Olvasni is lehet, ha már várakozni muszáj

Olvasóinkat gyors gyűjtésre biztattuk mi sem hittük, de eredménnyel. A Nemzetközi Könyvajándék Nap (International Bookgiving Day) önkéntes kezdeményezés, amelynek célja, hogy növelje a gyerekek hozzáférési lehetőségeit a könyvekhez, és hogy még több kedvet kapjanak az olvasáshoz.

Ezért e napon számos magyar könyvtár intézett felhívást olvasóközönségéhez, ajándékozzanak egy kötetet az intézménynek, amellyel állományukat bővíthetik, vagy rászoruló gyerekeknek tovább adhatják. De több lehetőség kínálkozott e napon: volt magyar könyvesbolt, amely különböző, gyermekek által látogatott helyeken felejtett ott ifjúsági irodalmat, amelyet a kicsik megtalálhattak. (A közösségi oldalakon ezen akciókról megjelent képek tanúsága szerint meg is találták és örömmel elvitték.)

Továbbá a felnőttek a környezetükben élő gyermekeknek is ajándékozhattak e napon könyveket, netán gondolhattak kórházakra, menhelyekre, iskolákra. A Fejér Megyei Hírlapnál úgy gondoltuk, utóbbi lehetőséget bővítjük ki: rögtönzött, alig 36 órás gyűjtésre hívjuk fel az embereket, hogy könyvekhez juttathassunk olyan intézményeket, amelyek nem oktatási, vagy nevelési jellegűek, mégis több gyermek megfordul ott.

Például olyan hivatalok, ahol sok esetben a gyermekek is kénytelenek várakozni a szülőkkel együtt. Mint az első ilyenben, mi is mérsékelten bíztunk az akció kimenetelében, így nagy meglepetést okozott, hogy a határidőig összesen 32 gyermekkönyv gyűlt össze a szerkesztőségben a névtelen, vagy ismert adományozóktól. Utóbbiak egyike volt a kisgyermekes Kővári Gabriella.

- Borka lányom nagy buzgalommal válogatta össze a könyveket, amiket ő már kora folytán nem lapozgat, de örült neki, hogy valahol más gyerekeknek még hasznosak lesznek. - mondta el a fiatal anyuka, aki amúgy is igazi közösségi ember, az ilyen akciókra is "rámozdul", mert jónak tartja, hogy a gyerekeknek minden módon hangsúlyozzák az olvasás fontosságát. Tanakodtunk, hova is vigyük a könyveket?

Az idő rövidsége miatt a megcélzott közhivatalok közül csak a székesfehérvári okmányiroda jelzett vissza, ahonnan Vágó Árpád hivatalvezető örömmel vette a megkeresést. Másnap délelőtt megtörtént az átadás, egyelőre egy asztalkára kerültek a kötetek remélhetőleg észrevetetik magukat.

Dancs Norbert, a Székesfehérvári Járási Hivatal vezetője a legelső kis reménybeli olvasónak,a fehérvári Ozsgyán Vandának mutatta meg a könyveket a hároméves szőke lányka anyukájával várakozott a hivatalban. Dancs Norbert elmondta, az elköltözött gyámhivatalnál is kialakítottak egy gyermeksarkot, ahol a várakozó apróságok játszhatnak, míg szüleik a papírmunkát intézik. Astrid Lindgren, a kiváló skandináv gyermekirodalmár írja: Egy gyermek egyedül a könyvével valahol bent a lélek titkos szobáiban saját képeket alkot, amelyek minden mást felülmúlnak. Ezekre a képekre az embereknek szüksége van. Azon a napon, amikor a gyerekek fantáziája többé már nem tudja megalkotni őket, azon a napon az emberiség szegény lesz.

A PISA2009 összefoglaló jelentése szerint Magyarországon egy gyakran olvasó diák szövegértési teljesítménye átlagosan annyival jobb egy olvasni nem szerető diákénál, mintha három évfolyammal felette járna iskolába. Ezért fontos továbbra is a rendszeres olvasás népszerűsítése, akár ilyen könyvajándékozó akciók által is...

---

Örök lapozás - Az újságíró jegyzete
Kocsis Noémi

Valószínű, hogy megmarad a papíralap olvasom itt is, ott is (nem papíron, a világhálón, hol másutt?). Ambivalens dolog ez. Egyik oldalról: ki ne venne a kezébe egy frissen megjelent, még soha ki nem nyitott, nyálcsordítóan nyomdaszagú, sima, színes borítójú új kötetet? Másik oldalról: ki ne sajnálná oegy-egy gyönge pillanatában az erdők papírért (és másért) kidöntött szálfáit, a kommunális szemétbe gyömöszölt újsághalmokat? Könyv legyen-e sok, vagy fa? S ki tegyen igazságot a két vonal között? Magam részéről természetesen mindkettőt szeretném megtartani, de félő, lehetetlenre vágyom. Úgyhogy drukkolok csendben az erdőknek és közben hosszan ácsorgok a könyvesboltok kirakatai előtt...