Kastélyok parkettáit is csiszolta a csőkakői Hartl István

További bevezetésként áruljunk el annyit Istvánról, hogy eredeti szakmáját tekintve melegburkoló-, parkettázómester. Az iskola után az Alba Regia Építőipari Vállalatnál (ARÉV) helyezkedett el, ahol évekkel később lehetősége adódott arra is, hogy Németországban dolgozzon. A munka persze nem véletlenül pottyant az ölébe: addigra az évek folyamán több mesterséget is kitanult, többek között az álmennyezet-szerelést, az üvegezést, a tetőszigetelést, a hidegburkolást vagy a bádogozást. Összességében tíz szakmát szerzett.

– Az ARÉV ilyen szempontból jó munkahelynek számított, ahol volt lehetőség tanulni, a több szakmával rendelkező alkalmazottakat pedig, mivel több helyen is bevethetők voltak, jól megfizették. A rendszerváltás környékén mégis először másodállásban dolgoztam, aztán teljesen önálló vállalkozó lettem. Akkor hoztuk létre a szikvízüzemet – ehhez is kellett szakmát szerezni –, és cukrászdát is csináltunk a házunknál – mesélte Hartl István.

A cukrászda már bezárt, a szikvízüzem még működik, ám a sok szakmával bíró mester szíve csücske mindig is a parkettázás maradt. Ebben pedig nem is akármilyen szintig vitte. Olyan szépen dolgozott ő és a brigádja, hogy egyszer – éppen a jogi egyetem dísztermének parkettáját újították fel – a lakkot szállító cég emberei feltették a kérdést: miért nem indulnak versenyen? Tudniillik léteznek csiszolási, lakkozási, parkettázási versenyek is. Nos, végül beneveztek egyre és el is hozták az aranyérmet.

Hartl István a munkából kifolyólag került össze Koppán Zsolt parkettarestaurátorral, és közös ténykedésük eredményeként számos régi parkettafelület született újjá. Ennek a kapcsolatnak volt köszönhető többek között a fentebb már említett munka is a jogi egyetemen, de nem ez volt az egyetlen a restaurálási munkák sorában. A Hartl-féle brigád nevét és munkáját dicsérik a gödöllői Királyi vagy más néven Grassalkovich-kastély termeinek több száz éves, megújult parkettái is.

– A gödöllői műemlék parketták nagyon régiek. Sok helyen van már hibájuk és a rengeteg látogató is alaposan megkoptatta őket az évek folyamán. Ezeknek a javításával, a fugák cseréjével, újításával, a felület fényezésével bíztak meg minket első körben. Az éves karbantartási munkákat azóta is mi csináljuk. A 2010-es évek elején, amikor újabb szárnyat nyitottak meg a kastélyban, már teljes parkettafelújítási és restaurálási munkákat is kaptunk – mesélte a mester.

Nem volt kis munka! Ahogy Istvántól megtudom, annak idején azokban a helyiségekben, amiket első körben nem újítottak fel Gödöllőn, felszedték a durván 60-szor 60 centiméter nagyságú parkettatáblákat, amelyek évtizedekig dobozokban várták sorsukat. Ahogy haladt a felújítás a Királyi Kastélyban, úgy került elő a ládák tartalma. A Hartl-brigádot kérték fel a ma rendezvényhelyszínként használt Lovarda két helyiségében a műemlék parketta felújítására. – Bizonyos részek hiányoztak, azokat újragyártattuk, majd páccal színeztük, hogy olyan legyen, mint az öreg fa. A régi elemeket a csókakői műhelyben szedtük darabjaira, újítottuk fel, aztán raktuk össze ismét. Arról, hogy nézett ki a parketta mintája eredetileg, nem láttunk képeket, de a darabok alapján ki lehetett találni – idézte fel István.

A Királyi Kastélyban nem minden esetben műemlék parkettát kellett felújítani, a Lipót-szárnyban például teljesen új parkettát készítettek. És dolgoztak más kastélyokban, például Fehérvárcsurgón, Martonvásáron és Hatvanban is.

Milyen a szép parketta és milyen fából készül? – tettem fel a kérdést. – Egyenletes, szép a felület, nem látszanak rajta csiszolásnyomok. Régen kemény tölgyfából készítették, ezért nagyon tartósak, s mivel öreg fákat használtak, ezért a színük is mély, érett. De ma már a tölgy sem a régi! Mivel túl korán kivágják őket, puhább és világosabb is – válaszolta Hartl István, aki azt is elmondta, hogy az általa tanult szakmák közül többnek is, így a hő-, illetve a vízszigetelésnek is hasznát vette parkettás munkái során.

– A parkettázás alkotás, s amikor a munka végén az utolsó lapot is leteszi az ember és végignéz a helyiségen, úgy érzi: ez igen! Alkotni mindig szép és jó! – zárta István.