A nagyi, akinek saját Youtube-csatornája van

Ha idősebb leszek, Anci néni szeretnék lenni. De komolyan: az idén 75 éves fehérvári Stiglerné Bakos Anna bárkit lepipáló vitalitással fordul a környezete felé. Szakácskönyvei vannak, utcajegyzéket állít össze és Toldacuccon küldözgeti videóit a családtagoknak, ismerősöknek.

Nyugdíjasklubbeli délután, halünnep, virágzó fa, busójárás, kolbásztöltő fesztivál, székely szabadság napja, havazás, kicsinyített várak - csak néhány téma az örökifjú Stiglerné Bakos Anna, Anci néni kisfilmjeiből. Méghogy a szépkorúakat nem érdekli a modern technika? Meg hogy nem értenek hozzá? Hát kérem, Anci néni kicsi, de megbízható kamerájával mindent rögzít a környezetében, vagy inkább a városban, ahol született és ahol mindig otthon volt.

Férjével irigylésreméltóan sokoldalúak, érdeklődőek: a mosolygós Lajos bácsi, aki a vízügytől ment nyugdíjba, a lakás másik szobájában tartja kicsiny hangszerparkját, s ha Ancika videózik, hát ő készít a filmekhez muzsikát. Igazi családi kulturális összefonódás ez!

Nyugdíjas éveit Anna is aktívan tölti. Hogy mást ne mondjunk, három remek szakácskönyvet is elém tesz. Külön a család legjobb receptjei, lefóliázva, lefűzve, minden ételről saját készítésű fotó, s remek családtörténeti megjegyzések, mit szeretett Gáborka, Lajos papa hogyan eszi a sprájcot, fokhagymával vagy anélkül, s hogyan készítette a tejfölös csigát Bakos mama... Ancika nem tud kibújni családfakutató köpönyegéből, tele a három szakácskönyv remek kis történetekkel s még remekebb ételleírásokkal, nagyon irigykedem. Micsoda pompás útravaló ez a kiterjedt Stigler-Bakos família ifjúságának!

A szépen bekötött, minden őst és rokont felölelő családfával, amelyen Ancika nyolc évig dolgozott Fotó: a szerző

A házaspár családfája Székesfehérvár egész újkori történetét befedi. Anna ősapja, Bakos György és neje 1689-ben a fehérvári háztulajdonosok megbecsült tagja. Lajos bácsi ősei szintén ősidőktől ebben a városban éltek, de a tágabb oldalági rokonság is tele van a mai fehérvári köz-élet számos ismert nevével: Ascherbrennerekkel, Polczerekkel, Csákberényiekkel, Papokkal, Nagyokkal, Lakatosokkal és még folytathatnánk a hosszú sort.

Ancika nyolc évig kutatott és dolgozott a családfán, rengeteget járt a levéltárba, végül az összes családi és rokonsági szálat feltárta és egy szép kötetbe rendezve tulajdonképpen kiadta. Igaz, csak pár példányban, de a kötet minden bizonnyal tekintetpárásító hatással járt a családtagoknál. Hiszen ott van benne nemcsak a család, de a város története is.

Ancika azóta sem hagyott fel a gyűjtő életmóddal. A maga okulására, szórakoztatására mindig kutat valamit, hol hangszertörténettel, hol népviseletekkel, hol utcákkal foglalkozik. Igen, utcákkal: ha már annyit járt egy időben a levéltárba, az igazgató megkérte, a régi névlisták alapján nem állítaná össze a fehérvári utcanevek történetét is? De a fáradhatatlan, ősz asszony ugyanígy összerendezte, s kötetbe szerkesztette a város történetét is, rengeteg fényképpel.

A történetek összeérnek. Ahogy Ancika és Lajos keze is, a róluk készült, a gyerekektől, unokáktól ajándékba kapott, 3D-technikával mintázott jópofa szobrocskán is. Ha közelebbről megszemléljük Ancika arcát, mintha valami új kutatáson törné a fejét...