A történész ’48-as huszárezrede

2019.03.10. 07:10

A „históriát” édesapja hagyta Horváth Bélára örökül

A családja, tanítványai, faluja, hazája boldogulásáért való szüntelen tenni akarás vitte előre.

V. Varga József

Horváth Béla történész, ha mondandója úgy kívánja, paraszti ruhát ölt

Fotó: V. Varga József / Fejér Megyei Hírlap

Horváth Béla úgy mondja: legjellemzőbb tulajdonsága a lelkesedés és az édesanyjától kapott igazmondáskényszer. Az édesapja hagyta rá örökül, hogy fiából történelemtanár legyen. A Jóisten közreműködésével húszéves korától azt csinálhatta, abból élt, amit szeretett. A munkája volt a hobbija, előbb a futball és az ifjúsági szervezet, majd harmincegy éven át nyugdíjazásáig a tanári hivatás. A dunaújvárosi Bánki Donát középiskolában népművelőként, könyvtárosként, történelemtanárként dolgozott. Nem kertel: – Nehéz ember voltam világéletemben, és ma is az vagyok. Magányos városi gerillaként éltem meg azt a három évtizedet, sokszor egyedül vívtam harcomat a pedagógia és a történelem tantárgy megújításáért.

Vitte a lángot, és szándékai szerint adta tovább tanítványainak: a különféle ifjúsági klubok és találkozók, az amatőr színjátszás, a rendhagyó iskolai ünnepi műsorok, a főzőcskézések, a labdarúgás, az ókori görög múltidézés, a honfoglaló táborok és a regölyi táborozások megannyi alkalmán. Ez utóbbi helyen, Új Szkítia rekonstrukciós régészeti telepén lett törzsi mesemondó is. Az íjászklubot harmincévi szünet után ő élesztette újjá Dunaújvárosban; az ólomkatona-hobbi régről elkíséri, kiváló ónfigura-készítőnek tartják.

– A tudóstanár eszményképe akkor fogalmazódott meg bennem, amikor megismertem a Horthy-korszak valódi művelődéstörténetét. Nem gimnáziumi szerzetes tanárok tanítottak latinra, ógörögre, angolra és németre, ez nem adatott meg számomra. A szocialista éra értelmiségi szükséglete miatt én is kiemelkedhettem a szegényparaszti sorból – húzza alá mezőfalvi emberünk.

Horváth Béla történész, ha mondandója úgy kívánja, paraszti ruhát ölt
Fotó: V. Varga József / Fejér Megyei Hírlap

Miután nem lett belőle válogatott futballista, és politikus sem, 1976-ban végérvényesen elkötelezte magát a tanári pálya mellett. Még a szombathelyi főiskolán kapta feladatul, Simon Péter, szeretett tanára mentorálásával, Hertelendi Miklós huszárezredes életútjának kutatását. Ezzel végérvényesen elmerült az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc történetében. Időközben elvégezte az ELTE történelem kiegészítő szakát, és 14 év alatt, két részletben megírta – elsőként és eddig egyetlenként – a régi huszárezredek legjobbikának, a 6. (Württemberg) huszárezred történetét (2017). Ezt követően a 8. honvédzászlóalj történetének kutatásához fogott hozzá. A rendszerváltozással a szellemi javak szabad áramlása következett, s ezért a szíve csücske lett a magyar nép ős- vagy inkább korai történelmében való elmélyedés. Mindent elolvasott, ami erről szólt, a legjobb előadókat hallgatta.

– Húsz év után bukkantam rá a számomra hiteles és leginkább igazabbat gondoló, mondó kutatók, Makkay János régész és Hölbling Tamás filológus munkáira. Alaposan megismerve elméleteiket és bizonyítékaikat, felcsaptam ismeretterjesztőjüknek. Nagy örömömre szolgál, hogy immár második éve meghívnak óraadónak a Kodolányi János Egyetemre, korai magyar történelem témakörben – teszi hozzá. Előadásokat tart, könyvbemutatókra hívják megye- és országszerte, a szabadságharc 170. évfordulója alkalmából rádióriportban faggatják majd. Béla bá’ históriái élmények a javából.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!