A Romkertet óvni kell, de látványra is szükség van

A 2011 óta Nemzeti Emlékhelyként nyilvántartott Romkertre többször írtak már ki pályázatot, és sokan készítettek terveket annak bemutatására, milyen is lehetett annak idején a koronázótemplom. Eddig azonban egyik változat sem jutott el a megvalósulás fázisába. Szabó Zoltán építész régóta foglalkozik a királyi bazilika történetével, s 2010-ben az ő tervét is bemutatták egy korábbi pályázat keretében. Akkor szavazni is lehetett arra, mit építsenek meg a Romkert kövei fölött, és sokan támogatták az egykori bazilika sziluettjét megjelenítő makettet. A hírlapban arról cikkeztünk, hogy az építkezést 2012 végéig kellene befejezni a Romkert területén – ám ebből nem lett semmi.

Azóta is kérdéses, hogyan, milyen formában lehetne bemutatni a Szent István által felépíttetett királyi bazilikát úgy, hogy az egyrészt vonzó idegenforgalmi célpont legyen, másrészt a szakma is hitelesnek tartsa, illetve, egyéb szempontoknak is megfeleljen.

Szabó Zoltán a minap a Porta Speciosa Közhasznú Egyesület által szervezett, fehérvári műemlékvédelmi konferencia egyik előadója volt. Ekkor bemutatta a koronázótemplommal kapcsolatos eddigi kutatásainak eredményeit, amelyeket A székesfehérvári királyi bazilika építéstörténete című, kétkötetes művében foglalt össze. A két munka körülbelül a császárkortól a 18. századig foglalja össze az építéstörténeti tudnivalókat.

Aki e könyveket elolvassa, az lényegében évszázadról évszázadra végigkövetheti a bazilika történetét?

– Kivételt képez a gótikus kor, mert azzal a 2010-es első kötetben csupán annyira foglalkoztam, hogy továbbhaladhassak a 12. század irányába. Remélem, hogy lesz még lehetőségem a Károly Róberttől Mátyás királyig tartó időszak részletes elemzésére is.

Előadásában úgy fogalmazott: a bazilika egymásra rétegződő kövei, a fennmaradt egyéb írásos és rajzi forrásokkal együtt elégségesek ahhoz, hogy ezek alapján el lehessen indítani a 3D-s rekonstrukciókat. Erre alapozta korábbi makettjét. Ma is érvényesnek tartja azt a koncepciót?

– Magát a gondolatot igen. Ennek a térnek volt aurája, szellemisége, hatalmi és szakrális funkciója. Nem gondolom, hogy ezt a kortárs építészet eddig látott eszközeivel érzékeltetni lehetne. Túl vagyunk néhány tervpályázaton, és szerintem ezek lefedték azokat a lehetséges irányokat, amelyekkel a kortárs építészet megpróbálja megoldani a feladatot. Továbbra is azt gondolom: ha a hely szellemiségét a történeti matériára alapozva nem abban keresem, ami valójában volt vagy lehetett ezen a helyen, akkor minden egyéb kísérlet kínosan azt érzékelteti majd, hogy az a mi korunk terméke, és a 21. század szellemiségét közvetíti. Azt látom, hogy ez egy igen érzékeny téma, ami már sokszor fölborzolta a kedélyeket. Éppen ezért érteném meg, ha az útkeresés során ismét előtérbe kerülne az a korábbi javaslat, hogy egy nemzetközi pályázat keretében döntsenek a hely sorsáról. Ezzel együtt azt gondolom: a hely szellemiségének mélyrétegi ismerete és befogadása nélkül az egyébként szükséges építészi szakértelem nem elégséges az új irány kijelöléséhez.

A templom nagyságát, fontosságát érzékeltető látvány hiányában az utóbbi években a hely szakralitását érzékeltető programokkal igyekeznek megmutatni a királyi bazilika jelentőségét. Erről mit gondol?

– Ez is összetett kérdés. Műszaki szempontból még a legnagyobb elővigyázatosság mellett sem biztos, hogy nem károsodnak a nagyrészt a föld takarásában lévő romok. Legalábbis ez az elmúlt 30 év tapasztalata. Másrészt mégis jónak tartom azt a gondolatot, hogy tegyük élővé a Nemzeti Emlékhelyet. Ennek eszközein lehetne változtatni, ha nagyon tolonganának a jelentkezők. Ám a Koronázási szertartásjáték helyett még nem találtak ki mást, ami a Romkert kisebb igénybevételével járna, viszont hasonló turisztikai vonzerővel rendelkezne. Sok érdeket kell szem előtt tartani, főleg 2000 óta, amikor komolyan elkezdtek foglalkozni az emlékhely kérdésével.