„A hallgató olyan, mint egy jóbarát”

2019.06.10. 07:00

Rádiós turné keretében látogatott Székesfehérvárra Rákóczi Feri

Nem idegen számára a környék: már két éve Velencén tölti mindennapjait.

Szanyi-Nagy Judit

Rákóczi Feri rádiós és televíziós műsorvezető a fehérvári üvegstúdióban Fotó: Szanyi-Nagy Judit

Jelenleg a Rádió1 egyik műsorvezetője vagy, de a televíziózás sem áll messze tőled. Így, médiaszemélyiségként, a magánéleted nagy részét ismerhetik az emberek.

– Vállaljuk, hogy aki hallgat minket, az mindent tud rólunk, hiszen elmeséljük neki, mi történik velünk. A tapasztalatainkkal, küzdelmeinkkel rengeteg embert motiválhatunk: látják, milyen, amikor le szeretnénk szokni a cigarettáról, vagy amikor egy új sportba kezdünk. Mivel főleg az életünkből készül a műsor, az egész helyzet olyan, mintha a barátainknak mesélnénk el az élményeinket, csak most épp a hallgató kerül barát státuszba. Emiatt előfordul, hogy egyesek nem ismerik a határokat: ilyen, amikor a családoddal vagy, az ember odajön hozzátok, hátba vereget, bra­tyizik, mert valóban úgy érzi, hogy a barátja vagy, mindent tud ­rólad.

Vagyis akkor „kerül képbe”, amikor a feleségeddel és a gyermekeitekkel töltenél el időt. Velük két éve már, hogy Velencén élsz.

Velencére nyolc éve járunk, előbb a nyarakat, majd a teleket, a tavaszokat és az őszöket töltöttük itt. A hivatalos költözés valóban két éve történt meg – és azóta is imádjuk, jó döntést hoztunk. Az mindennél többet ér, hogy ha hazaérünk, nyugalom van: ott a tó, egész nyáron fürödhetünk, bringázhatunk…

A megye más pontjaira is ellátogattok, ha tehetitek?

– Mozink nincsen Velencén, úgyhogy ilyen téren Székesfehérvár a célpont. A megyeszékhely belvárosát is nagyon szeretjük. De nem csak Székesfehérvárt látogatjuk, szinte mindenhol jártunk már a megyében. Amit havonta egyszer útba ejtünk, megnézünk, az a Vértes, a Velencei-hegységen belül a pákozdi ingókövek, Sukoró, Gyapjaszsák. Szeretünk kirándulni, együtt lenni, ez a környék pedig minden szempontból optimális.

Rákóczi Feri rádiós és televíziós műsorvezető a fehérvári üvegstúdióban Fotó: Szanyi-Nagy Judit

Miként telnek a velencei mindennapok?

– Bár néha előfordul, hogy egy-egy pesti munka miatt csak este érek haza, nem ez a jellemző. Jó időben inkább a szabad teret választjuk: beindítjuk a grillsütőt, áthívjuk a barátainkat, szomszédjainkat, és ottalvós, fröccsözős, kiülős estéket szervezünk.

Ezek szerint a helyiekkel is jó a kapcsolatotok. A városvezetéstől például Velencéért oklevelet kaptál.

– Szerintem érdemtelenül, többen és többet is tettek már ezért a városért. Való igaz, sok helyen hangoztatom: a Velencei-tó kicsit mostohagyerek a magyar turizmusban. Van egy Balatonunk, aminek nagyobb a vonzereje, közben pedig ott a Velencei-tó, amely csaknem ugyanazokkal az előnyökkel rendelkezik: a déli part lapos, az északi valamivel dombosabb, hegyesebb. Abszolút célkitűzésem, hogy az emberek megismerjék a tavat és környékét, s hogy az egynapos kiruccanásnál nagyobb úti célként tekintsenek rá. Az idelátogatók reggel felülnek a vonatra vagy beülnek a kocsiba, este pedig hazamennek. Holott itt is érdemes szállást foglalni, többet kirándulni. A bringás turizmus elindult, fejlődik, jók a kirándulóhelyek és nem utolsósorban a borok is ízletesek.

Ha már gasztronómia: Pesten van éttermed, Velencén nem gondolkodtál hasonlóban?

– Fogalmazzunk úgy, hogy nem rántanék magamra újabb kihívásokat. A budapesti hely is „véletlenül” jött létre: egy éttermes barátommal sorra ittuk a fröccsöket, reggelre pedig elkészült az üzleti terv. Innen már nem volt megállás. Nem bánom, de az első két év kemény volt.

Amúgy látsz potenciált a megyei gasztronómiában?

– Szerintem az egész vidék egy nagy gasztronómia – ami igazán jó irányba indult el! Nem kell mindenkinek úgynevezett fine diningot, büfét vagy francia konyhát üzemeltetnie, de hatalmas előrelépés, hogy már nem csak a lángos–hekk tengelyen mozog a kínálat. Természetesen kellenek ezek a tipikus strandételek is, de jó minőségben! Leginkább a középrétegen kellene javítani: amikor bemész egy étterembe, rendelsz egy pörköltet vagy rántott húst, az legyen jó, és ne érezd, hogy ugyanabban az olajban sütötték a krumplit, a halat és minden mást. Korrekt vendéglátásban kell gondolkozni, szerintem ez a jövő.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!