszter elrendelte a középületek fellobogózását címeres zászlóval.

A két háború között ismét jelképpé lett Szent István ünnepe, méghozzá a szétszakított nemzet összetartozásának szimbóluma.

A háborúk utáni kommunista rendszer nem vállalta sem az egyházi, sem az állami azonosulást az ünneppel kapcsolatban, ezért tartalmilag írta át. Először az új kenyér ünnepeként aposztrofálta augusztus 20-át, majd az új szocialista alkotmány kihirdetését 1949-ben e napra tette, és hirdette ki, hogy augusztus 20-a a szocialista államalapítás, az új alkotmány ünnepe. Csak 1989-ben kapta vissza eredeti tartalmát Augusztus 20, és lett nemzeti ünneppé.

Királyokkal, fénnyel és jó hangulattal ünnepel a megyeszékhely

E rövid áttekintés is jól mutatja, miként változott a magyar nép helyzete az évszázadok során.

"Azok szemében, akik tudták, tudják; ha sikerül elvenniük egy nemzettől történelmi emlékeit, történelmét, attól elvehetik hazáját is. Alba Regia középkori tekintélyét a kétszáz éves Habsburg uralom veszélyesnek ítélte, és elkezdődött annak szisztematikus rombolása, melyet a szovjet megszállás és az azóta eltelt történelmi nemtörődömség korszaka csak betetőzött." - írta Siklósi Gyula történész, régészprofesszor egyik tanulmányában. És hogy ez mennyire így van, magukért beszélnek a számok: a török százötven éves uralma alatt Székesfehérváron teljesen elpusztult Újfalu és a népes Budai külváros.

Hasonló sorsra jutott a megmaradó harminckét egyházi épületből tizenhárom. Ám tizenkilenc fontos épület vagy romosan vagy átépítve, de túlélte a török kort. A Király-bástyába foglalt újabb királyi várat és palotát még látta az Orsován született nagy történetíró, a honismereti irodalom jeles képviselője, Bél Mátyás (1684-1749). Még álltak a prépostság épületei és a Szűz Mária Koronázó Templom is!

A török által meghagyott épületeket a Habsburg hordta szét, és építette meg saját barokk belvárosát, ezzel szinte teljesen megsemmisítve történelmünk tárgyi emlékeit. Fogadatlan keresztszüleink a Szűz Mária Prépostság maradványait előbb Romkertnek, majd Nemzeti Emlékhelynek, újabban Nemzeti Sírkertnek titulálják. Nemcsak a köveit, az elnevezéseit is el kell venni a nemzetnek, hogy ne lehessen hazája!

Ez a kis történelemóra miként jön Augusztus 20 emlékei közé? Tudnia kell mindenkinek, aki a megyében él, hogy e terület jelentőségét azért csonkítják, csorbítják folyamatosan, mert erős bástya állt egykor itt, amely a magyarság alappillére volt.

Siklósi Gyula régészprofesszor élete Székesfehérvár történelme volt

Siklósi Gyula így ír Fehérvár jelentőségéről: Itt voltak a koronázási ünnepségek, a királyi keresztelők és a nagy tömegek előtt zajló királyi esküvők. Legtöbb királyunk temetkező helye volt a fehérvári bazilika. Nem minden város mondhatja el magáról azt sem, hogy területén szentté avatási szertartás folyt. Szent Istvánnak és Szent Imrének a sírjához, a bazilikában őrzött híres-neves ereklyegyűjteményhez, nem kevésbé az itt végső nyughelyet kapó magyar királyok síremlékeihez óriási tömegek zarándokoltak. Itt zajlottak a legkorábbi korszak országgyűlései.

A középkor jogfelfogásában az igazságszolgáltatás fogalma jóval szélesebb értelemben jelentkezett, mint az újkorban. Magában foglalta az államkormányozás számos egyéb területét, így a törvényhozást. A királyi igazságszolgáltatás az országgyűlés tevékenységének őse. A Székesfehérvári törvénynap első írott nyoma 1185-ből származik, amikor III. Béla király Fehérváron ünnepelte Szent István-napját. Székesfehérváron előbb a Nagyboldogasszony-, majd Szent István-napját, augusztus 15-ét és 20-át jelölték törvénynapnak. Az 1290 évi törvény is Fehérvárt jelölte meg az évente tartandó országgyűlés színhelyéül.

Talán joggal vetődik fel a kérdés, milyen hely is volt ez a Székesfehérvár Szent István idejében. Európai léptékkel is nagy város volt. Árpád, miután legyőzte Szvatoplukot, "tábort ütött Noé-hegyén, Fehérvár mellett. Ez volt az első hely, melyet Árpád kiválasztott magának Pannóniában, ezért Szent István király - aki tőle származott - ott a közelben alapította meg Fehérvár városát." - írta Kálti Márk, a Képes Krónika szerzője. Ezen a helyen építtetett palotát Szent István atyja, Géza nagyfejedelem is. Még mélyebbre nyúlnak történelmi gyökereink, mint azt Konstantinos császár munkájából tudjuk, a kazár kagán kérésére éppen bizánci építőmesterek emelték Sarkel (Fehérvár) kővárat Theofilos (819-842) uralkodása idején.

Nehéz lenne hát azt állítani, hogy Székesfehérvár jelentéktelen városa a Kárpát-medencének. Történelmünk - amit nem vehetnek el tőlünk - igazolja, hogy Magyarország nagy ünnepe, mely Szent István király államalapításához köthető, ezeréves ünnep, amit Szent László király emelt a megkülönböztetett napok közé. Augusztus 20 gyökerei Székesfehérvár alatt kapaszkodnak a földbe, az alatt a Fehérvár alatt, amely hét évszázadon át zarándokhelye volt a magyarságnak, s amely lassan visszanyeri ebbéli méltóságát. Hogy ez így lehessen, az a mi felelősségünk is, akik e városban, e megyében élünk!

Az Árpád leszármazottak megkeresztelkedett nemzetsége Nagyboldogasszony oltalmába ajánlotta magát. E választásban nyilván a pogány Boldogasszony-tisztelet, archaikus Emese-hagyomány is közrejátszott: Mária az Árpádoknak mennyei édesanyja és oltalmazó királynéja. Az Árpád-korban Szűz Mária lett a magyarok legfőbb oltalma; a koronázótemplomok, főpapi székesegyházak, számtalan monostor, búcsújáróhely és templom az ő pártfogása alatt álltak. Árpád fehéregyházi sírja fölé is Nagyboldogasszony tiszteletére emeltek templomot; Mária oltalma alatt állott a székesfehérvári bazilika, királyaink koronázó- és temetkezőhelye, továbbá az esztergomi bazilika, a kalocsai érseki, váci, győri püspöki székesegyház - Szent István király alapításai.