Hétvége

2011.04.30. 02:29

A múlt kincséből építkezni

A hagyományos húsvéti hangversenyen két nagyszabású oratorikus művel köszöntötte az ünnepet az Alba Regia Szimfonikus Zenekar, az Alba Regia Vegyes Kar és a Veszprémi Vegyes Kar a bazilikában.

nincs nev

A folytatásban tovább tallózhattunk a fontos liturgikus szövegek megzenésítésének kimeríthetetlen kincsestárában: székesfehérvári bemutatóként a kortárs magyar zeneszerzés egyik meghatározó alakja, Vajda János Magnificatja hangzott el a veszprémi kórus és a zenekar tolmácsolásában, Bátori Éva énekszólójával. Ez a produkció sem teljesen új betanulás: a hónap elején az együttesek a Művészetek Palotájában tartott közös hangversenyén tapsolhatta a budapesti közönség. Igen jó ötletnek találtam, hogy a koncertre felutazni nem tudó székesfehérvári zenebarátokat sem rekesztették ki a művel való találkozásból.

Annál is inkább, mert a randevú izgalmas kalandnak bizonyult, egy gondolatébresztő zenemű felfedezésével. Vajda János stílusát leginkább a nagy mesterségbeli tudással párosuló, ízlésesen populáris hangvétellel szokás leírni: a zenetörténet nagy hagyományát ismerő komponista dallamos, lendületes, áthallásokban-asszociációkban gazdag zenét ír, amely ideálisan él az énekhangok és hangszerek nyújtotta lehetőségekkel. A zeneszerző egy 1997-es interjúban így fogalmazta meg szimpatikus ars poeticáját: Vétek volna azt a rengeteg kincset, amit az évszázadok mesterei felhalmoztak, múzeumi tárgyaknak tekintenünk, s nem felhasználnunk. Nem hiszem, hogy még soha nem hallott hangzatok, eszközök, effektek felfedezése a dolgunk, hanem az, hogy a meglevő kincsekből próbáljunk valami olyat építeni, ami csak a mienk.

Mármost a Magnificat azoknak a szövegeknek egyike, amely rengeteg kincs felhalmozását inspirálta az elmúlt évszázadok zenetörténetében: Vajda kórus- és szólótételek váltakozására épített, héttételes darabja nagy példaképek nyomába ered. Természetesen több közös pontot felfedezhettünk a kánonnal: az ő Magnificatja sem feledkezett el a szöveg kifejezéséről, a fontos gondolatok szinte képszerű megjelenítéséről. Olyan kompozíciós stratégiák felhasználása, mint a kánon, a fugato, a chaconne-basszus, finom keringő-allúziók direkt módon utaltak vissza elmúlt korokra. A mű vége felé ezzel együtt egyre erősebbé vált az a benyomásom, amely szerint a komponista mintha tudatosan törekedett volna rá, hogy azért másképpen csinálja a dolgokat elődeinél: napjaink hangzásvilágára szinte rockosan dübörgő, erőteljes ritmusok utaltak, amelyek pazar ének- és zenekari hangszerelést kaptak műhelyében. A végeredmény egy rendkívül hatásos, sok pillanatában igen vonzó, mind az előadóknak, mind a hallgatóknak örömet szerző kompozíció lett, amelyet az igényes szólamát a szószékről előadó Bátori Éva, a rendkívül erőteljes hangzást produkáló veszprémi kórus és a dinamikusan játszó zenekar megérdemelten vitt nagy sikerre. Sajnálatos, hogy a színház körüli zűrzavaros helyzet rányomni látszott bélyegét a plakát és szórólap híján szűkölködő estre: a fellépők nevét például innen-onnan kellett magamnak is összehalásznom, s a látogatottsággal sem lehettünk teljesen elégedettek - erős félház fogadta az idei húsvéti koncertet.

 

 

 

 

 

A

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!