Hétvége

2011.01.15. 05:55

Egy magyar suttogó

Hallottak már a „suttogókról”, akik hangtalanul, láthatatlan jelekkel, mégis gördülékenyen kommunikálnak, szinte beszélgetnek a lovakkal? Robert Redford filmjét nézve (amelyet Nicholas Evans A suttogó címû regénye ihletett) egy kicsit talán mindenki szeretne olyanná válni, aki megérti az állatok, a lovak nyelvét. Van, aki éppen ezt teszi.

Lovász Lilla

 Télbe burkolózott a táj a tordasi lovasudvaron, igazi, csizma alatt ropogó hótakaró köszöntötte azokat, akik a megye és az ország különbözô részeiről érkeztek, hogy lássák, megtanulják, miképp lehet a lovakkal a lehető legtermészetesebben kommunikálni. Pataky Kata, a kurzus vezetője az amerikai Monty Robertstől, A suttogó című film egyik ihletőjétől tanulta e csodálatos szakma fortélyait, s hazánkban egyedüliként  oktatja hivatalosan a módszert: az erőszakmentes lókiképzést, lovaglást. 

 

- Négyéves voltam, amikor édesapám először elvitt lovagolni. Fantasztikus érzés volt gyerekfejjel ezekkel a hatalmas állatokkal együttműködni. Azóta arról szól az életem, hogy minél több időt töltsek a társaságukban. Sosem voltam az a típus, aki rúgja, veri, bünteti a lovát, bár a
környezetemben sok efféle nevelési elvet tapasztaltam. Amikor Monty Roberts könyve a kezembe került, éreztem, ez a módszer nekem való. Ám nem egyszerű a biztos állást feladni azért, hogy valaki belevesse magát a teljes bizonytalanságba, s egy itthon ki nem taposott útra lépjen.
- Egy mobiltelefon-társaságnál dolgoztam, amikor rájöttem, nem nekem való élet egy multinacionális vállalat csengőhangjait forgalmazni. Mégis, nehéz a biztos fizetést feladni. Az alapképzést Angliában végeztem, majd Amerikába utaztam, ahol Roberts farmján teljesítettem a haladó tanfolyamot. A tíz hónapos itthoni gyakorlást három havi tanítási próba követett, újra az Egyesült Államokban. Oktatói címet szereztem, s tavaly szeptembertől kezdtem el kurzusokat tartani. Járom az országot, hogy minél több lószerető emberrel ismertessem meg Monty Roberts erőszakmentes módszerét.

Pataky Kata úgy látja, hazánkban is egyre népszerűbb ez a bizonyos másik út. 
- Nem teljesen új keletű az álláspont, hiszen akár az amerikai indiánoknak, a mi honfoglaló őseinknek, majd később  a magyar huszároknak is nagyon fontos volt ez az együttműködés: az életük
múlt rajta, hogy megértsék, mit miért csinál a lovuk, s hogy viselkedését megfelelő mértékben befolyásolhassák.
Az úgynevezett suttogás nem egyfajta misztikus dolog, nem kellenek hozzá természetfeletti képességek. És még csak suttogni sem kell, hiszen a lovak természetes körülmények között hang nélkül kommunikálnak egymással. Monty Roberts évekig figyelte a vadlovakat természetes környezetükben, a nevadai sivatagban. Észrevette, hogy a lovak pontos hierarchiában élnek, a csapat tagjai más és más jogokkal, feladatokkal rendelkeznek. Az alá-fölérendeltségi viszony kialakítása és fenntartása a lovak jelrendszerével, testbeszédével történik. Roberts egyre több jelet tudott megkülönböztetni és értelmezni, s elhatározta, hogy a jeleket átülteti az emberi gesztusok és testbeszéd világába. Ezt a lónyelvet nevezi Monty Roberts Equusnak. Használatával bizalmon és megértésen alapuló ember-ló kapcsolatot lehet kiépíteni. 
- Nem szabad úgy foglalkozni az állattal, hogy uralkodni akarunk rajta. Aki képes nem a saját akaratát ráerőltetve, hanem egyfajta kölcsönös kommunikáció útján megközelíteni, annak van érzéke a lovakhoz. Akkor már csak a négylábúak saját jelrendszerét kell megtanulni ahhoz, hogy megszűnjenek az eddig feloldhatatlannak tűnő akadályok. Nagyon sok tehetséges emberrel találkoztam az eddigi tanfolyamok során, így ezen a mostani kurzuson is, ahová a lehető legkülönbözőbb háttérrel érkeztek a hallgatók. Volt a tordasi csapatban, aki régóta lovagol, több lovat is gondoz, de volt, aki sosem ült még lóháton, csupán eddigi félelmét igyekezett leküzdeni - mondja Kata.
Az egynapos tanfolyam célja, hogy a lópszichológiai alapelvek megtanításán kívül az úgynevezett Csatlakozás (ló és lovasa közti megértés kialakulása) első lépéseit is bemutassa a résztvevőknek. Felejthetetlen élmény, amikor egy nyers, kiképzését még el sem kezdett ló néhány perces gyakorlat után követi a vele foglalkozó ember minden mozdulatát, s mindehhez sem kiabálni, sem pálcát használni nem kell. Valójában mi magunk válunk azzá, aki a ménesben a vezérló szerepét töltené be, ló-testbeszéddel irányítjuk az állatot, amely természetes ösztönétől vezérelve engedelmeskedik. 

- Ahhoz, hogy megértse valaki, mi az erőszakmentes lovaglás lényege, a ló igényeit kell elsősorban megismernie.  Például, hogy négylábúnk egy szociális lény, társaságban, más lovak közt a helye, a lehető legnagyobb területen. Bár Monty Roberts szerint semmi sem természetes a lónak, ami az emberhez kötődik, mégis, ha tisztában vagyunk azzal, mire van szüksége, és ahhoz közelítve tartjuk, foglalkozunk vele, úgy teszünk a lehetőségekhez mérten  a legjobbat lótársunkkal. Nem gondolom azt, hogy az egyedüli jó módszer az, amit én oktatok, hiszen rengeteg másféle erőszakmentes megközelítés létezik, s lehet, hogy valakinek nem a Monty-féle felel meg. Sőôt, a hagyományos lovaglástanítás elemeit is fontosnak tartom, hiszen ez mindennek az alapja, s a legtöbb része jól alkalmazható. Sok olyan véleménnyel találkozom, hogy a tradicionális képzésen kívül minden más csupán hókusz-pókusz, de aki egyszer eljön hozzám, és megnézi, látja, megérti majd, hogy a módszer tényleg működik.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!