Jegyzet - Tragédiák és statisztikák

A világ legszerencsétlenebb teremtményeinek látszanak a világ egyik legszerencsétlenebb országában. Vajon hány autó halad el arrafelé naponta? Tíz? Száz? Miközben őket nézem arra gondolok, mit láthatnak ők rajtunk, nyugatiakon? Hála vagy rokonszenv nem ül vonásaikon, amiket mintha késsel rajzoltak volna. Sztálin azt mondta, egy ember halála tragédia, de egymillióé csak statisztika. Vajon nem ezt a gondolkodásmódot követjük mi is? Egy nyugati katona, újságíró vagy segélymunkás halála tragédia, több tucat, több száz vagy sok ezer afgán halála azonban nem vált ki több érzelmet belőlünk, mintha azt halljuk, elromlik az idő.

Hol rejlik a különbség a karddal, késsel elvégzett gyilkosság és a bomba, vagy rakéta által történő pusztítás között? Ha valaki magára köti a robbanóanyagot az miért elvetemültebb annál, mint aki tíz kilométerről egy játékszerhez hasonlatos elmés szerkezettel irányít halált a célpontra? Freud szerint az emberi agresszivitás állati ösztönökből ered, amit a különböző kultúrák csak felületesen képesek leplezni. De ez az álca általában az első puskalövésnél semmivé foszlik. Nézem a poros arcokat, a hideg szemeket és arra jutok, hogy az agresszió bírálata a legtöbb esetben igazából csupán a felhasznált eszközök helytelenítését jelenti. Egymillió afgánnak a világ igazságtalansága miatti halálát az úgynevezett civilizált átlagember nem tekinti agressziónak.