2020.07.19. 07:35
Könnyekig meghatva ült első kötetének bemutatóján Jámbor Magnetta
Mutatós kis verseskötet született szép összefogásnak köszönhetően.
Jámbor Magnettának ez az első kötete Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap
Fotó: gaborfeherphoto
A szerző könnyekig meghatva ült a bemutatón. Nem éppen hétköznapi – mostanság pedig főleg nem –, hogy idősotthonban tartsanak könyvbemutatót, ráadásul pont egy lakó műveiből. A minap azonban pontosan ez történt a kincsesbányai Platán Idősek Ápolási Otthonában, ahol Jámbor Magnetta Betűk magamnak című verseskötetével ismerkedhettünk meg.
Az idős hölgy egy kedves és figyelmes ápolónak, valamint széles körű összefogásnak köszönheti, hogy ma kézben tarthatja a mutatós kiadványt – derült ki a lektorként is közreműködő Bakonyi István irodalomtörténész szavaiból. Az ő figyelmét felesége, Tóth Ilona hívta föl a versekre, és ezután indult a szervezkedés, a könyvkiadás folyamata. A megjelenés számos támogatónak – családtagoknak, barátoknak – köszönhető, és ezért Jámbor Magnetta kimondhatatlanul hálás. A költészettel való kísérletezés már diákként elkezdődött, s az ifjú szerző jelentkezett is verseivel az írószövetségnél, ahol ugyan felfigyeltek képességeire, ám az a kor nem kedvezett annak a költői hangnak. Így Magnetta egy darabig nem próbálkozott, elvégezte viszont a jogi egyetemet, idővel férjhez ment, majd többfelé dolgozott a jogi pályán. Három gyermeket szült, méghozzá három fiút, rájuk igen büszke – derült ki az eseményen, ahol mindhárom gyermek jelen volt.
Versekkel aztán az 1980-as években jelentkezett újra: megjelent heti- és napilapokban, antológiákban, s irodalmi pályázatokon is könyvelhetett el sikereket. Az első önálló kötetre azonban mostanáig kellett várni. Annál nagyobb az öröm – Magnetta szinte végig könnyekig meghatva ült a bemutatón. Különösen, hogy Cserta Gábor és Cserta Balázs fehérvári zenészek több költeményt megzenésítettek, például az anyára, az apára való emlékezés vagy a fiatalság témaköréből. Kőfalviné Király Magdolna versmondóként és a kötet szerkesztőjeként volt jelen. Ő mesélte nekünk: Magnettával pár éve egy kiállításmegnyitón ismerkedtek meg. Ezután mestere lett az idős költő, hiszen maga is versel. Közös szenvedélyük továbbá a művészet, így kerültek bele a kötetbe illusztrációként festmények, mert ezzel is szeretnék kifejezni azt, mennyire tudják egymást erősíteni a társművészetek.
A könyvben közel kétszáz vers olvasható, például a szerelem, a vallásosság témakörében. Mindent digitalizálni kellett azonban, hiszen Magnettának gépelt versei voltak – tudtuk meg Magdolnától, aki hozzátette, akár még egy kötetre való anyag lenne, novellákból.
A megható eseményen meglepetésként Magnetta legidősebb fia, Németh Viktor is eljátszott gitárjával egy megzenésített verset.
A sorok közt bujkáló humor és játékosság, majd a felemelően lírai gondolatok igazolták azt, ami a kötet ajánlójában szerepel: a szerzőből áradó derű átsegíthet bármiféle elmúlás megtapasztalásának nehéz időszakán.
Jámbor Magnetta:
Rítusom rítusa
Testemnek, lelkemnek étele-itala,
életem illata, énekem dallama,
dallamom agyamban lüktető ritmusa,
ritmusunk szédítő, dübörgő vonata...
Örvénylő szívemben kálium-nátrium,
római palota: oszlopsor, átrium,
szivárvány szökőkút cseppjei szememen -
súlytalan testemet tehozzád emelem!
Idétlen ékesség egyszeri sorsomon:
távol is benned él, ébren is álmodom...
Egyszóval mindegy már, hogyan is nevezem
felszállok, keringek, elfúlok, lehullok
s te maradsz szívemben egyedül eleven:
gyönyörű szerelem, egyetlen szerelem.
Bolondság
Kimentem elém a vonathoz -
meghagytam mikor érkezem:
s megvártam magam a vonatnál,
nehogy ne várjon senkisem...
Megvártam magam a vonatnál! -
ugye ez jó húzás nagyon?
- hogy senki nem vár a vonatnál
ezt most már mégsem mondhatom!?
Megvártam magam a vonatnál
s örültem, hogy érkezem!
vigasztaló tudat: ez egyszer
bolonddá önmagam teszem...
Megvártam magam a vonatnál...
ugye jó tréfa volt úgy hiszem
s magam cipeltem botladozva
kettőzötten bolond szívem!