Hétvége

2016.12.16. 14:40

Húsz perc kínzás mindig kötelező

Beszédes az ajánlás a kötet elején: A Dunának.

Szabó Zoltán

Aztán egy Canetti-idézet következik: A parancs ősibb a beszédnél.

Nem volt könnyű elolvasni ezt a regényt. Zoltán Gábor: Orgia című művét. Nem a szöveg rettenetes bonyolultsága okán, hanem a rettenetén, ami gyakran elönti az embert. Mint a vér és testváladék a megkínzottakat, megalázottakat, meggyilkoltakat ott, a Tizenkétkerben, a Városmajorban, a Maros utca 16-ban, az Izraelita Szentegylet Gyógyintézetben, a Duna-parton, az Andrássy úton és még folytathatnánk.

Néha félre kell nézni vagy felnézni a plafonra. Elűzni, kizárni a képzeletet. Ilyet akkor éreztem, amikor Pasolini: Salo, avagy Sodoma 120 napja című moziját láttam. Pedig, mint tudjuk, a film a képzelet ellen hat. Mégis.

Viszont amiről Zoltán Gábor ír, az velünk történt. Magyarokkal. Hat évnyi alapos történeti kutatás előzte meg a regényt, periratokat, vallomásokat, nyilasok feljegyzéseit, boncolási jegyzőkönyveket tanulmányozott át a szerző.

Mindebből nem esszé vagy tanulmány született, hanem irodalmi mű. Sokkoló részletekkel, amelyeknek épp a feltárt, összefűzött tények adják a hitelét. Annak, hogy mi történt a háború végnapjaiban ott, a 12. kerületben, Budapesten, amikor tort ült a halál, és a nyilasok önként, kéjjel öltek. Még csak azt sem mondhatom, hogy egy eszme nevében.

Kun páter eligazít. A papi reverenda sem zavarta a kegyetlenkedésben. 1945. szeptemberében kivégezték Fotó: Wikipédia

Ha csak azt nem tekintjük eszmének, hogy azért tették, mert megtehették. S Kun páter vezérletével vertek, kínoztak, öltek. Parancsra is, de leginkább már önként. Bárki került is a kezük közé, a jelszó az volt, hogy húsz perc kínzás mindenkinél kötelező. Élvezettel. Ráadásul az őrült szeánszok talán legfontosabb része a szexuális erőszak volt. Folyamatos orgia, ha úgy tetszik. Szopatás után úsztatás, a Dunában. (Elnézést a szóért, de így nézett ki és neveztetett az ő szemszögükből mindez, az író a nyilasok nyelvi világát, szóhasználatát is a szöveg részévé teszi. )

„Hősünk" Renner, a vasgyáros, valójában kisebb üzem tulajdonosa. Ő maga nem zsidó, felesége, szeretője viszont igen. Mint zsidóbérencet viszik be, de nem ölik meg, hanem használják. Teherautójával fuvaroz, aztán az akciókba is bevonják. Ő maga nem akar részt venni a mészárlásokban, csak megúszni. Közben gondolkodni sem akar. Bizonyos korokban pedig éppen ez segíti az erőszak hatalmát, a hatalom erőszakosságát. Öccse, Kisrenner azonban szárnyakat kap, amikor a nyilasok befogadják, igazi vadász lesz belőle.

Renner figuráját létező személy motiválta, de fiktív alak. A nyilasok azonban valódi nevükön szerepelnek. Kun Páter, Megadja Ferenc, Bokor Dénes, Rédli és felesége, Fehérhegyi Katalin. Ott éltek a Tizenkétkerben. Ettek, ittak, öleltek, mulattak, akárcsak bárki más. Közben pedig elkövették a legborzalmasabb dolgokat. Mellette loptak raboltak. Mert olyan korban, éltek, amely erre nevelte őket, megengedte mindezt nekik.

Zoltán Gábor láttat, bevonja az olvasót a történtek közepébe. Sokkol, néha már sokkolóan. Azt viszont ő is érezte, hogy a politikai, történelmi pornográfia veszélyét el kell kerülnie. Ezért a többes narráció és ezért szikár a szörnyűségek leírása. Inkább undort és felháborodást vált ki, mint beteges kíváncsiságot. A regény egyenetlenségét pedig ellensúlyozza a kiválóan sikerült utolsó rész.

Mindenképpen érdemes tehát a figyelemre. Már csak azért is, mert a szerző 2010-ben azért nyúlt a témához, mert bizonyos jelekből, történésekből úgy látta, hogy a folytathatatlan folytatódhat...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!