Dickens karácsonya

- Félig angol, félig magyar vagyok: édesanyám a Wenckheim családból, Békéscsabáról származik, s Angliában találkozott édesapámmal, aki a Dickens-család sarja. Úgy nőttem fel, hogy mindig is tudtam, anyukám egy kicsit különbözik a többi angol nőtől. Nemcsak az akcentusa árulta el őt, hanem sok történetet mesélt arról is, amikor 1944-ben elmenekültek Magyarországról. Sok sztorit hallottam az ausztriai és a csehországi élményeiről is - ropog a tűz a kis ház nagy kandallójában, csákberényi bort kóstolunk, miközben Catherine Dickens felidézi emlékfoszlányait.1984-ben járt először Magyarországon, aztán egy, tíz évig tartó, Karibi-szigeteki kitérő következett, ahol egy hotelben dolgozott. Első házassága azonban nem jól alakult, és talán ezért is akart egy teljesen más helyen, egy teljesen új életet kezdeni. Anyukája ekkor már visszaköltözött Magyarországra, s amikor meglátogatta őt 2000 nyarán, úgy érezte, bizony nagyon szívesen élne itt.

- Ez igazi kihívás volt, mert habár magyar őseim vannak, akkor nem tudtam egy szót sem ezen a nyelven. Nem tudtam, hol tudok majd dolgozni, hogy tudom majd megértetni magamat, de vonzott ez a miliő. Az első lépés az volt, hogy vásároltam egy lakást Budapesten, és azonnal beíratkoztam egy magyarnyelv-tanfolyamra, ahol már az első napon szembesültem azzal, hogy a magyar valószínűleg a világ legbonyolultabb nyelve - emlékszik vissza hazaérkezésére Catherine, akinek első munkája az volt, hogy egy nagy jótékonysági karácsonyi bált szervezett Pesten a Magyar Hospice Alapítvány javára, ahol egy éjszaka alatt tízmillió forint gyűlt össze. Mivel Budapesten már akkor is sok külföldi cég külföldi vezetője élt bérelt lakásban, Catherine úgy döntött, ingatlanokkal kezd foglalkozni: nemcsak bérbe adja őket, hanem azt megelőzően gyönyörűen be is rendezi a lakásokat. Az üzlet bejött, de a sors a szerelemben is jó lapokat osztott Dickens ükunokájának: 2001-ben találkozott Christopher Gore-ral, akivel ma már boldog házasságban élnek, s született egy kislányuk is.

- Régóta szerettünk volna egy nyugodt hétvégi házat, ahol igazán kipihenhetjük magunkat. Egyből Csákberény ugrott be, hiszen egyszer már jártunk itt egy borfesztiválon. Ekkor már megvolt a magyar személyi igazolványom, lakcímkártyám, szóval lehetséges volt házat vásárolni. Négy évvel ezelőtt, amikor az egyik orondi házacskát megvettük, még nem gondoltam azt, hogy három évvel később végérvényesen otthagyjuk a budapesti életünket, s falusiak leszünk. Ám így történt, tavaly óta itt lakunk, s talán mostanra a helybéliek is befogadtak minket - mondja Catherine, miközben nagy piros masnit köt egy becsomagolt ajándékdobozra. A ház kőből rakott pincéje igazi ajándékgyárrá alakult át a napokban, hiszen a sok külföldi rokon mindegyikének szeretnének ajándékot küldeni. Ám idén - a gazdasági válságra is gondolva - nem drága ajándékok kerülnek a csomagokba, hanem saját főzésű lekvárt, kis hímzett terítőket kapnak a rokonok.

- Sajnos az angol karácsony fölött egyre inkább az üzlet veszi át a hatalmat! Húsz évet éltem Angliában, s én elszomorítónak tartom, hogy manapság karácsonykor az emberek mindössze négy százaléka megy el a templomba. Ma már inkább az a fontos, milyen drága ajándékot veszünk szeretteinknek, s a hagyományok egyre inkább eltűnnek... - von mérleget Catherine, akitől megtudjuk, Angliában nincs Mikulás, és szenteste helyett december 25-én reggel érkeznek az ajándékok, a gyerekek által még előző este kifüggesztett karácsonyi zoknikba . Általában ilyenkor reggel mennek az emberek a templomba, s ezt követi a karácsonyi ebéd, amelynek tipikus étele a gesztenyével, hagymával, fűszerekkel töltött pulyka.

- Ha Dickens ma élne, valószínűleg igen ellentmondásos személy lenne. Nehéz persze a viktoriánus Angliát összevetni a mai viszonyokkal, de ha látná a mai kor egyenlőtlenségeit, valószínűleg igencsak kapitalista-ellenes lenne. Ő az az ember volt, aki igen sokat tett a szegényekért, az elesettekért, a gyengékért, s bizony nemcsak karácsony táján. Példát vehetnénk róla!D