Frissen Fejérből

2022.04.18. 11:30

Nemrég jelent meg a kéthatod részt Fejér megyei Góbé zenekar Élem című új lemeze

Ez az első olyan albumuk, amelyen már a dunaújvárosi származású Hegyi Zoltán bőgőzik és a baracsi származású Várai Áron énekel.

Majer Tamás

A kéthatod részt Fejér megyei Góbé zenekar április 29-én koncertezik újra a megyeszékhelyen, természetesen Várai Áronnal (balra) és Hegyi Zoltánnal a színpadon

Forrás: Somogyi Lajos

A kéthatod részt Fejér megyei Góbé zenekar április 29-én koncertezik újra a megyeszékhelyen, természetesen Várai Áronnal (balra) és Hegyi Zoltánnal a színpadon

Forrás: Somogyi Lajos

Zoltán, te írtál korábban lemezkritikákat: hogyan jellemeznéd az új lemezt?

Hegyi Zoltán: Lemezkritikákat évekkel ezelőtt írtam, már nem. Nem is tudnám kritikusi hozzáállással megközelíteni a saját lemezünket. Óriási élmény volt részt venni benne! Annál is inkább, mert nagyon sokfajta alkotói attitűd hozta létre. Világzenét játszunk, a zenekar egy hatfős társaság, reprezentálva van benne a könnyűzenei és a népzenei tudás is, a zenekarvezetőnk pedig klasszikuszene-szerzéssel foglalkozik. Így az új anyag nagyon sokfajta zenei ismeretből merítkezik. 


Áron, több zenekarból is ismerhet téged a közönség, de a Góbé az első, amelynek te vagy a frontembere. Milyen érzés legelöl?

Várai Áron: Nagyon-nagyon jó élményeim és jó tapasztalataim vannak! Az elején különösen izgalmas, de közben kicsit nehéz is volt, hiszen nem egy új formáció énekes-frontembere lettem, hanem a korábbi énekes helyére kerültem be a zenekarba. A többiek sokat segítettek, erősítették az önbizalmamat. Talán mondhatom, hogy már egyre jobban megy a közönséggel való kapcsolat kialakítása, a tényleges frontemberi szerep. Ráadásul most már egyre több olyan számot játszunk, amelyek megalkotásában én is részt vettem. 


Hogyan születtek az új dalok?

V. Á.: A Góbéban mindenkinek vannak ötletei! S ha egyikünk behoz a próbaterembe egy dallamot, egy népdalhoz fűződő ötletet, biztos, hogy lesz valaki, aki felkapja és továbbviszi. Az új lemez öt száma is Somogyfajszon született. Egy alkotótáborban vehettünk részt ott Ferenczi Gyuriék jóvoltából. Az egyik új dalunk, a Chikós című szám bossa nova ritmusú. A táborban megismerkedtünk egy dél-amerikai muzsikussal, Juancho Herrerával, aki ennek a műfajnak a mesteri művelője. Első kézből leshettük el a stílusjegyeket. Az ilyen találkozások nagyon sokat érnek. 


H. Z.: Természetesen nem úgy szokott ez történni, hogy véletlenszerűen előkapunk egy népdalt, amelyet aztán beleerőltetünk egy divatos stílus keretei közé, hogy az milyen jól szólna éppen, mint egy bossa nova vagy mint egy jó kis reggae. Mindig az adott dallam, népdal eredeti tájegységen megszólaló lüktetése az, ami előhív asszociációkat. Tényleges zenei összetevők alapján alakulnak ki a dalaink koncepciói. Persze vannak olyan esetek – az új lemezen hallható Korcs című dalunk erre egy nagyon jó példa –, amikor a koncepció munka közben átalakul, merthogy a zene mindig újabb asszociációkat szül, amelyeknek nem szabhatunk határt. Sosem kötjük az ebet a karóhoz, nem célunk, hogy mindenáron feszes stílustanulmányokat hozzunk létre. 


Az április 29-i székesfehérvári koncertetek után nem sokkal Észtországban zenéltek. Miről is van szó?  

H. Z.: A Talinn Music Week egy európai szinten is híres showcase fesztivál (a nemzetközi zenei piacra lépés egyik legjelentékenyebb állomásai az ilyen fesztiválok – a szerző). Minden évben egy-két magyar zenekar kap meghívást. Idén minket is beválogattak a programba. Megtiszteltetés számunkra, hogy ott lehetünk, nagyon készülünk rá, május 5-én lépünk színpadra az észt fővárosban, Tallinnban. Részt veszünk az Európa-napon is, amely a Saaremaa nevű észt sziget déli részén fekvő Kuressaare városában lesz pár nappal később. 


Most viszont még április közepe van, húsvét. Jártok, jártatok locsolkodni?

V. Á.: Most már locsolni nem járok, hiszen már házas vagyok, gyerekeim is vannak, nem vagyok már legény. Gyerekként része voltam a baracsi táncos közösségnek. Oktatóink, Czuppon Péter és Kuminka Zsuzsa nagyon figyeltek arra is, hogy az ünnepnapok szokásait megéljük, megelevenítsük. A tízéves Áronkát úgy kell elképzelni, hogy húsvéthétfőn a bátyjával együtt belebújt a csizmájába, fölhúzta a népviseletét, felült a többi fiú közé Peti bácsi lovas kocsijára, s azon járta be a falu táncos lányait. Vödörrel jártunk locsolkodni… 


H. Z.: A barátaimmal a Covid előtti időkig minden évben jártunk locsolkodni, 26-27 éves koromig. Városi gyerek lévén azonban sokáig nem voltam tisztában a népszokások minden egyes részletével, akkor szembesültem igazán a hagyományok gazdagságával, amikor közelebbi kapcsolatba kerültem a Góbé zenekar által a népzenével. Viszont Áron bátyjával nekem is van egy locsolkodós tapasztalatom. Ez Dunaújvárosban történt. A szokásosnak mondható módon mentem a barátaimmal locsolni. Van egy nagyon kedves néptáncos lány, akihez talán minden évben elmentünk. Az egyik évben akkor értünk oda hozzá a lépcsőháza elé, amikor Áron bátyjáék, a néptáncosok még ott voltak. Elkerekedett a szemünk, amikor láttuk, hogy ők egy egész „show-műsort” kerekítenek a locsolásból. Mi meg csak álltunk ott bénán… Mi nem készültünk előadással, mi csak a kajáért jöttünk… Rájöttem, micsoda hendikeppel indul az, aki nincs felvértezve a néphagyományok teljes arzenáljával!

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!