Hétvége

2008.08.30. 02:29

A rockmuzsika humanizmusa

Kormorán. A zenekar, amelyik forradalmian új zenével rukkolt elő. Még 1976-ban. Amikor már vége volt a nagy forradalmi lendületnek, az új ifjúsági kultúra alapjait már lerakták, a beatkorszak is véget ért, a Beatles, az Illés már nem létezett, Zorán is szólóalbumaira készült. Hol volt, hol nem, de volt. És van.

Silye Sándor

- De jó adag bátorság kellett a folk and rollhoz, hiszen az Erdős doktor nevével fémjelzett hanglemezgyári ideológiába aligha fért bele...

- Nyolc évig nem is lehetett lemezünk...

- Nem volt bennetek keserűség emiatt?

- Nem. Tettük a dolgunkat, és próbálkoztunk. Szerettünk volna publikálni, de először 1984-ban jelent meg hanganyagunk, és azóta már kilencvennél járunk. Ehhez sok minden kellett, leginkább az a kilenc muzsikus, aki 2000 óta együtt van. Korábban a Kormoránban mindenki mást gondolt, volt, akinek azért volt fontos a zenekar, mert így kimehetett Nyugatra, a másik cigarettát vagy szappant akart vásárolni, ami akkor fontos volt, de azokat, akik most együtt vannak, a közös gondolkodás vezeti, és ez a lényeg! Olyan csapatot akartam, amelyik nem haknibrigád, hanem család . Szerencsés voltam. A rockmuzsika humanista zene, attól függetlenül, hogy hangosan, erőszakosan szól, de a színpadon emberek vannak, a hangszereikkel, és a gondolataikat akarják közölni a nézőtéren rájuk figyelőkkel. Mi minden albumunkban, minden koncertünkön világgá akarjuk kiáltani, hogy mit gondolunk a minket körülvevő létezésről. Lehet tiltott dolgokról tiltott hangszereken szólni, de ennél fontosabb visszanyúlni a forrásokhoz. Így voltunk ezzel a Lovak álma, vagy a Táltosok fiai, sőt, valamennyi hanglemezünkön.

- Ha visszagondolsz a 32 évre, mi a szintézis, amit meg tudsz fogalmazni a mondanivalótokat illetően?

- Amíg ebben az országban élünk, amíg tudunk egymással közös nyelven beszélni, amíg az utcákon nem shopok, hanem boltok vannak, addig jó nekünk. Szeretnék nemzetben, hazában gondolkozni, és elmondani a véleményemet erről, mert ez a legfontosabb, függetlenül mindenfajta pártpolitikától. Gyönyörűséges élményeim vannak arról, hogy az emberek a koncertjeink végén hozzánk jönnek, és arról, amit mondanak. Erről szól a Quo Vadis Domine dalunk, Szent Péter példáját mindennapjainkra fogalmaztuk át: amikor Péter megkérdezte Jézustól Rómából távoztában, hogy hová mész Uram, és amikor azt válaszolta neki, hogy vissza Rómába, keresztre feszíttetni magam, akkor Péter is szégyenkezve visszafordult. Nekünk is mindig vissza kell mennünk saját gyökereinkhez, hogy közösen szenvedjünk, közösen örüljünk!

- Harminckét éve, fiatalon nem tudtad, hogy úttörők lesztek. Akkor még szó sem volt world music-ról, de már akkor azt játszottátok...

- Nem akarok nagyképűnek látszani, de a Kormorán valóban megelőzte korát. Amikor játszottuk a folkrockot, az még nem volt trendi Nyugaton. A nagy rocksztárok visszanyúltak a népzenéikhez, és elkezdődött egy hullám, amit világzenének neveztek el. Mi nem világzenét, a saját zenénket játsszuk, ami folk és rock. A Kormorán sikerének az a titka, hogy bár nem vagyunk a bulvársajtóban, a televízióban, a rádióban, de egy lépéssel mégis előrébb járunk. Megyünk előre a magunk útján, erről (is) szól a Lovak álma, hogy féljen az, akinek félnie kell, ha elindul a ménes...

- Nem félelmetes álom, vízió ez?

- Nem, mert a ménes mi vagyunk. A Farkasok énekében pedig azt fogalmaztam meg, hogy mennyire fontos számunkra a család, az összetartozás. Mint a farkasoknál, és bár időnként vicsorgunk, de valójában együtt vagyunk.

- Magyar és nem világzenét játszottok. De hol a magyar zene helye a világban?

- Ott, ahol az indiainak, az afgánnak a sajátja. Ez a mi zenénk, a mi szívünkből, lelkünkből. Ha valakinek füle is van ehhez, az meghallja. Amikor elkezdtünk muzsikálni, arra gondoltam, hogy latin zenét nem fogunk jobban játszani azoknál, akik Kubában, az utcasarkon teszik ezt, vagy countryt jobban, mint Chicagóban bármelyik muzsikus. A magyar könnyűzene tragikus tévedése volt, amikor jobban akarták csinálni azt, amit nem tudhatnak. Mi senkinek nem akartunk megfelelni, csak magunknak, az apámnak, az anyámnak, akik felneveltek, elindítottak az utamon. De az ide vezető szakaszban nagyon fontos volt az az idő, amit a Sebő, Halmos kettőssel együtt töltöttem, és ott lehettünk a táncház-mozgalom megszületésénél, ez is inspirációt adott a folytatáshoz. Csodálatos évek voltak, akkor találtunk rá a népzenére, Erdélyre, a paraszt népzenére, a hagyományra, amiből épültünk.

- Ami összetett és sajátos...

- A Kormorán nem úgy játszik népzenét, hogy azt változatlan formában rockhangszerekkel szólaltatja meg. Van a bartóki strukturális módszer, és ahogy ő és Kodály értelmezte a népzene feldolgozását a kortárs muzsikában, úgy próbálja ezt a Kormorán átfogalmazni a rockmuzsikában. Dalaink nagy része a népzenei harmónia és ritmus világból indul ki, és talán ez jelenti a sikereink alapját. Döntő, hogy teljes szívvel, odaadással adjuk a zenénket a ránk kíváncsiaknak. Ez a zenekar 32, és a saját 56 évemnek a legnagyobb boldogsága, mert azt tehetjük, amit tennünk kell!

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!