Hétvége

2007.10.27. 02:27

Hogy válasszunk példaképet?

z öreg Korbénak olyan hangosan nyikorgott a lába, hogy szinte teljesen fölöslegesnek tűnt a nála lévő dob. Jobb kisbírót nem is találhattak volna nála ...

Kovalcsik Katalin

z öreg Korbénak olyan hangosan nyikorgott a lába, hogy szinte teljesen fölöslegesnek tűnt a nála lévő dob. Jobb kisbírót nem is találhattak volna nála. A nyikorgás miatt utcahosszt álltak kinn a népek, hogy megcsodálják. Már az újságnak számított ilyenkor, hogy az öreg nem kapatos - mert hivatali napon, ahogy ő nevezte, soha nem ivott. Másrészt ilyenkor mindig megborotválkozott és fölvette a mándlit is. Ahogy megállt az utcai kútnál, kicsatolta a kerékpár kengyeléből falábát, hát abból már az előtt lehetett tudni, hogy valami fontos következik, mielőtt ráütött volna a dobra.

Afféle városi vendéggyerekként sokat nem értettünk ugyan abból amit mondott, de megbabonázott minket. Édesmama kifejezett kérése ellenére talán ezért is kezdtünk barátkozni a gyerekeivel. Mind a kilenccel. A határmenti kis faluban, ahol vagy nyolc kilométerre volt a vasútállomás, naponta egyszer ment csak busz és lovas határőrök vegzálták az idegeneket, még ők is kuriózumnak számítottak. Az egyébként szép, szőke, de rendszerint holt koszos gyerekek hol jártak iskolába, hol nem. Többnyire az udvaron lógtak, pár kideríthetetlen fajtájú eb társaságában, vagy a teheneket kísérték ki az erdőre. A fiúk már hatévesen tudtak cigit sodorni, halat fogni csebpecával és káromkodni mint a kocsisok - ha néger is lett volna a közelben, joggal hitte volna bárki, hogy egy Tom Sawyer-világba került.

Az öreg Korbéról senki sem tudta, hogy hol veszítette el a fél lábát. A legelterjedtebb nézet szerint egyszer részegen elaludt a síneken, de olyan is volt, aki szerint egyszerűen csak érszűkülete volt. A barátság - kisebb megszakításokkal - évekig tartott. Kivéve azt a kis közjátékot, amikor valamelyik kölök hozzávágta a kalapácsot Édesmama kedvenc unokájához - de az is hamar feledésbe merült.

Korbééknál egyáltalán nem volt villany. Ez szokatlan volt eleinte, de csak egynek tűnt a sok furcsaság közt. Elvégre ahol a tyúkok bejárnak aludni a házba, ott bármi előfordulhat. Az öreg haragudott az elektromosságra. Mint később kiderült: nem ok nélkül.

Egy augusztusi napon pár szerelő érkezett a megyéről. Nagy létráikat nekitámasztották az oszlopoknak és szép, új hangszórókat szereltek fel. A gyerekek nem nagyon értették, hogy Korbéné miért sír. Szeptemberben a Mária-napi búcsún már onnan szólt a zene, s bár az öreget ősszel még hagyták dobolni, tavasztól már nem tartottak igényt a munkájára. Ezt követően gyakran napokra eltűnt; a kotró környékén hallották nyikorogni. Két lányukat hamarosan elvitték - a gyámügyes szerint veszélybe került a család megélhetése. A tanácselnök ajánlott ugyan munkát a mérlegházban, de ennek csak az lett az eredménye, hogy a két nagyfiút is kiemelték a családból.

Az öreg először a kerékpárt adta el, ezt a háborúból hagyta nála valami baka, majd az ostort, amivel fiai a teheneket kísérgették. Miután tolószékbe kényszerült, falábától is búcsút vett - a helyi stúdiósnak adta, aki csak úgy behajította a sarokba. A dobverőket viszont nem adta. Azokat vele kellett eltemetni.

Afféle városi vendéggyerekként sokat nem értettünk ugyan abból amit mondott, de megbabonázott minket. Édesmama kifejezett kérése ellenére talán ezért is kezdtünk barátkozni a gyerekeivel. Mind a kilenccel. A határmenti kis faluban, ahol vagy nyolc kilométerre volt a vasútállomás, naponta egyszer ment csak busz és lovas határőrök vegzálták az idegeneket, még ők is kuriózumnak számítottak. Az egyébként szép, szőke, de rendszerint holt koszos gyerekek hol jártak iskolába, hol nem. Többnyire az udvaron lógtak, pár kideríthetetlen fajtájú eb társaságában, vagy a teheneket kísérték ki az erdőre. A fiúk már hatévesen tudtak cigit sodorni, halat fogni csebpecával és káromkodni mint a kocsisok - ha néger is lett volna a közelben, joggal hitte volna bárki, hogy egy Tom Sawyer-világba került.

Az öreg Korbéról senki sem tudta, hogy hol veszítette el a fél lábát. A legelterjedtebb nézet szerint egyszer részegen elaludt a síneken, de olyan is volt, aki szerint egyszerűen csak érszűkülete volt. A barátság - kisebb megszakításokkal - évekig tartott. Kivéve azt a kis közjátékot, amikor valamelyik kölök hozzávágta a kalapácsot Édesmama kedvenc unokájához - de az is hamar feledésbe merült.

Korbééknál egyáltalán nem volt villany. Ez szokatlan volt eleinte, de csak egynek tűnt a sok furcsaság közt. Elvégre ahol a tyúkok bejárnak aludni a házba, ott bármi előfordulhat. Az öreg haragudott az elektromosságra. Mint később kiderült: nem ok nélkül.

Egy augusztusi napon pár szerelő érkezett a megyéről. Nagy létráikat nekitámasztották az oszlopoknak és szép, új hangszórókat szereltek fel. A gyerekek nem nagyon értették, hogy Korbéné miért sír. Szeptemberben a Mária-napi búcsún már onnan szólt a zene, s bár az öreget ősszel még hagyták dobolni, tavasztól már nem tartottak igényt a munkájára. Ezt követően gyakran napokra eltűnt; a kotró környékén hallották nyikorogni. Két lányukat hamarosan elvitték - a gyámügyes szerint veszélybe került a család megélhetése. A tanácselnök ajánlott ugyan munkát a mérlegházban, de ennek csak az lett az eredménye, hogy a két nagyfiút is kiemelték a családból.

Az öreg először a kerékpárt adta el, ezt a háborúból hagyta nála valami baka, majd az ostort, amivel fiai a teheneket kísérgették. Miután tolószékbe kényszerült, falábától is búcsút vett - a helyi stúdiósnak adta, aki csak úgy behajította a sarokba. A dobverőket viszont nem adta. Azokat vele kellett eltemetni.

Afféle városi vendéggyerekként sokat nem értettünk ugyan abból amit mondott, de megbabonázott minket. Édesmama kifejezett kérése ellenére talán ezért is kezdtünk barátkozni a gyerekeivel. Mind a kilenccel. A határmenti kis faluban, ahol vagy nyolc kilométerre volt a vasútállomás, naponta egyszer ment csak busz és lovas határőrök vegzálták az idegeneket, még ők is kuriózumnak számítottak. Az egyébként szép, szőke, de rendszerint holt koszos gyerekek hol jártak iskolába, hol nem. Többnyire az udvaron lógtak, pár kideríthetetlen fajtájú eb társaságában, vagy a teheneket kísérték ki az erdőre. A fiúk már hatévesen tudtak cigit sodorni, halat fogni csebpecával és káromkodni mint a kocsisok - ha néger is lett volna a közelben, joggal hitte volna bárki, hogy egy Tom Sawyer-világba került.

Az öreg Korbéról senki sem tudta, hogy hol veszítette el a fél lábát. A legelterjedtebb nézet szerint egyszer részegen elaludt a síneken, de olyan is volt, aki szerint egyszerűen csak érszűkülete volt. A barátság - kisebb megszakításokkal - évekig tartott. Kivéve azt a kis közjátékot, amikor valamelyik kölök hozzávágta a kalapácsot Édesmama kedvenc unokájához - de az is hamar feledésbe merült.

Korbééknál egyáltalán nem volt villany. Ez szokatlan volt eleinte, de csak egynek tűnt a sok furcsaság közt. Elvégre ahol a tyúkok bejárnak aludni a házba, ott bármi előfordulhat. Az öreg haragudott az elektromosságra. Mint később kiderült: nem ok nélkül.

Egy augusztusi napon pár szerelő érkezett a megyéről. Nagy létráikat nekitámasztották az oszlopoknak és szép, új hangszórókat szereltek fel. A gyerekek nem nagyon értették, hogy Korbéné miért sír. Szeptemberben a Mária-napi búcsún már onnan szólt a zene, s bár az öreget ősszel még hagyták dobolni, tavasztól már nem tartottak igényt a munkájára. Ezt követően gyakran napokra eltűnt; a kotró környékén hallották nyikorogni. Két lányukat hamarosan elvitték - a gyámügyes szerint veszélybe került a család megélhetése. A tanácselnök ajánlott ugyan munkát a mérlegházban, de ennek csak az lett az eredménye, hogy a két nagyfiút is kiemelték a családból.

Az öreg először a kerékpárt adta el, ezt a háborúból hagyta nála valami baka, majd az ostort, amivel fiai a teheneket kísérgették. Miután tolószékbe kényszerült, falábától is búcsút vett - a helyi stúdiósnak adta, aki csak úgy behajította a sarokba. A dobverőket viszont nem adta. Azokat vele kellett eltemetni.

Az öreg Korbéról senki sem tudta, hogy hol veszítette el a fél lábát. A legelterjedtebb nézet szerint egyszer részegen elaludt a síneken, de olyan is volt, aki szerint egyszerűen csak érszűkülete volt. A barátság - kisebb megszakításokkal - évekig tartott. Kivéve azt a kis közjátékot, amikor valamelyik kölök hozzávágta a kalapácsot Édesmama kedvenc unokájához - de az is hamar feledésbe merült.

Korbééknál egyáltalán nem volt villany. Ez szokatlan volt eleinte, de csak egynek tűnt a sok furcsaság közt. Elvégre ahol a tyúkok bejárnak aludni a házba, ott bármi előfordulhat. Az öreg haragudott az elektromosságra. Mint később kiderült: nem ok nélkül.

Egy augusztusi napon pár szerelő érkezett a megyéről. Nagy létráikat nekitámasztották az oszlopoknak és szép, új hangszórókat szereltek fel. A gyerekek nem nagyon értették, hogy Korbéné miért sír. Szeptemberben a Mária-napi búcsún már onnan szólt a zene, s bár az öreget ősszel még hagyták dobolni, tavasztól már nem tartottak igényt a munkájára. Ezt követően gyakran napokra eltűnt; a kotró környékén hallották nyikorogni. Két lányukat hamarosan elvitték - a gyámügyes szerint veszélybe került a család megélhetése. A tanácselnök ajánlott ugyan munkát a mérlegházban, de ennek csak az lett az eredménye, hogy a két nagyfiút is kiemelték a családból.

Az öreg először a kerékpárt adta el, ezt a háborúból hagyta nála valami baka, majd az ostort, amivel fiai a teheneket kísérgették. Miután tolószékbe kényszerült, falábától is búcsút vett - a helyi stúdiósnak adta, aki csak úgy behajította a sarokba. A dobverőket viszont nem adta. Azokat vele kellett eltemetni.

Az öreg Korbéról senki sem tudta, hogy hol veszítette el a fél lábát. A legelterjedtebb nézet szerint egyszer részegen elaludt a síneken, de olyan is volt, aki szerint egyszerűen csak érszűkülete volt. A barátság - kisebb megszakításokkal - évekig tartott. Kivéve azt a kis közjátékot, amikor valamelyik kölök hozzávágta a kalapácsot Édesmama kedvenc unokájához - de az is hamar feledésbe merült.

Korbééknál egyáltalán nem volt villany. Ez szokatlan volt eleinte, de csak egynek tűnt a sok furcsaság közt. Elvégre ahol a tyúkok bejárnak aludni a házba, ott bármi előfordulhat. Az öreg haragudott az elektromosságra. Mint később kiderült: nem ok nélkül.

Egy augusztusi napon pár szerelő érkezett a megyéről. Nagy létráikat nekitámasztották az oszlopoknak és szép, új hangszórókat szereltek fel. A gyerekek nem nagyon értették, hogy Korbéné miért sír. Szeptemberben a Mária-napi búcsún már onnan szólt a zene, s bár az öreget ősszel még hagyták dobolni, tavasztól már nem tartottak igényt a munkájára. Ezt követően gyakran napokra eltűnt; a kotró környékén hallották nyikorogni. Két lányukat hamarosan elvitték - a gyámügyes szerint veszélybe került a család megélhetése. A tanácselnök ajánlott ugyan munkát a mérlegházban, de ennek csak az lett az eredménye, hogy a két nagyfiút is kiemelték a családból.

Az öreg először a kerékpárt adta el, ezt a háborúból hagyta nála valami baka, majd az ostort, amivel fiai a teheneket kísérgették. Miután tolószékbe kényszerült, falábától is búcsút vett - a helyi stúdiósnak adta, aki csak úgy behajította a sarokba. A dobverőket viszont nem adta. Azokat vele kellett eltemetni.

Korbééknál egyáltalán nem volt villany. Ez szokatlan volt eleinte, de csak egynek tűnt a sok furcsaság közt. Elvégre ahol a tyúkok bejárnak aludni a házba, ott bármi előfordulhat. Az öreg haragudott az elektromosságra. Mint később kiderült: nem ok nélkül.

Egy augusztusi napon pár szerelő érkezett a megyéről. Nagy létráikat nekitámasztották az oszlopoknak és szép, új hangszórókat szereltek fel. A gyerekek nem nagyon értették, hogy Korbéné miért sír. Szeptemberben a Mária-napi búcsún már onnan szólt a zene, s bár az öreget ősszel még hagyták dobolni, tavasztól már nem tartottak igényt a munkájára. Ezt követően gyakran napokra eltűnt; a kotró környékén hallották nyikorogni. Két lányukat hamarosan elvitték - a gyámügyes szerint veszélybe került a család megélhetése. A tanácselnök ajánlott ugyan munkát a mérlegházban, de ennek csak az lett az eredménye, hogy a két nagyfiút is kiemelték a családból.

Az öreg először a kerékpárt adta el, ezt a háborúból hagyta nála valami baka, majd az ostort, amivel fiai a teheneket kísérgették. Miután tolószékbe kényszerült, falábától is búcsút vett - a helyi stúdiósnak adta, aki csak úgy behajította a sarokba. A dobverőket viszont nem adta. Azokat vele kellett eltemetni.

Korbééknál egyáltalán nem volt villany. Ez szokatlan volt eleinte, de csak egynek tűnt a sok furcsaság közt. Elvégre ahol a tyúkok bejárnak aludni a házba, ott bármi előfordulhat. Az öreg haragudott az elektromosságra. Mint később kiderült: nem ok nélkül.

Egy augusztusi napon pár szerelő érkezett a megyéről. Nagy létráikat nekitámasztották az oszlopoknak és szép, új hangszórókat szereltek fel. A gyerekek nem nagyon értették, hogy Korbéné miért sír. Szeptemberben a Mária-napi búcsún már onnan szólt a zene, s bár az öreget ősszel még hagyták dobolni, tavasztól már nem tartottak igényt a munkájára. Ezt követően gyakran napokra eltűnt; a kotró környékén hallották nyikorogni. Két lányukat hamarosan elvitték - a gyámügyes szerint veszélybe került a család megélhetése. A tanácselnök ajánlott ugyan munkát a mérlegházban, de ennek csak az lett az eredménye, hogy a két nagyfiút is kiemelték a családból.

Az öreg először a kerékpárt adta el, ezt a háborúból hagyta nála valami baka, majd az ostort, amivel fiai a teheneket kísérgették. Miután tolószékbe kényszerült, falábától is búcsút vett - a helyi stúdiósnak adta, aki csak úgy behajította a sarokba. A dobverőket viszont nem adta. Azokat vele kellett eltemetni.

Egy augusztusi napon pár szerelő érkezett a megyéről. Nagy létráikat nekitámasztották az oszlopoknak és szép, új hangszórókat szereltek fel. A gyerekek nem nagyon értették, hogy Korbéné miért sír. Szeptemberben a Mária-napi búcsún már onnan szólt a zene, s bár az öreget ősszel még hagyták dobolni, tavasztól már nem tartottak igényt a munkájára. Ezt követően gyakran napokra eltűnt; a kotró környékén hallották nyikorogni. Két lányukat hamarosan elvitték - a gyámügyes szerint veszélybe került a család megélhetése. A tanácselnök ajánlott ugyan munkát a mérlegházban, de ennek csak az lett az eredménye, hogy a két nagyfiút is kiemelték a családból.

Az öreg először a kerékpárt adta el, ezt a háborúból hagyta nála valami baka, majd az ostort, amivel fiai a teheneket kísérgették. Miután tolószékbe kényszerült, falábától is búcsút vett - a helyi stúdiósnak adta, aki csak úgy behajította a sarokba. A dobverőket viszont nem adta. Azokat vele kellett eltemetni.

Egy augusztusi napon pár szerelő érkezett a megyéről. Nagy létráikat nekitámasztották az oszlopoknak és szép, új hangszórókat szereltek fel. A gyerekek nem nagyon értették, hogy Korbéné miért sír. Szeptemberben a Mária-napi búcsún már onnan szólt a zene, s bár az öreget ősszel még hagyták dobolni, tavasztól már nem tartottak igényt a munkájára. Ezt követően gyakran napokra eltűnt; a kotró környékén hallották nyikorogni. Két lányukat hamarosan elvitték - a gyámügyes szerint veszélybe került a család megélhetése. A tanácselnök ajánlott ugyan munkát a mérlegházban, de ennek csak az lett az eredménye, hogy a két nagyfiút is kiemelték a családból.

Az öreg először a kerékpárt adta el, ezt a háborúból hagyta nála valami baka, majd az ostort, amivel fiai a teheneket kísérgették. Miután tolószékbe kényszerült, falábától is búcsút vett - a helyi stúdiósnak adta, aki csak úgy behajította a sarokba. A dobverőket viszont nem adta. Azokat vele kellett eltemetni.

Az öreg először a kerékpárt adta el, ezt a háborúból hagyta nála valami baka, majd az ostort, amivel fiai a teheneket kísérgették. Miután tolószékbe kényszerült, falábától is búcsút vett - a helyi stúdiósnak adta, aki csak úgy behajította a sarokba. A dobverőket viszont nem adta. Azokat vele kellett eltemetni.

Az öreg először a kerékpárt adta el, ezt a háborúból hagyta nála valami baka, majd az ostort, amivel fiai a teheneket kísérgették. Miután tolószékbe kényszerült, falábától is búcsút vett - a helyi stúdiósnak adta, aki csak úgy behajította a sarokba. A dobverőket viszont nem adta. Azokat vele kellett eltemetni.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!