A művészkéz és a nehéz vödrök – Mits Marci a Herosznál dolgozott a járványhelyzet alatt

A Mits Jazz Band – Marci gyerekkori formációja – a jelenlegi felállásban 2007 óta működik, és a klasszikus valamint a fúziós jazz ötvözetét kínálják közönségüknek. Mindig is főleg saját szerzeményeket játszottak, s a tagváltások után tizenhárom éve stabil csapatban a szaxofonos Marci mellett Horváth János (billentyűk), Kovács Gergő (basszusgitár) és Potesz Balázs (dob) zenél.

– Nagyon jól működik a csapat, szeretünk együtt játszani. Az első lemezünket még 2009-ben csináltuk, Second Step címmel, s azóta eltelt már annyi idő, hogy mindenki másképp játszik, másképp bánik a hangszerével. Így eljött az idő egy újabb anyag összeállítására, viszont már nem akartam albumban gondolkodni. A 21. században nem látom sok értelmét CD-lemez kiadásának, már csak azért sem, mert úgy tapasztalom, hogy a zene mellé – sajnos vagy sem – eléggé elvárás a vizuális élmény. Abban hiszek, hogy a kettő együtt tud hatni. Úgyhogy tavasszal bementünk a stúdióba, és az általam nemrég írt zenék közül följátszottunk egyet. Ezt több kameraállásból vettük, így kvázi videóklip is készült a zene mellé. Ugyanez az elképzelés az összes többi szám kapcsán is, amelyeket vendégzenészekkel vennénk föl az ősz során, ha minden jól megy, majd zenei és videómegosztókon tesszük közzé a klipeket – mesélte Marci, aki tavasszal sok más zenészhez hasonlóan szembesült azzal, hogy a Covid–19 miatt bizony le kellett mondaniuk a koncerteket, fellépéseket.

S arra sem számíthatott, hogy az előző évhez hasonlóan más előadók vendégzenésznek hívják. Körülbelül száz lehetőségtől esett így el…

A járvány miatti veszélyhelyzet kihirdetésekor ráadásul Marci épp túlesett egy térdszalagműtéten, tehát pihennie kellett, ezért egyébként se nagyon tudott volna koncertezni. A munkahelyein – a Kodolányi János Egyetemen, a Csitáry Művészeti Iskolában, valamint a Vörösmarty Rádióban – is megállt időközben az élet, így viszont komolyan el kellett gondolkodnia azon, hogyan tovább? Miből él meg az elkövetkező időszakban? Az online zenélést, a karanténkoncerteket nem akarta bevállalni, valahogy nem érezte a magáénak az ilyen típusú jelenlétet.

– Azt láttam, hogy zenében, fellépésekben nem érdemes gondolkodni ezen a nyáron, legalábbis nagyobb volumenű események nem lesznek. S mivel nekünk is ez a fő koncertidény, ezért gyorsan el kellett kezdenem más alternatívát keresni. Körülnéztem, és megláttam a Herosz hirdetését azzal, hogy állatgondozót keresnek. Mivel az állatokat gyerekkorom óra nagyon szeretem, és úgy gondoltam, mindenképpen az épülésemet szolgálja, ha kipróbálom ezt a munkát, jelentkeztem. Amikor kimentem a telepre, és megmutatták, mit kellene csinálni, kissé elborzadtam. Szerintem ez a világ egyik legkeményebb munkája, fizikailag és lelkileg egyaránt – jegyezte meg Marci.

– Sokan azt hiszik, hogy a menhelyen egész nap aranyos kutyákkal és cicákkal játszunk, pedig ez történik a legkevésbé. A munka azzal kezdődik reggel, hogy végig kell etetni a rengeteg kutyát és macskát, a madarakat, majd miután ezzel végeztünk, újra elindulunk a kis kocsival és összeszedjük a tálakat, meg az állati ürüléket. Fel kell mosni hipós vízzel, aminek nagyon kellemetlen a szaga, ráadásul nekem a szememet, a torkomat is irritálta. Ez különösen a zárt kutyakaranténban rossz – ide visznek be minden új állatot, s két hétig bent kell lennie. A mi dolgunk elmosni a tálakat, és előfordul, hogy varratot is kell szedni, vagy gyógyszert adunk. Mindeközben több tíz kilós vödröket emelgetünk, ami azért a kezemnek nem tett igazán jót. Úgyhogy nagyon kemény munka ez, és le a kalappal azok előtt, akik régóta, nap mint nap végzik. Én erre az egészre kihívásként, jellemformáló feladatként tekintettem, így csináltam végig az elmúlt öt hónapot. Igyekeztem megfelelni az elvárásoknak a heti három napon, amikor ott voltam.

Marci nem tervezett előre, nem tudta, meddig marad. Most azonban, hogy közeledik a tanévkezdés és talán a rádiónál is alakul valami, szeretne visszatérni. Ezért ez volt az utolsó hete a Herosznál alkalmazottként – legalábbis egyelőre. A későbbiekben azonban szeretne visszatérni, s ahogy csak lehet, segítené a menhelyen dolgozók munkáját.

Jelenleg várja, hogy megint színpadon állhasson, és ismét közönség előtt zenélhessen, először Székesfehérváron – ha a körülmények is engedik ezt.

A tervek szerint a Mits Jazz Band augusztus 22-én 20.30-tól játszik az Alba Regia Feszt színpadán, s ekkor már új szerzemény is elhangzik.