A szerb ortodox tradíciókról egy nemrég tartott rácvárosi esküvő nyomán

Az egykor virágzó szerb ortodox tradíció Székesfehérváron újabban csak ritkán bont oly életteli szirmokat, mint egy-egy esküvői ünnep, azaz koszorúzási szertartás – és ezzel már benne is vagyunk a magyarázandók sorában.

Miért éppen koszorú?

Az ortodox tradíció a házasságkötésben a krisztusi áldozat mozzanatát hangsúlyozza, az egyház hitbéli vonatkozásainak rendszerébe illesztve a fiatalok egymás iránti elköteleződését. Mondják: az ortodox egyházakban a papszentelés úgy néz ki, mint egy lakodalom. Valójában épp fordítva van: a házasságkötés komolysága ér föl egy papszenteléssel. A Szent István-i hagyomány körüljárásakor az már többször szóba került, hogy az ógörög „stephanos” (Στέφανος) szó, amely koszorút jelent, a mi István férfinevünk forrása. A „stephanos” latin megfelelője pedig a „corona”, amely eredetileg szintén koszorút jelent, de az európai hagyományban egyúttal a királyi fejék neve is.

Az ortodox szertartásban a házasodók fejére helyezett koszorú a vértanúk koszorújának utóképe, akiket önként vállalt áldozatuk Krisztus bajnokaivá emel. Az ortodox liturgiában a házasságkötés a társunkért vállalt, élethosszig tartó önfeláldozás felvállalása. Ezért jár cserébe elővételezetten a bajnoki koszorú, amely a hűségben és kitartásban leélt házasélet végére valóban koronává lombosodhat. A korona egyúttal szép manifesztuma annak, hogy mit jelentenek Európa keresztény gyökerei: kultúránkban az uralkodói hatalom legfőbb jelképe ugyanis hagyományosan egyúttal a közösségért vállalt teljes odaadás szimbóluma. Ennek energiája a társadalom egészét áthatva egészen a házastársi, gondoskodó odaadásig áramlik vissza.

A házasok az eloldáskor megcsókolják egymás koronáit

Csók-ikon

A szertartás elején a pap a vőlegényt a déli, a menyasszonyt a nyugati kapu felől vezeti oda a maga csók-ikonjához, miközben mindkettejüknek átadja az előzőleg az oltárnál meggyújtott gyertyájukat. A vőlegény a templom Krisztus-oldalán, míg a menyasszony a templom Istenanya- oldalán áll meg; onnan, két oldalról érkezek meg az ikonosztáz királyi kapujához, ahol az eljegyzés megtörténik. Innen vonulnak a templom közepén álló asztalkához, amelyen a koronázási szertartás kellékei pihennek. A megkoronázott fiatalok háromszor járják körül a templomot, amely áldozatvállalásuk végtelenségét és teljességét fejezi ki. Különösen szép mozzanat, ahogy a koronák eloldása (eltávolítása) után egymás koronáit a fiatalok megcsókolják, kifejezve: nagyra értékelik a másik értük vállalt áldozatát. A szertartás végén a pap a fiatalokat kivezeti a templomból, és kezdetét veszi a hagyományos szerb lagzi, ahol a lélek után a test is megkapja azt, ami jár neki.