Az ügynökhálózat és a rendőr elveszített pisztolya

A megyei rendőr-főkapitányság politikai nyomozó osztályának  bemutatására sokáig  kísérlet sem történt. Czetz Balázs levéltáros, a  Fejér Megyei Levéltár igazgató-helyettese minap tartott előadást a témáról. Ő sem törekedett  a rendszerváltozásig ismertetni az osztály történetét, hanem egy időben szűk -  mindössze két évet átfogó -  periódust kutatott végig. Ám a szakember szerint ez az időszak (az 1957 és 1958 közötti) a legjelentősebbnek tekinthető az osztály életében, hiszen  ekkorra esett megszervezése,  az ügynökhálózat kialakítása, az  ÁVH-tól örökölt nyilvántartási rendszer felülvizsgálata,  valamint az ellenforradalom nyílt erőinek felszámolása. A forradalom bukása után nagyon hamar  - vidéken már november végén -  megkezdődött a politikai rendőrség megszervezése. A korábbi gyakorlattól eltérően a rendőrség kötelékébe tartozó politikai nyomozó osztályokat állítottak fel, az önálló államvédelmi hatóság megszűnt.  Az új osztályokat kezdetben  volt államvédelmisekkel töltötték fel, azonban fokozatosan igyekeztek őket újonnan toborzott munkatársakkal felváltani.

Czetz Balázs megállapítja: a  megyei osztály létszáma 1958-ban  58 fő volt, ténylegesen 53-an álltak szolgálatban.  A többség legmagasabb iskolai végzettsége nem haladta meg a hat, illetve nyolc általános iskolai osztályt. A nyomozati munka megkülönböztetett operatív (titkos) és vizsgálati szakaszt. Az operatív munka olyan tevékenységet takart, melyben titkos módszereket alkalmaztak a hálózatra  támaszkodva.   Megkülönböztettek ügynököket, informátorokat és rezidenseket.

Fejér megyében 1957-ben  80 személyt szervezett be a politikai osztály, ebből 56-an voltak ügynökök. A beszervezettek jelentős része értelmiségi, magasan iskolázott osztályidegen volt. Továbbra is foglalkoztattak az ávósok hálózatából 140 főt. A 220 hálózati személy 62 százalékát szervezték be zsarolással. Aztán  1958-ban további 21 személyt szerveztek be, és 36-ot zártak ki,  ekkor 125  ügynök, 70 informátor és 8 rezidens alkotta a  megyei hálózatot. Rendelkezett az osztály két K és 19 T lakással is.  A tisztek átlagosan négy-öt hálózati személlyel tartották a kapcsolatot.

 A hálózat összetétele  aggasztotta a vezetőket, megállapították, hogy nincsenek elég mélyen benn az osztályellenség soraiban. A volt uralkodó osztály tagjai közül csak  egy főt sikerült az operatív munkába bevonni,  az egykori fegyveres erők  tagjai közül 19 főt, míg a fasiszta és más  pártok tagjai közül 6 embert, majd   15 kulákot és  5 egyházi személyt szerveztek be.
  Előfordult, hogy a főkapitányságra csak úgy besétáltak a jelöltek és kifelé,  mint ügynökök távoztak. A már aktív ügynökök esetében sem tartották be a konspiráció  szabályait. Például a püspökségről beszervezett személy kiléte nem volt titok az osztály teljes állománya előtt, és így csak idő kérdése volt lelepleződése.

Czetz Balázs bizonyítva látja, hogy nem az eredmények, hanem a hiányosságok domináltak. A feladatadást nem jellemezte tervszerűség. Borbély és Kolozsvári fedőnevű ügynökök  azt a feladatot kapták, hogy beszélgessenek el tiszttársaikkal időszerű politikai kérdésekről. Kapás ügynök beszámolói még ezt is felülmúlták, ő rendszeresen a parasztság időjárással kapcsolatos hangulatát jelentette.  Balatoni  ügynök egy amnesztiában részesültről másfél hónap elteltével szó szerint ugyanazt jelentette mint korábban, ám ez a tisztjének fel sem tűnt. Éva ügynök pedig ahelyett, hogy a  kijelölt vezetőkről informálta volna  operatív tisztjét, szorgalmasan jelentett a mezei munkákról.
 
A tisztek ritkán találkoztak a hálózati személyekkel, és akkor is megelégedtek azzal, ha az ügynök csupán tájékoztató jellegű jelentést adott. Ezek is túlnyomórészt pongyolán fogalmazott, fecnikre írt, érdektelen és általánosan fogalmazott jelentések voltak.
Nem volt ritka, hogy a tiszt és az ügynök között hatalmas műveltségi szakadék tátongott. Az ügynökök között számos egyetemet végzettet talált Czetz Balázs,  míg az őket foglalkoztató tisztek  többségének érettségije sem volt. Komoly problémát okozott a fegyelem, ismétlődő jelenségként fordult elő az iszákosság, a munka és a család elhanyagolása. A szabályok felrúgása, a fecsegés szintén mindennapos volt. Kirívó esetek is előfordultak, 1958-ban például az egyik újonnan felvett tiszt elvesztette a szolgálati pisztolyát: már az elöljárói is mint iszákos, lusta, fecsegő embert tartották számon, aki  számtalan nőkapcsolattal rendelkezett. Nem csoda, hogy ha nem sikerült egy  bűncselekmény tettesét kinyomozniuk, az ilyen  tisztek nem riadtak vissza a hamis jelentések írásától sem. Ezek az emberek összesen 6243 ellenséges személyt tartottak nyilván. Volt katonatiszteket, csendőröket,   szociáldemokratákat, kulákot, egykori földbirtokost, ellenforradalmárt.