Albumba gyűjtött szépség

„...És a legnehezebb sziklaszirteket hódítják meg, ha kell, az életük árán is. Így van ez a művészetben is.” – Ezzel folytatódik az idézet. M. Tóth István (1922-2006) festőművész mondta ezt a szakköri órán. Hozzátette: „Választhattok, hogy hétvégi turisták vagy alpinisták lesztek.” Egyértelmű és érthető párhuzam, példázat. Fehér László Kossuth-díjas festőművész, az egykori tanítvány idézte fel a történetet, amely a mesterről szóló, nemrég megjelent albumban olvasható. Fehér elmesélte ezt azon az esten is, amelyen a a kiadványt bemutatták.

Zsúfolásig megtelt akkor a Szent István Művelődési Ház díszterme, s ebben nincs semmi meglepő. M. Tóth Istvánt túlzás nélkül mindenki szerette, viszonozva azt a kedvességet, figyelmet, és persze tehetséget, tudást, amely belőle áradt. Halála után is maradt ez a tisztelet. Hiszen az ember addig él, amíg emlékeznek rá, és ha ez így van, akkor M. Tóth István örökké élni fog.. A Szent István Emlékévben megjelent album míves, gondos, szép munka. Érezhető, látható, hogy – ismét csak nincs rá más szó – szeretettel készült.

A kötet első részében személyes hangú visszaemlékezéseket olvashatunk. Bobory Zoltánét, a barátét, akit a művész özvegye, Árkövi Klára Éva, Klára asszony kért fel a bevezető megírására. A címe: Székesfehérvárhoz – Maroshegyhez hűségesen mind a sírig... Mert ahogyan köszöntőjében Cser-Palkovics András polgármester írja: a Székely Bertalan-díjas alkotó a maroshegyi létét nevében is jelölte, és a kezdetektől fogva tagja volt a városi és megyei művészek csoportjának. Hiszen Maroshegy festőjének is mondták, Fehérvár festőjének tartották, és persze mindnyájunk festője volt.

Archív fotók egészítik ki a visszaemlékezéseket, köztük gyerekori felvétel is, és az az 1955-ben készült két, amikor a romos színházat rajzolta M. Tóth István. Harminchárom éves volt akkor. A már említett Fehér László megjegyzi róla: munkássága mellett az is példaértékű, hogy rossz szót, vagy bántó, gyűlölködő megjegyzést soha nem mondott senkiről. Rövidebb-hosszabb írásban többen (Sobor Antal, Román Károly, Kőnig Róbert például) is megemlékeznek róla, aztán következik a dátumokkal tagolt életrajz, majd pedig a művek. A reprodukciók egy kitűnő művész stiláris, mesterségbeli tudását bizonyítják, de ezt eddig is tudtuk róla. Az albumnak hála azonban most már bármikor megcsodálhatjuk őket, hiszen így, egybegyűjtve csak ebben a kötetben láthatóak M. Tóth István művei. Nagyon sokan összefogtak azért, hogy ez az igényes album megjelenhessen, amihez elengedhetetlen volt Klára asszony eltökéltsége, állhatatossága is. Fáradhatatlanul őrzi férje művészi hagyatékát.