Kiss Melitta: arra születettem, hogy segíthessek

Kiss Melitta szerteágazó tevékenységét, emberi tartását állítja elénk példaként a Szent István Díj

Világhírű agykutató asszisztense. Azt gondolhatnánk, hogy nehéz lehet mellette sok területen szerteágazó, elkötelezett munkát végezzen. Kiss Melitta azonban, megszokta a kevés alvást és a kemény munkát. Nehéz gyermekkora szoktatta hozzá: – Napi négy órai alvás mellett lehet mindezt elvégezni. Gyerekkorom óta ezt így szoktam meg. Kilencéves voltam, amikor apám elhagyta családunkat, négy gyermekét. Komfort nélküli egyszobás bérlakásban laktunk, ötszáz méterről hordtuk vödörben a vizet, vaskályhában fűtöttünk. Én voltam a legidősebb, sokat kellett segítenem, megedzett az élet. Anyám dolgozott, én reggel fél ötkor keltem. Azóta is akkor kelek.

Kiss Melitta anyagi lehetőségek hiányában kiváló tanulmányi eredményei ellenére sem tudott továbbtanulni a gimnázium után. A nagy feladatok, a segítőtársak azonban így is megtalálták. Dolgozott a Budapesti Műszaki Egyetem Továbbképző Intézetében és a Magyar Tudományos Akadémia Természettudományi Intézetében. Czeizel Endre szerkesztőként kérte fel két könyve kiadásához és asszisztense volt a Semmelweis Egyetemen a világhírű Palkovits Miklós professzornak is. A magyar örökség őrzését, életben tartását is életcéljának választotta. Társadalmi munkában a Magyar Örökség és Európa Egyesület titkára: –Korábban is jártam a díjátadó ünnepségekre, figyelemmel kísértem az egyesület munkáját. Hámori professzor szólt egyszer, hogy szükségük lenne a segítségemre. Örömmel vállaltam, ennek most 12 éve. Én szervezem a munkát a szavazástól a díjátadóig. Negyedévente egy hónapon át éjjel-nappali elfoglaltságot jelent.

Kiss Melittának több térképe is megjelent. 2001-ben a Házsongárdi temetőről, 2003-ban a Székelyföld gyógy- és bórvízforrásairól készült térképek kaptak elismerést. Apai részről Gyergyóditróról származik, innen van – ahogy ő mondja – „székelymániája”. Álmaiban sokat jár ezen a vidéken jár, pedig viszonylag későn, csak 1999-ben jutott el Erdélybe: – Miután apám elhagyott minket, nem ápoltuk a kapcsolatot a gyergyóditrói nagyszüleimmel, de amikor eljutottam ide, felkerestem sírjukat, felkutattam emléküket. A magyarországi útikönyvek kiadása 1995-ben kezdődött. Szabadságom alatt biciklivel jártam az országot, így jutottam el Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe, beleszerettem. Itt készült az első útikönyvem és ennek kapcsán ismerkedtem meg Pápai Ferenc későbbi szerzőtársammal, idegenvezetővel. Ő hívott Erdélybe, rajta keresztül ismertem meg a Házsongárdi temetőt, ő vitt el Csíksomlyóra, vele jártam be Erdélyt. A Házsongárdi temetőről már együtt készítettük a fotókkal illusztrált térképet, ennek segítségével kereshetik fel az emberek jelentős családok, hadvezérek, művészek síremlékeit. Nem volt veszélytelen fényképet készíteni abban az időben. A temető főútjait kerülve, kabát alá rejtve a gépet, egymást fedezve készültek a fotók. Közösen pályáztunk Misztótfalusi Kis Miklós síremlékének felújítására is, ami ma már a temető büszkesége. Csíksomlyón 2000-ben jártam először, akkor készült el az ottani idegenvezető és geológus segítségével a zarándok térkép, egy évvel később pedig a zarándok vonatos térkép. Az volt a célom, hogy megmutassam az utasoknak, milyen gyönyörű ez a táj nappal, mert akkor még csak éjszaka járt vonat. Magyarországon pedig nyomdakész állapotban van már a Kerepesi és az Óbudai temető, valamint a Fiumei sírkert feldolgozott anyaga.

Kiss Melittának örök fájdalma, hogy egyetlen gyermekét orvosi hiba miatt halva hozta világra. Sorsa azzal kárpótolta, hogy a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület tagjaként hét gyermek növekedésének, kiteljesedésének örvendhet. – 2002-ben Böjte Csabát javasoltam Magyar Örökség Díjra, ebből az ismeretségből fakadt, hogy Szovátán három gyermek taníttatását vállaltam el. Négy évvel később azonban eljutottam Moldvába és azt éreztem, hogy Csaba testvér gyermekeinek mindig van mit enniük, van ruhájuk, a moldvai szegény vidékeken nagyobb az ínség. Ennek hatására a három addigi gyermekemnek kerestem másik támogatót, én pedig keresztszülői segítséget ajánlottam egy pusztinai ötgyermekes családnak. Nyisztor Ilonka népdalénekes, hívta fel a figyelmemet páratlan tehetségükre. Egyikük, Kovács Krisztán idén kapott diplomát a Zeneakadémián több székesfehérvári rendezvényen szerepelt már. Így kerülnek helyükre a dolgok. Ha az én gyermekem életben marad, másként alakul minden. Lehet, hogy ez a hét tehetséges gyermek most otthon földet kapál, így azonban tudtam valamit tenni értük.