Antal Judit megkerülte Istenért a világot

Judit visszatérő vendég Fejér megyében: előadásokat tart pedagógusoknak, író-olvasó találkozókon vesz részt, pár éve a kőszárhegyi falunapon ő töltötte be a műsorközlő tisztét. A közösségek jellemzői, motivációi által a civil önszerveződéseket szerette volna jobban megismerni, s lehetőség szerint minél több emberrel találkozni. Egy falunapnál mi lehet erre jobb alkalom?

Győrben él, és mentálhigiénés szaktanácsadóként dolgozik, közoktatási szakértői feladatokat is ellát, valamint lelki tanácsadással szolgál. És ír, eddig tíz könyve jelent meg.

Pedagógiai, önismereti és útikönyvei kapcsán több alkalommal találkoztunk, közvetlensége és nyitottsága mellett a határokat feszegető oldalát is megismerhettük. Férjével végigjárta a magyarországi Szent Jakab-zarándoklatot (280 kilométer), az El Caminót (1000 km), a portugál és az angol zarándokutat (800 km), megmászta Afrikában a Kis Meru-hegyet (3820 m), a Kilimandzsárón 4630, a Himalájában, a Gongmaru La hágón 5200 méter magasságig jutott el.

Amint mondja: az utaktól, a kihívásoktól testi-lelki feltöltődést remélt. Arra törekedett, hogy jobban kezelje aggodalmait és félelmeit, hogy erősödjön a hite és a bizalma. Nem kért semmit, csupán hálát mondott Istennek, hiszen annyi mindent kapott már az életében. Azonban indulás előtt találkozott olyan emberekkel is, akik kétségbeesetten aggódtak egy-egy szerettükért. Ez rádöbbentette arra, nemcsak magáért ered útnak, mások kérését is magával viheti.

„Az Isten itt állt a hátam mögött / s én megkerültem érte a világot”

– ezt a József Attila-idézetet választotta Igazgyöngy2 című könyvéhez. Ha Isten mögötted áll: miért kerülöd meg érte újra és újra a világot, amikor hátra is nézhetnél? – a kérdés csak nem hagy nyugodni.

– A válasz egyszerű: nem tudtam, hogy mögöttem áll. Kerestem a hozzá vezető utat, hogy megerősödjek a hitemben. Eközben jobban megismertem magamat, a különböző helyzetek sok mindenre megtanítottak. És amikor azon töprengtem, hogyan bírtam ki egy-egy nehézséget, rájöttem, sosem voltam egyedül. Isten mögöttem állt, segített, támogatott. Ugyanakkor csodálatos megtapasztalás volt, hogy mindenhol éreztem őt, a virágokban, a sziklákban, a verítékben, az örömben.

Judit úgy tapasztalja, manapság divatos dolognak találják az El Caminót, egyre többen indulnak el az úton. Szerinte a zarándokok egy része vallásos ember, mások kulturális vagy spirituális okból kelnek útra, vannak, akik önmagukra kíváncsiak vagy válaszokat keresnek. Mindegyik jó úti cél lehet, de akikben nincs mély belső motiváció, általában nehezebben viselik a zarándoklással járó nehézségeket.

A camino utat jelent, a Santiago Jakabot, a compostela pedig a csillagok mezejének fordítható – magyarázza. A fésűs kagyló a legenda szerint azért vált Szent Jakab apostol és az El Camino szimbólumává, útvonaljelölőjévé, mert amikor az óceánból felmerült a szent teste, ilyen kagylók lepték el, hozták a vízfelszínre. A kagyló az önismeret szimbóluma. Akárcsak a kagylónak, az embernek is meg kell nyílnia, és ha porszem kerül a lelkébe, önmagának kell megküzdenie vele, és ez a gyötrelem értéket, gyöngyöt termel – vallja. Ezért lett Igazgyöngy a főcíme útikönyveinek.

Jobb emberré váltál? – mormogom csöndesen. Dan Millman gondolatával válaszol: „Az, aki vagy, Isten ajándéka neked. Az, akivé válhatsz, a te ajándékod Istennek.”