Szívvel és lélekkel énekel húsz esztendeje a bodajki SzívHang Kórus

Sokan szeretnek énekelni, de kevesen vannak, akik tudnak is és közülük még kevesebben állnak ki a közönség elé. Önnel, önökkel hogyan történt mindez?

Székesfehérváron nőttem fel, és a ciszterci templomba jártam misére. A zene és az ének mindig fontos volt számomra. Később Bodajkon mindig az volt a bánatom, hogy itt kizárólag a passióra állt össze egy kisebb énekkar. Egyszer megkérdeztem pár templomba járó ismerősömet, hogy van-e kedvük együtt énekelni? Közöttük volt Ruskóné Margitka, aki lelkesen csatlakozott, sőt javasolt szakmai vezetőnek egy énektanárnőt, aki éppen akkor költözött Bodajkra. Így lett Kovácsné Nagy Márta a karnagyunk. Ahogy formálódott a kórus, megkérdeztük a napokban elhunyt Molnár Károly atyát, hogy támogatja-e az elképzeléseinket? Ő igent mondott, sőt falat is bontatott, hogy elférjen a kórus, így 17 fővel elindultunk, Rosa Mystica névvel. Nem az volt a lényeg, ahogy ma sem, hogy mennyire képzett ez a kórus, hanem hogy tényleg szívvel-lélekkel énekel. Először kizárólag templomi énekek voltak, különösen a sátoros ünnepeken, mint a húsvét vagy éppen az Úrnapi körmenet, de fejlődtünk és lett egy komplett zenekarunk is. Amikor legtöbben voltunk, majdnem ötvenen tartoztunk a kórushoz. Akkor még férfiak is többen voltak, és úgy különösen szépen szólt.

Valljuk, hogy az énektudás mellett elengedhetetlen a lelkesedés

Hogyan lett a húsz éve induló Rosa Mystica kórusból SzívHang?

Az indulás után négy évvel néhány nehézség, illetve főleg a könnyűzenei blokkok miatt kicsit eltávolodtunk, de el nem szakadtunk az egyháztól. Folyamatosan kaptuk a felkéréseket kezdetben a várostól, hogy a nagyobb ünnepek műsorát színesítsük, később vidékről is kerestek minket, így 2005. óta SzívHang Kórusként ismernek és hívnak minket. Az egyszólamú énekeket tudó emberek csoportjából a karnagy valódi kórust varázsolt, hozzáértéssel, buzdítással. Kihozta az emberekből azt is, amit nem is tudtak magukról. Pedig a kezdeti időszakban még Károly atya konyhájában énekelt az alt és a hittan teremben a szoprán. Így fejlődtünk, és később még saját CD-t is adtunk ki. Több, mint 15 évig volt velünk Márta, de aztán el kellett válni és jött Ruprechtné Nagy Katalin, aki már ismerte az énekkart korábban, hiszen kísért minket furulyán. A több kis gyermeket nevelő Katának két éven át besegített Somlyai Zsombor is a kórus vezetésénél.

És így lettünk húsz évesek. Minden évben van három állandó fellépésünk. Tavasszal születésnapi koncertet tartunk, októberben a zene világnapját ünnepeljük és minden évben éneklünk karácsonykor. A születésnapi mindig az év első harmadában szokott lenni, hiszen februárban alakultunk, ám a covid miatt csak most nemrég, október 24-én volt a 20 éves koncertünk. Először az a hét ember állt színpadra, akik az énekkar alapítói közé tartoznak és akik azóta is folyamatosan énekelnek. Márta vezényelte az első dalt, méghozzá azt, amit legelőször megtanultunk húsz éve. Ez volt az Áldjon meg tégedet. Majd Márta átadta jelképesen a hangvillát és így a kórust is Katának. Egy láthatatlan beintésre a nézőtéren szétszórva ülő kórustagok egymás után felálltak kék ruháikban és csatlakoztak a maghoz. Felállt az új, teljes, 25 fős mai kórus és énekelt, sőt, két kilenc éves gyermek is fellépett. Az általuk előadott színdarabban a kisrókát alakító Farkas Dávid mutatta a kis herceg jelmezbe öltözött Tóth Petrának, hogy hogyan szelídítse meg, hogy barátok lehessenek.

Erről a koncertről még a minket mindenben támogató Mórocz Tamás, a zeneileg művelt és képzett címzetes apát is nagyon pozitívan nyilatkozott. A városi művelődési házban tartottuk, közel 170 néző előtt. Az énekkar is szépen énekelt, a hangosítás is kiváló volt és a zenekar is a maximumot hozta. Ruprtecht Luca ifjú tehetség, mindig velünk van, számíthatunk rá. Ő hegedűn és furulyán játszik, illetve zongorázik. A koncerten Kiskovács Lajos dobolt nekünk, méghozzá magas színvonalon és a fellépés során Panyi Balázs szolgáltatta a muzsika lelkét a tangóharmonikával.

Hogyan kell elképzelni a kórus életét, van-e utánpótlás?

Minden évben elmegyünk kirándulni, emellett rengeteg rendezvényen, illetve kórustalálkozón fellépünk, ám mindegy, hogy kirándulás vagy meghívás, mi mindig énekelünk. A Parlament látogatásakor a Sziklatemplomban énekeltünk, Prágában meg a Károly hídon, a turisták között. De Zágon, Eger, Pécs, Harkány, Keszthely, Erdély vagy éppen Németország is hallhatott már minket. Bárhol is lépünk fel, helyszíntől függetlenül az egész énekkar nagyon büszke arra, hogy ott lehet és hogy képviselheti Bodajkot. De arra is büszkék vagyunk, hogy jótékonysági koncertjeinkkel két beteg gyermek gyógyulását is elősegíthettük. Azonban a tagjaink 90 százaléka fitt, fiatalos nyugdíjas, alig van utánpótlás. Pedig érdemes közénk tartozni, mert énekelni jó, és mert valódi, működő közösség vagyunk. Karácsonykor is megajándékozzuk egymást, de a névnapokat is mindig megünnepeljük. Emellett egyre többször nem csak éneklünk, hanem színdarabokat is adunk elő. Mi csak hobbi szinten űzzük ezt, de mindannyian odatesszük magunkat. A karnagyunk éppúgy, mint a kórus. Valljuk, hogy az énektudás mellett elengedhetetlen a lelkesedés. A nemrég felújított városi művelődési házban hetente kétszer van próba, hétfőn és csütörtökön, hattól nyolcig. Törekszünk a jóra, a tökéletesre, így a két óra alatt csak annyi szünetet tartunk, amíg kottát cserélünk.

Jó példa arra, hogy miért érdemes csatlakozni hozzánk a Rödermark-ban tett kirándulásunk. Bodajk német testvérvárosában Kodály Zoltán Magyar miséjét adtuk elő, akkor még Vadászy Laci kísért bennünket orgonán, aki gyönyörűen tudott zenélni és ahogy az megszólalt, az kész libabőr. A zene az ember lelkét is simogatja és feltölti. Mindig azt tartottam, hogy ami jó az én lelkemnek, az valószínűleg jó a másik ember lelkének is. Márpedig, ha látom a szemekben azt a bizonyos csillogást, az egy nagyon jó érzés, mert akkor valamit adhattunk másoknak.