Hétvége

2008.08.30. 02:27

Őzbaklesen apámmal az alkonyati fények erdejében

Megyek apám után az erdei nyiladékon, körülöttünk pezseg az augusztus eleji kánikula, alkonyatkor szúnyogok milliárdjai támadnak.

Gabnai Gábor

Apám valaha azt hitte, hogy nagy vadász leszek én is, ha felnövök. Nagy is lettem, százhuszonöt kilós, de csak súlyra. Bár én is vadásztam, nyomába sem léphettem, ám most képletesen szólva. Persze, körülményeink is mások voltak, apám már kilencévesen járt a Felvidéken foglyászni Sztollár Dezső bácsival, akkori vadász-mentorával. Tízévesen a karácsonyfája alatt 0,22 milliméter kaliberű flóbert-puskát talált, de előtte már halomra lőtte a verebeket légpuskával kertjük udvarán, úgyhogy ő elmondhatta valójában magáról, hogy vadászútja averébtől a szarvasbikáig terjedt, néhány, konkrétan negyvennégy vaddisznóval megspékelve .

No, de vissza a szárhalmi erdőbe, őzbaklesre. Ilyenkor, július közepétől nagyjából augusztus tizedikéig tart az üzekedés, az őzek párzási időszaka, amikor is csalsíppal, az őzsuta avagy a gida hangját utánozva be lehet hívni lövéstávolságra a begerjedt őzbakot. Aki természetesen ott nem párját, hanem a leselkedő vadászt találja, Fekete István után szabadon a simabőrűt, aki villámló bottal jár . (Utóbbi természetesen a puskát jelenti.)

Nos, már vadászszékeinken ülünk egy búzatábla szélén, hátunk mögött az erdővel. Beszéd ilyenkor kizárva, esetleg suttogva, miután betájoltuk a szélirányt, de inkább csak szemével int az öreg (mit öreg, nem volt még ötvenéves), hogy mire figyeljek.

Látunk süldőnyulat, fácántyúkot kiscsibékkel, ölyv rikolt le az égből, ám ezekre nyáron nem szabad vadászni. Csak egy izgalmas, színes film kockáinak részlete pereg szemünk előtt. Mi különben is őzbakra jöttünk, de hiába nyüszít a síp, egy bak sem reagál rá hallótávolságból, pedig apám a többi közt az őzhívás mestere is.

Alkonyodik, tücsök cirpel már a szomszédos réten, egybemosódnak az árnyékok. Már-már azt hiszem, hogy semmit sem lövünk - van ilyen, volt sokszor, meg lesz is -, amikor a búzatábla és az erdő között a nyiladék közepén poroszkál felénk, orrát lefelé tartva, egér után szimatolva egy róka. Nem fordulok hátra, mert a ravaszdi azonnal elugrik, de bízom benne, hogy apám is észrevette.

Már csak harminc, huszonöt, húsz méterre van tőlünk, de apám kétcsövű mordálya néma marad.

Miért nem lőttél apám a rókára? - kérdezem, amikor már a hold feljött az égre, és hazafelé indulunk.

Tudod, kisfiam, a fejed mellett kellett volna elsütnöm a puskát, és utána nagyon soká csengett volna a jobb füled. - válaszolta az öreg, amikor már az érett éjszakában ballagtunk biciklijeink felé a csemetekert kerítéséhez, s néha összeért a vállunk. Ekkor megfogtam eres, hűvös kezét, s anélkül, hogy ránéztem volna, éreztem és tudtam, hogy amíg apám él, én minden körülmények között, ha a közelemben van, biztonságban vagyok.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!