Múltidéző - A tüdővizsgálat új lehetőségei

Az idősebb korosztályok még jól emlékeznek a tüdőbaj pusztítására, amely nemcsak hazánkban, hanem Európa több országaiban és az USA-ban is rendkívül elterjedt volt. Ez a súlyos helyzet kezdeményezte már a múlt század közepén a tbc elleni szervezett küzdelmet. Hála a tbc-gondozó és gyógyító hálózatnak, számos új diagnosztikai módszernek, az antibiotikumok felfedezésének, korunkra a tuberkulózis elveszítette korábbi jelentőségét. A jól kiépített tbc-hálózat megfelelő átcsoportosítás után ráállt az összes többi tüdőbetegség elleni küzdelemre. Időközben a korábbi belgyógyászatból kivált, és önálló tudományággá fejlődött a tüdőgyógyászat, amelynek az össztüze ma már nem a tuberkulózis, hanem elsősorban a tüdőrák, a krónikus bronchitis és a szilikózis ellen irányulhat.

A tüdőgyógyászat egyik új, sokat ígérő területe a bonchológia lett. Ennek egyik módszere, a bronchográfia, amely felvilágosítást ad a hörgőrendszer anatómiai viszonyairól, a hörgőelágazásról és a hörgő-rendellenességekről, a hörgők tágulatairól vagy szűkületeiről.

A műtét előtti kivizsgálásban egy-egy elváltozás helyének a megállapítását segíti azzal, hogy az adott területhez vezető hörgőt kirajzolja. A hörgőket jódvegyületek vizes oldataiból álló kontrasztanyaggal töltik fel, miközben a beteg a röntgenaszatalon fekszik, helyi érzéstelenítésben vagy altatva. Az ilyen állapotban készült röntgenkép képerősítőn vegyipari televízió képernyőjén jelenik meg, amelyek nagy előnye, hogy a vizsgálat világosban is elvégezhető, és a vizsgáló személyek sugárterhelése így kisebb. A kontrasztanyaggal való feltöltés után amely kiterjedhet kisebb vagy nagyobb tüdőrészletre több irányból készülnek a röntgenfelévtelek, így térbeli tájékozódás pontosabbá válik. A gümőkór és a daganatok diagnosztikájában leggyakoribb módszer a bronchoszkópia, vagy hörgőtükrözés. Olyan fémcső segítségével végzik, amely a főhörgőkbe is levezethető, erős fényforrással van felszerelve és különböző lencséket foglal magában. Az eljárás csak csekély kellemetlenséget okoz a betegnek, mégis leginkább helyi érzéstelenítésben vagy rövid altatással végzik. A rendellenességet az orvos ennél a vizsgálatnál közvetlenül érzékeli.