Hétvége

2008.08.19. 02:28

Elmennének, visszajönnének

Ha jól emlékszem, nekünk nem volt a kötelező része az iskolában, azóta nemigen olvasgattam. De vajon érdekli-e egyáltalán a mai tizenéveseket? Szent István intelmeiről velük beszélgettünk. Érdekelte őket...

Kocsis Noémi

A beszélgetés eleji tapogatózó kérdésre - ki olvasta el egyáltalán a szöveget - azonban csak ketten jeleznek igennel, valaki a feléig jutott, további két fiatalnak pedig a táskájában van kinyomtatva, éppen az imént akarta átfutni. Arra, hogy iskolai tanulmányaikból emlékeznek-e rá, a legtöbben ingatják a fejüket, egyikük viszont határozottan emlékszik rá, hogy vették történelemórán, de a tartalmára már nem.

Némó: - Én elkezdtem olvasni, mert éppen ma kaptam meg, de nem értettem. Szerintem nehéz olvasni. Főképp a nyelvezete az, ami nem áll közel hozzám.

- Egyáltalán, miről szól?Kriszti: - Ami bennem megmaradt, hogy István próbálja tanítani a fiát, hogy mire figyeljen oda, miután ő lesz a király, hogy a katolikus hitet tartsa meg, az egyházat támogassa, maradjon igazságos, becsületes...

- Szerintetek ők - István mint apa, és Imre mint fiú - milyen viszonyban lehettek? Azt ma már tudjuk, hogy ezeket az intelmeket nem maga István király rótta papírra, másik személy - talán Gellért püspök - a szerző.

Béla: - Akárki írta is, én úgy gondolom, akinek címezte, azzal nem a legjobb viszonyban volt, de nem is rosszban.

Barbi: - A stílusából következtetve szerintem szeretetteljes lehetett ez a viszony, látszik, hogy foglalkozott a fiával és azzal, hogy mi lesz később, nem csak a saját királysága alatt történtekkel.

Gebe: - Én viszont úgy éreztem ki a szövegből, mintha Imre nem úgy viszonyulna az apjához, ahogy kéne. Mintha lenne felé némi ellentét, vagy inkább tartózkodás. Úgy is fogalmazhatnám talán, hogy az apja szeretné, hogy a fiú olyan legyen, mint ő, de Imre meg nem akarja.

- Miért nem olvassuk ma ezt a szöveget?Gebe: - Sok olyan van benne, amit érdemes olvasni és átgondolni, de talán rosszul közelítenek hozzá. Ha ma egy az egyben lejön egy újságban, vagy a tévében, a fiatalokat így nem fogja érdekelni, mert nem úgy van megfogalmazva. Ebben a formájában szerintem inkább a negyven éven felülieknek mondhat valamit, ha viszont egy kicsit megújulhatna, akkor a fiatalok is jobban megértenék a mondanivalóját. Én például nem szívesen beszélgetek az egyházról, a hitről, amelyekről nagyon sok szó van benne, mert teljesen más a véleményem, mint a legtöbb embernek és ez másoknak zavaró.

Kriszti: - A mi korosztályunk számára inkább csak egy érdekesség ez a szöveg. Nem a történelmi utalása maradt meg bennem, hanem inkább a zeneisége.

- Az intelmekben egy külön fejezetben van szó az idegenek, a vendégek megbecsüléséről. Sok magyar fiatal pedig ma éppen ilyen idegen valahol külföldön, sokan tanulnak, dolgoznak kint.

Gebe: - Azt veszem észre, egyre csökken a számunkra szóba jöhető lehetőségek száma, mind munka, mind lakhatás terén. Nem csoda, ha ilyenkor kénytelenek vagyunk elmenni.

- Ez a szó: magyarság, mit mond nektek?Gebe: - Én ha el is mennék, biztosan visszajönnék, mert magyar vagyok. Nekünk nagyon szép történelmünk van, és valahol büszke is vagyok a magyarságomra. Egy dolog, hogy most ott tartunk, ahol, de akkor is tagadhatatlan, hogy az elődeink rengeteg mindent csináltak, tagadhatatlan, hogy mekkora és milyen volt ez az ország.

- A régebbi korokban élőket gyakran heroikusnak, önfeláldozónak ismerjük meg. Mi a helyzet ezekkel a fogalmakkal ma?

Gebe: - Egy ember ma nem sokra megy magában. Én nem látok összetartást a társadalomban, ha pedig valaki csinálna valamit, tevékenykedne a többiekért, kevés támogatást kap.

Barbi: - Sajnálatos, de a legtöbb ember csak a saját hasznáért csinál meg valamit.

- Mit gondoltok, a Szent Istváni időkben élő emberek vajon mások voltak?Kriszti: - Nem feltétlenül. Csak teljesen mások voltak az elvárások, az emberek úgy nevelkedtek fel, hogy ezek az értékek automatikusak voltak. Ma, hacsak nincs rá különösebb alkalom, az emberek nem nagyon segítenek egymásnak. Én úgy gondolom, akkoriban jobban odafigyelhettek az ilyesmire. Minket ma már a szűkebb környezet befolyásol, akkor pedig inkább az egész társadalomra jellemző volt egy-egy erény, vagy elvárás.

- A fiatalok részéről megfogalmazott igény a társadalmi összetartás?Gebe: - Mindenképpen kellene, mert ez az egész így nem fog sokáig működni. Tudom, elég durva kifejezés, de ami ma itt megy, az nem egészen normális.

- Ha eljátszunk a gondolattal és összehasonlítjuk a 11. és a 21. századi vezetőket, vajon kinek lehetett könnyebb dolga?Béla: - István királynak könnyebb dolga lehetett. Ott megvolt a fegyelem, biztosan mindenki tisztelte az uralkodót, vagy az ország vezetőjét, ez a kormány mai irányítóira közel sem jellemző.

- Az intelmekben számos fogalmat megemlít szerzője: kegyességről, irgalmasságról, szerénységről, alázatosságról, mértékeltességről beszél. Ezekkel a fogalmakkal a mindennapi életben milyen mértékben találkoztok?Bandi: - Egy-két ember van ilyen. A többiek folyton futnak, mindig rohannak valahová. Ez a technológia eredménye, hogy a rohanás közben nincs idő ilyen fogalmakkal foglalkozni.

Kriszti: - Minden tevékenységünk időhöz van kötve. Már az óvodában is meghatározott ideig játszhatunk. Ami a mértéktelenséget illeti, szintén nem tapasztalom. Persze a média is ráerősít erre, mindenhol azt látni-olvasni, hogy vegyél, fogyassz.

- Mi azok a dolgok, amik talán mégis megmaradtak az istváni korokból, és számotokra is életvezető jellegűek lehetnek?Bandi: - Mindenképpen a becsületet és a türelmességet említeném. Ezek talán megvannak manapság, egyes emberek részéről néha megmutatkoznak, de ez kevés: mindannyiunknak többször kellene gyakorolnunk.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!