egy évtizedig bujdosott

2019.03.17. 20:00

Egy diófának köszönhette életét a nagyvelegi lelkész

A csákberényi mártír papok történetét ismertté tette Sobor Antal kisregénye. Azt azonban jóval kevesebben tudják, hogy – ha nem adja bujdosásra a fejét – bizonnyal súlyos büntetés várt volna a nagyvelegi evangélikus lelkészre is az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverését követően.

B. Kiss László

A héten Nagyvelegen jártam, Szloboda Istvánné polgármesterrel beszélgetve sok mindenre kijött a szó. Olyanra is, ami, ha telefonon vagy levélben értekezünk egymással, nem kerül szóba. Így említődött meg Rajcsányi János, a község 19. századi evangélikus lelkésze is, akinek emléktáblája is van a faluban. Némileg szégyenkezve vallottam be, hogy én e nevet eddig még nem hallottam. A polgármester asszony egy könyvet emelt le hivatali szobája polcáról: Farkas Gábor Velegi legendák című kötetét. Ebben olvashat róla – mondta. A szerző a faluból származott el, és lelkes kutatója Veleg történetének – tette hozzá.

Rajcsányi János 1844-ben, 29 évesen került Nagyvelegre evangélikus lelkésznek. Lelkes hazafi volt, és szónoklataival már az elején részt vett a forradalom és a szabadságharc eseményeiben. Az ő személye vezetett oda – fogalmaz a könyvben Farkas Gábor –, hogy Nagyveleg aktív szerepet játszott a szabadságharc küzdelmeiben.

Egy 1848. május 16-i feljegyzés szerint a Megyei Honvédelmi Bizottmány tagja lett két nagyvelegi személy is, Rajcsányi János mellett Farkas Ádám, a község bírája.

Rajcsányi szervezésének köszönhetően 67 nagyvelegi jelentkezett a nemzetőrségbe, és a móri járás nemzetőreinek eskütételére 1848. augusztus 20-án az ő vezetésével jelentek meg a falubeliek.

A lelkészlak régi udvari traktusának falán helyezték el az emléktáblát. Előtte Bence Győző, a jelenlegi lelkipásztor
Fotó: B. Kiss László / Fejér Megyei Hírlap

Amikor 1848. szeptember 28-án meggyilkolták gróf Lamberg Ferenc császári altábornagyot, a lelkész prédikációiban hazaárulónak nevezte a móri grófi család tagját – tűnik ki Farkas Gábor írásából.

A világosi fegyverletétel után 1849 augusztusában a szomszédos Mórt megszállták az osztrák csapatok, és a „rendcsinálás” örve alatt kiemelten büntették a rebellis falvakat, Csákberényt és Nagyveleget. Az utóbbi településre augusztus 25-én törtek be a császári lovasok. A helytörténész idézi a Haynaunak küldött jelentést, melyből kiderül, hogy az osztrákok a nemzetőrök elrejtett fegyverei után kutattak, és 10 vágómarhát, 50 mérő zabot és 30 veder bort rekviráltak. Az elégedetlenséget szító papot azonban nem tudták letartóztatni, mivel a csapatok érkezése előtt elbujdosott.

A nagyvelegi evangélikus templom. Belsejében található a ’48-as hősök emléktáblája is
Fotó: B. Kiss László / Fejér Megyei Hírlap

Farkas Gábor szerint a néphagyomány is megőrizte a történeteket. Eszerint a nemzetőrök egy része az erdőbe menekült.

A lelkész pedig a templomkertben álló, terebélyes diófán rejtőzött el, és onnan nézte, hogy miként teszik tűvé, dúlják föl a paplakot a császári katonák. Mi­után besötétedett, lemászott a fáról és maga is eltávozott Nagyvelegről. Ezzel kezdetét vette Rajcsányi János bujdosása, ami közel egy évtizedig tartott. Az óvatosság részéről indokolt volt, hisz két csákberényi lelkipásztor kollégáját letartóztatták és Nagyigmándon kivégezték. Ő azonban így megmenekült a mártíromságtól. A helytörténész szerint a bakonyi rengetegből előjöve egy köznemesi család szentmártonkátai házában lelt menedéket, ahol a két gyerek nevelője lett. 1855-től – rövid megszakítással – tanár volt Sopronban egészen 1875-ös nyugdíjazásáig. Ezt követően Vadosfán volt lelkész, itt érte a halál 1889-ben.

Farkas Gábor azt is megemlíti, hogy az 1867-es kiegyezést követően a Rajcsányi által szerkesztett történelemkönyvből tanultak a középiskolákban. Kíváncsi lennék rá, hogy vajon mi állhatott abban a könyvben a szabadságharcról?

De visszaadom a szót a helytörténésznek.

„Személyét halálának 120 éves távlatából kezdtem kutatni a százfős Vadosfán. Él-e még az emberek tudatában a halálra ítélt forradalmár lelkész iránti tisztelet? Csalódnom kellett, a falu meghatározó személyiségei nem hallottak Rajcsányi János munkásságáról, emberi nagyságáról” – írja Farkas Gábor, akinek 2008-ban mégis sikerült felkutatnia a lelkipásztor sírkövét. Mégpedig Szalai Csaba, az evangélikus egyházközség segédfelügyelőjének segítségével, aki átnézte a halotti anyakönyvi kivonatokat, és átvizsgálta a megszűnt sírok temető sarkában felhalmozott síremlékeit. A kis falu elöljárói Rajcsányi meglelt sírkövét aztán a ravatalozó mellett felállították.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!