Kirakós játék mesterszinten – Agócs Nándor segítségével „megszólalnak” a kőemlékek

A Szent István Király Múzeum tudományos titkára lett. A múzeum tudományos feladatainak összefogása a dolga. E tudományos tevékenységen túl a szélesebb közönségnek szóló ismeretterjesztésben, a kiállítások szervezésében is közreműködik. Régészeti tudását, ókori római ismereteit Gorsiumban is kamatoztathatja a tudomány népszerűsítésében, társadalmasításában. Éppen ma, június 26-án,

18 órától, majd 19 órától újra tárlatvezetést tart a Tác melletti régészeti parkban, Egy római kőtár születése címmel. Az érdeklődők betekintést nyerhetnek a Gorsium Régészeti Park Zichy-pincéjében berendezendő római kőtár építésének folyamatába, sőt, a látogatók nemcsak a kiállítási tervekkel ismerkedhetnek meg, hiszen Agócs Nándor segítségével „megszólalnak” a közel kétezer éves kőemlékek is… Hiszen a kövek, falak, leletanyagok „beszélnek”, árulkodnak magukról.

Agócs Nándor, fiatal, a harmincas évei közepén járó tanár és kutató Fehérváron született, itt is érettségizett. A Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola diákja volt. Előbb történelem szakra iratkozott be a Pécsi Tudományegyetemre, majd felvette a régészet szakot is. Az egymással összefüggő két tudományterületben ugyanaz ragadta meg. A régészeti leletek ugyanúgy „megszólalnak”, ahogyan azok a forrásmunkák, amelyekkel a történészek kutatómunkájuk során találkoznak. Rejtvényfejtés ez. Játék. A szó legnemesebb értelmében.

– A történelem olyan, mint egy kirakós, miközben tudjuk azt, hogy az összes darabja sosem lesz meg. Egy újabb darab, amikor előkerül, az ember úgy örül neki! Végre! Jöhet a tanakodás azon, hogy hova illik, mit lehet belőle rekonstruálni – mondta.

– A régészetet alapvetően nem a tárgyi, esetlegesen pénzre váltható értéke érdekli a leleteknek, hanem az információs értéke. Mindegy, hogy miből készültek, számunkra az a fontos, hogy mennyiben segítenek rekonstruálni, vagy megérteni a múltbéli eseményeket.

Agócs Nándor nem hagyott fel oktató munkájával sem. Szombathelyen, az ELTE Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ Történelem Tanszékén tanít. Kutatási területe a római társadalomtörténet, a latin felirattan és római kőfaragás. Adjunktusként arra törekszik, hogy hallgatói, a jövő történelemtanárai – hiszen elsősorban leendő pedagógusok kerülnek ki tőlük – átlássák a múlt szövevényeinek sűrű mintázatát, s hogy saját véleményt alkossanak és formáljanak, valamint értékeljék és műveljék a forráskutatás és forrásértelmezés „művészetét”.

Mindez, vallja, nemcsak a pályán maradva, de mindenhol jól alkalmazható képesség. – A források ismerete, a történelem tanulása alapvetően szélesíti az ember látókörét. A forráskritika az élet minden területén előnyös. A bölcsész szakokra sokan mondják, nehéz velük elhelyezkedni. Szerintem rendszerező képességet nyer általuk az ember: sok mindent átlát, könnyebben tanul. Mindez bármilyen más munkakörben is jól hasznosítható – fogalmazott.

Mint kifejezte, néha hiányolja a hallgatói részéről a kételkedést, pedig a forráskritika nemcsak a történelemben, a mindennapokban is elengedhetetlen. – A jelen világunkban pláne az, szükséges, hogy az ember tudjon olvasni a sorok között. Nemcsak az a fontos a forrásokban, hogy miről beszélnek, hanem az is, miről nem beszélnek – mondta.