A sivatag fölött, égi magányban

- A világon csupán néhány olyan hely van, ahol megfelelő időjárási körülményeket lehet találni az ilyen nagy távolságok megtételére. Afrika déli részén kívül az Egyesült Államok félsivatagos területei, például Nevada is alkalmas. Előtte kétszer Dél-Afrikát is megjártam, de a Namíbia fővárosától délkeletre lévő Bitterwasser bizonyult a legjobbnak. Ezen a területen is csak december második felében felel meg az idő az 1250 kilométer megtételére. Afrika déli részének időjárását két tényező határozza meg. Az egyik az Indiai-óceán felől jövő nedves, a másik az Atlanti-óceánról érkező száraz légtömeg. A kettő találkozásánál alakul ki az a vonal, ahol - vitorlázó szempontból - nagyon jó az idő. Itt helyezkedik el Bitterwasser, ahol egy főleg németekből álló részvénytársaság egész repülős paradicsomot épített ki. Vásároltak egy ötezer hektáros farmot, amelynek közepén egy kiszáradt tó maga a felszállópálya.

- Járnak ide magyarok is?

- Én most egy ötfős csapattal mentem. Sajnos kevesen tehetik meg, hogy kifizessék a gépszállítást, az utazást, s minden egyéb költséget. Először fordult elő, hogy ennyien ki tudtunk jönni. Az egyik csapattag vásárolt egy konténert, amibe bepakoltuk a gépeinket. Vonattal Hamburgig szállították, ott hajóra tették, ami Valvis Bayben kötött ki, s innen kamionnal kerültek a repülőink Bitterwasserbe.

- A Malév kapitányaként kapott valamilyen támogatást?

- Mindent saját zsebből fizettem. Talán utólag, hogy a sajtóban olyan sok helyen megjelent a nevem, kaphatok némi támogatást, de nem nagyon bízom ebben.

- Az 1250 kilométeres háromszög sebességi csúcstartója Steve Fossett, a milliomos kalandor-pilóta volt...

- Igen, ám ő nem egyedül repült, társa volt egy új-zélandi pilóta, Tery Delore, akiről azonban nem nagyon szóltak a hírek. Pedig valószínűleg neki köszönheti a rekordot, hiszen ő együléses géppel is állított már fel világcsúcsot. Fossették 2007 júliusában javították meg 149,2 kilométer per órával Hans-Werner Grosse húsz évvel korábbi repülését. Nekem szerencsére nem kellett húsz évet várnom: 151,5-es sebességgel 2007 december 19-én magyar kézbe került a világrekord.

- A csúcsdöntés volt a cél, vagy ez csak úgy becsúszott ?

- Eredetileg a nemzetközi repülőszövetség (FAI) 1250 kilométeres diplomájának megszerzésére készültem, és esetleg arra, hogy magyar nemzeti rekordot állítsak föl. Még otthon megterveztem a lehetséges útvonalakat, tanulmányoztam mások, így a korábbi rekorderek repüléseit is, hiszen a világháló segítségével ma már mindenhez hozzá lehet férni. A levegőben a fedélzeti számítógéppel követni tudtam, hogy az útvonalon mikor érem el azt az átlagsebességet, ami elegendő a sikerhez. Akkor csillant fel előttem a világrekord lehetősége, amikor tartósan 150 és 170 között volt az átlagom, s láttam, előttem továbbra is bomba idő van. Persze ahhoz, hogy pusztán az időjárási viszonyokat, a termikek képződését kihasználva egyáltalán valakinek sikerüljön ezt a távolságot megrepülnie, végig olyan sebességet kell tartani, ami a csúcshoz közelít. Egyszerűen azért, mert lemegy a nap, nincs több idő rá. A trópuson nem olyan hosszú a nappal, mint nálunk nyár közepén: csak 9 olyan óra áll rendelkezésre, amikor esély van felszálló légáramlatok képződésére. Nekem csupán 18 percem maradt napnyugtáig, amikor leszálltam. Nagyon ki kell számolni mindent, így nem véletlen, hogy az 1000 kilométeres diplomák száma ma a világon 500 fölött van, ám 1250-essel csupán heten rendelkeznek.

- Pár éve Magyarországon is sikerült ezer kilométert repülni.

- Én voltam az első, aki az országon belül ekkora távot megtett 2003-ban, s ez legalább akkora öröm volt, mint az FAI-vizsga. Azóta még nem sikerült senkinek a feladat, de remélem, sokan megpróbálkoznak vele, hogy aztán legyen kivel versenyezni.

- Ilyen hosszú repüléseknél hogy oldható meg a folyóügyek intézése?

- Nem volt éppen helyes, de a repülés közel 9 órája alatt egy korty vizet sem ittam. Annyira lekötötte a figyelmemet a feladat teljesítése, a hirtelen jött világcsúcs lehetősége, hogy erről teljesen megfeledkeztem. Másrészt pedig az afrikai klíma olyan, hogy az ember kipárologja magából a nedvességet. Egyébként nem probléma manapság már az ilyesmi, annyiféle szerkezetet találtak ki. Nekem egy kis tartályom van, amit minden repülésre magammal viszek. Lányoknak persze bonyolultabb a kérdés, de ilyen problémák miatt nemigen szoktak leszállni a vitorlázók.

- Mennyit repül egy évben?

- Malév-gépen 750 órát, vitorlázóval nagyjából 250-et. Amikor szabadságra megyek, valahol mindig repülök vitorlával, ha itthon nem alkalmas az idő, hát akkor Namíbiáig megyek. Csak annyi marad ki, amíg a gépet utaztatom.

- A család mit szól ehhez?

- Elváltam. Barátnők hébe-hóba akadnak. Akinek nem tetszik, persze lelép. Na, de lemondás nélkül az ember nem megy semmire. Magyarországon az a férfi, aki megnősül, az elveszett a repülés számára. Azt az időmennyiséget, amit erre rá kell szánni, nem lehet egy társtól elvenni.

- Fent is a magányt keresi?

- A rekordok kihívását szeretem igazán, ott egyedül az számít, amit én tudok. Bár, tavaly megnyertem a nemzeti bajnokságot, azelőtt második voltam, tehát az se megy rosszul, ha másokkal kell repülni. A versenyeken túl sokan vannak, amit nem kedvelek: az önálló teljesítményre alig van lehetőség. Ha rekordot repülsz, az biztosan csak a tiéd. Az ember magában bízzon meg, és Istenben. Emberben bízni nemigen tanácsos.