A Fejér megyei levéltári adatbázisok eddig rejtett titkaiba leshetünk bele

Az idei évtől a nyilvánosság számára, otthonról is elérhetővé válik az az I. világháborús adatbázis, amelyben országos szinten, név szerint kereshetők a háborúban elhunytak. De a levéltár honlapján bárki szabadon böngészhet a megyében található I. világháborús emlékművek között is. Ezeket a frissen elkészült adatbázisokat néhány hete mutatták be a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltárában.

– Az adatbázisunk a mai Fejér megye területén található településekre vonatkozóan tartalmazza az emlékművek alkotóit, avatásuk időpontját – sok esetben csak a mostani kutatás során derült fény arra, hogy eddig rosszul tudták a településen a dátumot – és készítésük történetét. Az adatbázist fotók és az eredeti dokumentumok digitalizált változataival egészítettük ki, valamint, a gyorsabb áttekinthetőség érdekében, az emlékművek legfontosabb adatait tartalmazó összefoglaló táblázat is letölthető az oldalról. A levéltári kutatómunka nem tekinthető lezártnak, folyamatosan kerülhetünk újabb adatok, dokumentumok birtokába, ennek megfelelően az adatbázis dinamikusan fejlődik, folytatjuk a fotók és a dokumentumok feltöltését, illetve bővíteni szeretnénk az adatbázis témáit is – foglalta össze röviden Kovács Attiláné levéltáros, aki több mint két évet töltött az emlékművek feltérképezésével.

A megye 108 településéből 90-en található világháborús emlékhely, illetve emléktábla, szám szerint 129. Vannak olyan települések, ahol az emlékmű mellett külön emléktáblát avatott valamelyik egyház. Ezek jellemzően mindjárt a nagy világégést követően, vagy akár annak utolsó 1-2 évében készültek. 1945 után ugyan nem rombolták le, de magukra hagyták őket. Tömeges felújításuk az 1989-es rendszerváltás környékén indult meg. Ekkor születtek új emlékművek is, bár a 90-es években emelt emlékhelyek többnyire mind a két világháború áldozatainak emléket állítanak. Az sem volt ritka, hogy a rendszerváltás idején a már meglévő I. világháborús emlékművet nem csak felújították, de kiegészítették a második háború áldozatainak neveivel.

– A két háború közötti időszakban kormányzati törekvés volt, hogy lehetőség szerint minden település állítson háborús emlékművet, amelyek szinte mindegyikén feltüntették az adott település katonai áldozatainak nevét. Így ezek adatbázisnak is tekinthetők a kutatók szempontjából, bár nem minden esetben teljesek. Előfordult, hogy egy-egy név lemaradt a tábláról, sőt ritkán, de az is megesett, hogy a táblára elhunytként felkerült katona évek múlva – hadifogságból, vagy Oroszországban alapított családjával együtt – hazatért – tette hozzá Czetz Balázs, a megyei levéltár igazgatója, aki azt is elárulta, a jelenlegi kutatásnak nem volt célja összevetni az országosan elkészült veszteséglistán és az emlékműveken szereplő neveket, így ellenőrizve utóbbiak hitelességét. Viszont feldolgozták a Fejér megyében található halotti anyakönyveket.

Magyarországon 1895-ben vezették be az állami anyakönyvezést, korábban minden felekezet maga regisztrálta a születéseket, a haláleseteket, valamint a házasságkötéseket. 1980-ig minden anyakönyv – nem a kivonat, amit önök is megkaptak például gyermekük születésekor, vagy akkor, amikor házasságot kötöttek – két példányban készült, amelyikből egyet a levéltár kapott. 1980 után már csak egy példány készült, manapság pedig már elektronikus anyakönyvezés folyik. A hagyományos, kézzel írt anyakönyv megszűnt. A megyei levéltárban tehát fellelhető az összes, 1895–1980 közötti Fejér megyei anyakönyv. A mostani munka az 1914–1980 közötti időszak halotti anyakönyveire terjedt ki. Ebből pedig kigyűjtötték többek között az I. világháború áldozatainak neveit is. Ez a munka országosan zajlott, eredménye pedig a már fentebb említett világháborús adatbázis, amelyet jövő tavasszal a Hadtörténeti Intézettel közösen mutatnak majd be. A 66 esztendőt felölelő anyakönyvi kutatásoknak egyéb céljaik is voltak.

– Szerettünk volna pontos számokat látni nem csak a két háborúval, de 1956-tal kapcsolatban is. A munka közben aztán az egyéb mellékszálakból született egy egész adatbázisrendszer. Példaként említeném, hogy „előkerültek” olyan emberek, akik fontosak voltak egy adott város, vagy falu életében – tanító, jegyző, ispán, bába, plébános, tanács­elnök és így tovább – vezetett be egy másik nemrégen lezárult kutatás részleteibe Kovács Mária levéltárkezelő. A halotti anyakönyvbe ugyanis a személyes adatokon túl olyan részletek is bekerültek, mint a halál oka, helyszíne és annak körülményei. Ezekből pedig le lehet vonni bizonyos következtetéseket. Fény derülhet például arra, hogy a második világháború civil áldozatai eltévedt golyó, vagy erőszak következtében haltak meg. „Golyó általi halál”, „Oroszok / németek lőtték agyon”, „Erőszakos halál” – ilyen bejegyzések is olvashatók, bár ahogy halad az idő, egyre kevesebb bejegyzés említi az oroszokat. De lelőtt, lezuhant német, amerikai és orosz repülős áldozatok neveit is őrzik a halotti anyakönyvek. A megvizsgált 270 ezer adat rejt egyéb érdekességeket is.

– Számomra az egyik ilyen, hogy az 1910-es években a halotti anyakönyvben még feltüntették, ha az elhunyt az 1848–49-es szabadságharcban közkatonaként harcolt. Ezekre a veteránokra tehát még fél évszázad után is tisztelettel néztek. Egy másik érdekesség, hogy a megyei Duna-parti településekről több mint 900 vízbe fúlt ember került elő. Ez persze nem azt jelenti, hogy ők mind az adott településen éltek, ott követtek el öngyilkosságot, vagy lettek vízi baleset áldozatai. A törvény ugyanis úgy rendelkezett, hogy ott kell bejegyezni az illetőt a halotti anyakönyvbe, ahol a holttestét kihalászták a Dunából. Az esetek nagy többségében persze ismeretlenként lettek beírva, hiszen már nem lehetett azonosítani a földi maradványokat.

Az említett számban benne vannak a budapesti öngyilkosok, vagy az 1944-ben a fővárosban a Dunába lőtt zsidók egy része is – árult el néhány részletet Kovács Mária, akitől azt is megtudtuk, hogy számos statisztika készült az anyakönyvi bejegyzések átvizsgálása kapcsán. És ha már előkerült a halál oka, jól látszik például, hogy Fehérváron viszonylag sokan vesztették életüket aknarobbanás következtében a 40-es évek végén.

Tudjuk, hogy a városban 1944 decembere és 1945 márciusa között megmerevedett a front, a város többször gazdát cserélt, hihetetlen mennyiségű fel nem robbant akna maradt itt a háború után. Ezek eltakarítása megkövetelte a maga hivatásos katonai áldozatait, de a civil lakosság körében is számos haláleset történt miattuk.

Az 50-es években többször előfordult, hogy egész családok haltak meg gombamérgezésben – divattá vált a kirándulás, a gombaszedés, ám a városi ember már nem ismerte a gombafajtákat.

Jól látszik viszont a bejegyzésekből az is, hogy a 10 évnél fiatalabb korban elhunyt gyermekek száma milyen nagy arányban csökkent Móron, amikor a 50-es évek végén működni kezdett a kórház.

Ha pedig az erőszakos halál­esetekre vetünk egy pillantást – olvashatók bejegyzések többek között megcsonkított gyermekekről, megfojtott, agyonvert asszonyokról, kiirtott családokról – azonnal kiderül: régen sem volt más az élet (halál), legfeljebb nem terjedtek olyan gyorsan és nem jutottak annyira messzire a hírek, mint manapság.

Czetz Balázs zárásként le is vonta a tanulságot: az emberiség nem lett sokkal jobb, de sokkal rosszabb sem az elmúlt 100 esztendőben.