Igen ritka, ám szépséggel teli szakmát űz Tamás Péter

Olyasmi, mint Éder asztalosmesteré a mindenki által kedvelt Pumukli mesefilmből. Ezen sztereotípia ellenére egy jó kiállású fiatalemberrel – Tamás Péter malomrestaurátorral – készíthettem interjút, akire még csak most vár a hivatása színe-java, ennek ellenére számtalan szép feladat áll már mögötte. Az ifjú mesterrel küldetésről, elhivatottságról, valamint egy igen ritka szakma szépségéről beszélgettünk. A tapolcafői kétkezi szakember szülői házának kertjében egykor vízimalom állt. A szerkezet a nyolcvanas évek végére elpusztult ugyan, de az akkor még meglehetősen fiatal fiúban valamit elindított.

Fiatal kora ellenére szépszámú malomrestaurálást tudhat magáénak. Többek között Fejér megyében is dolgozik. Van egy saját malma és még rengeteg terve a jövőre nézve. Mikor és hogyan talált rá erre a nem mindennapi hivatásra?

– A malomrestaurátor kifejezést tulajdonképpen mi találtuk ki. Valójában gépészmérnök vagyok, illetve faipari technikus. A szakirányomat is annak idején már a malmok iránti szeretetem hatására választottam. Mindennek hátterében családi vonatkozás húzódik, üknagyapámék révén, akik még a múlt század elején vásároltak egy vízimalmot. Így ez a szerelem, e különös és szép szerkezetek varázsa már gyermekkoromban megfogott. A kötődés a gyökereimhez vezethető vissza, a véremben van. Végül a vízimalmokra specializálódtam, lévén a táj­egységünkre leginkább ezek jellemzők.

Ezt a szakmát iskolában nem tanítják, a hasonló tudás általában apáról fiúra száll. Kitől sajátította el a mesterséget?

– Ez így van, ezt a szakmát sehol nem tanítják. Családon belül pedig a malmok államosítása miatt ez a mesterség több generáción keresztül nem lehetett jelen. Engem azonban egész egyszerűen annyira érdekelt ennek a misztikuma, hogy a családi örökségből és elhivatottságból táplálkozva folyamatosan jártam a régi vízimalmokat. Majd egy idő után elkezdtem malomszerkezeteket vásárolni, amelyeket szétszereltem, tanulmányoztam, majd újra összeállítottam. Mondhatni, így, a magam tapasztalataiból kiindulva tanultam meg, amit a malmokról tudni kell, s fedeztem fel lassanként e különleges szerkezetek működését. Emellett mindenképpen meg kell jegyeznem Wöller István malomkutató nevét. Ő kutatta fel és dokumentálta Veszprém megye összes vízimalmát. Ő volt az, aki nagyon sokat segített nekem a kezdetekkor. Rengeteg tapasztalatot adott át. Illetve már közel húsz éve együtt dolgozom Balázs Györggyel, aki egykor a Néprajzi Múzeum igazgatóhelyettese volt. Gyakorlatilag ennek a háttérnek köszönhetően alakulhatott ki bennem a ma meglévő tudás­anyag, amit állandó kutatás és újabb szakmai tapasztalatok által folyamatosan fejlesztek. Így mára – mint az autószerelő a gépjárművek esetében – már én is pontosan tudom, hogy egy malomszerkezet egy-egy alkatrésze egészen pontosan hova és mire való.

Mi történik akkor, ha egy tartozék oly mértékben megrongálódott, hogy csak a csere jöhet szóba?

– Ez sem jelent problémát. Folyamatosan vásárolok fel olyan malomszerkezeteket, amelyeket egyébként elbontanának. Ezeket egyrészt megmentem, másrészt újrahasznosítom. A másik megoldás pedig a saját gyártás. Szakmámnak köszönhetően én magam is el tudom készíteni a szükséges alkatrészeket. Önteni ugyan nincs módunk, de bizonyos acél alkatrészek előállítása sem okoz gondot. 

Egyedül kezdett bele. A lelkesedés minden bizonnyal azóta másokra is átragadt. Illetve azt a mennyiségű munkát, ami mára megadatott, egyedül ellátni már nem is lehetne. 

– Mára egy nagyon komoly tábor áll mögöttem. Van esztergályos, lakatos, asztalos, ács munkatársam, igazából egy teljes vertikum. Tervezésben a már említett Balázs Gyuri bácsi barátom segít, így a folyamatok teljes egészét lefedjük, a kezdetektől a beindításig. Az épületek felújításával nem foglalkozunk, csak a gépészeti szerkezetekkel. Az ilyen különleges – mondhatjuk – műtárgyak általában önkormányzatok, állami szervezetek és magánszemélyek tulajdonában vannak, akik egymásnak átadva a jó tapasztalatokat, szájhagyomány útján találnak rám. Mostanra valóban eljutottam odáig, hogy munkában nincs hiány.

Az országnak nincs olyan pontja, ahol ne találkoznánk Tamás Péter keze nyomával.

– Az országban mindenfelé – amerre csak malmok léteznek – újítottunk már vízimalmot, akár malomszerkezetet, akár motoros, villanymotoros malmot, de előfordult, hogy szélmalomhoz hívtak minket. Hogy Fejér megyei munkát említsek elsőként, olyat, ami jelen pillanatban is zajlik, az egy 4,5 méter átmérőjű, úgynevezett derékba csapott vízikerék készítése Csákváron, az egykori Esterházy-kastély parkjához tartozó Geszner-házban. A dolog érdekessége, hogy egy árvíz elvitte az eredeti kereket, ezért kellett egy új darabot létrehozni helyette, ami egyébként sokkal látványosabb is lesz. A malomkeréktengelyt már behelyeztük, a vízikeréktest leszállítása és beépítése van soron, ez éppen a napokban zajlik. Ami Fejér megyét illeti, dolgoztunk Bodajkon is. Emellett nemrégiben adtunk át egy háromköves és kerekes malmot a nógrádi Pásztón – az például egy különlegesen szép munka volt. Tevékenykedtünk a Baranya megyei Óbányán és Hosszúhetényben, de Kiskundorozsmán is. A mi munkánkat dicséri Sopronban a Kártápi-malom. Tatára például most készítünk egy komplett malomszerkezetet, de jártunk Csopakon és Lovason is, és a mi csapatunk tette rendbe a tapolcai Malom-tó kerekét, de dolgoztunk Erdélyben és Felvidéken is. Jellemzően az egykori vízimalmokat működtető, patakokkal szabdalt területekre hívnak bennünket helyre­állítási munkálatokra. 

A számtalan felújítás mellett van egy olyan épület, egy malom, amely igazán saját szerelem, ahol ez a fajta elhivatottság maximálisan kiteljesedhet. Ez a történet néhány évvel ezelőtt kezdődött.

– Igen, egészen pontosan 2019-ben, egy nyilvános hirdetőfelületen találtunk rá feleségemmel a veszprémi Fenyves malomra, amelyre azonnal lecsaptunk. Érdekessége a 19. század közepén keletkezett és 1978-ig üzemelő létesítménynek, hogy amikor megvásároltuk, teljes egészében megvolt a malom szerkezete. Az épület nem volt annyira jó állapotban, ennek ellenére láttunk benne fantáziát. Tulajdonképpen azzal a céllal vettük meg, hogy idővel majd a nagyközönség számára látogathatóvá tegyük. Elképzeléseink között szerepelt egy interaktív, múzeumi bemutatótér megvalósítása, amit már létre is hoztunk. Ennek keretében többek között a veszprémi malmokat és azok történetét lehet nyomon követni, illetve kézi­őrlővel lisztet lehet készíteni. A legújabb fejlesztéseknek köszönhetően pedig már a nyár folyamán be tudjuk majd indítani az egész malomszerkezetet is. Lehet majd őrölni, lesz kenyér-­előkészítő helyiségünk, és lehet kenyeret is sütni kint az udvaron. Mindez természetesen önerőből nem menne, pályázati támogatásoknak köszönhetően tudjuk mindezt megvalósítani. A célom mindezzel az, hogy egy olyan interaktív felületet hozzak létre, ahol mindenki testközelből és kézzelfoghatóan megtapasztalhatja azt a csodaszép és illatos hagyományt, amit őseink és nagyszüleink még olyan jól ismertek és nap mint nap gyakoroltak. A Fenyves malom egyébként a folyamatos munkálatok mellett bejelentkezést követően természetesen most is látogatható, a legújabb fejlesztésekkel pedig június végére készülünk el.

Aki szeretné kitanulni a mesterséget és közelebb kerülni ehhez a világhoz, milyen lehetőségei vannak?

– A „malmos” társaság meglehetősen zárt csoport. Aki ebben benne van, annak vagy saját malma van, vagy valamilyen formában köze van egy-egy ilyen létesítmény felújítási munkálataihoz. A szakma iránt sokan érdeklődnek, annál kevesebben tartanak ki. Akit komolyan érdekel ez a terület, annak érdemes a saját környezetében szétnéznie, hogy arrafelé, ahol él, milyen hagyományok éltek. Kutassa fel az adott malom történetét, és ha ezt követően is komoly a szándék, a gépészeti dolgokban állunk rendelkezésre. Hála istennek folyamatosan vannak, akik megkeresnek ennek okán. Nekik nagyon szívesen segítek, segítünk. Eljöhetnek hozzánk, akár részt vehetnek egyéb restaurálások munkafolyamataiban, tanítjuk őket. Örömmel adom át a tudást, már csak azért is, mert valóban nagyon kevesen műveljük ezt a mesterséget.