A baracsi származású Várai Áron hátizsákkal járja

Zenei tanulmányai Dunaújvárosról Székesfehérváron át vitték Budapestre. Most Nagykozárban él, Baranya megyében. Micsoda vargabetűk!

– Néhány évvel ezelőtt költöztem a fővárosba, a zeneakadémiai éveim alatt ismertem meg a kedvesemet, Sárát, aki nagykozári. Időközben megszületett a kisfiunk, Zsombor – nemsokára féléves lesz –, így Nagykozárba költöztünk.

Egy népzenésznek jól áll a vidéki élet.

– Igen, a végső cél, hogy egy tanyára költözzünk. Van itt Nagykozárban egy gazda, aki tejeladással foglalkozik, ott Sára is be szokott segíteni. Tavasszal, amikor nem lehetett sehova se menni zenélni, beálltam én is napszámba: festettem, takarmányt hordtam, meszeltem, kaszáltam.

Két éve azt nyilatkozta lapunknak, téved, aki azt hiszi, nincs lehetőség a népzenében. No, jelenleg a Dante, a Korinda és Góbé zenekarok tagja. Mindez Baranyából. Mennyit utazik?

– Mostanában viszonylag sokat. Ahogy lehet, összeszervezem a próbákat meg a fellépéseket. Két-három napnál tovább nem szoktam odalenni.

Vegyük sorra a zenekarokat: kezdjük a Dantéval!

– Amikor együtt laktam Varga-Huszti Máté barátommal, akkor jött létre ez a csapat. Szép Dománnal találták ki, Máté versei adják a szövegeket. Volt egy közös macskánk, Dante, aki az első próbába belenyávogott, így lett ő a névadónk. Már a második albumunk is megjelent. Október 29-én végre újra koncertezünk. Nehéz az egyeztetés, mert a hattagú zenekarból négyen színészek.

Mi újság a Korindával?

– Van egy műsortervünk Berecz András ének- és mesemondóval közösen, amely a Covid miatt eltolódott, tavasszal lettek volna a koncertek. Most erre készülünk, várhatóan Szolnokon lesz majd az első előadás, október 17-én.

Alig pár hónapja lett a Góbé zenekar új frontembere. Hogy történt?

– Valamikor a járvány eleje és a nyári szünet között kivált két tag a zenekarból, a bőgős és az énekes. A zenekar elsőre bőgőst keresett, és egy drága barátomra, Hegyi Zoltánra esett a választásuk, akivel egy gimnáziumba jártam, egy kórusban énekeltem Dunaújvárosban, később a zeneakadémián is évfolyamtársak voltunk. Ő jazzbőgőn, én népi dudán és népi éneken. Nagyon örültek az új bőgősnek, és keresték tovább az énekest. Meghallgatást tartottak, Zoli felhívott, megkérdezte, lenne-e kedvem kipróbálni magam. Volt. Ez végül olyan jól sikerült, hogy engem választottak.

Milyen zenét játszanak?

– A Góbé olyan zenével foglalkozik, amely az autentikus népzenét keveri más zenei stílusokkal, a népzene lüktetése és sajátosságai megmaradnak, csak éppen jazzköntösbe bújtatva, vagy funky, reggae vagy más stílussal ötvözve.

Mekkora lépés ez a karrierjében?

– Mindig is az volt a célom a zenetanulással, hogy egy ilyen zenekarban kössek ki. Még igazán nem voltam sohasem egy zenekar frontembere, ezt is tanulom most. A Dantéban elsősorban a furulyaféléket, a kavalt, a dudát szólaltatom meg, a Korindában dobolok és énekelek. A Góbéban az ének a fő, de azért előkerülnek a hangszereim is. Volt is bennem izgalom, hogy a koncerteken főleg a slágereket jól énekeljem el. Balmazújvárosban, Vonyarcvashegyen, Budapesten, Ferencvárosban és Kiskunmajsán léptünk fel az elmúlt időszakban, most csütörtökön, október 8-án este Óbudán lesz egy nagy koncertünk.

Mekkora hátizsákkal kel útra?

– Annyira nem naggyal, hiszen ha nem Korinda-koncert vagy -próba jön, akkor elég a 60 literes málha, ha viszem a dobot, az kicsit viccesebb, azzal a hátamon úgy nézek ki, mint egy csiga, de annak is megvan a maga bája.