Hétvége

2007.06.30. 02:27

Nyolc esztendő - Alkonyi ragyogás

A lépcsőfeljáró mellett az alkotó portréfotója tekint az iskolagaléria kiállítására. Mintha arra készülne, saját festményeit örökíti meg az objektívv ...

Kovalcsik Katalin

A lépcsőfeljáró mellett az alkotó portréfotója tekint az iskolagaléria kiállítására. Mintha arra készülne, saját festményeit örökíti meg az objektívvel. Kezében fényké- pezőgép, szemben és oldalt szűkebb pátriánk ecsettel vászonra vitt tájrészletei. Kabáczy Szilárd (1930-2004) festményeiből rendeztek nem- régiben kiállítást a szabadbattyáni Gróf Batthyány Lajos Általános Iskola galériájában.

Legalább kétszer kell megnézni egy kiállítást - hangsúlyozta bevezetőjében Magyarits András könyvkiadó. A megnyitón, amikor sokan vagyunk, azután később, egyedül, varázsos intimitásban maradva a képekkel.

Azokkal a képekkel, amelyek mesélnek és üzennek nekünk. Az öreg tölgy a Vértesben talán egy megroggyant öreg férfiú. A sukorói ingókő fölött csodálatos az égbolt, mintha magunk is a Velencei-tó partján járnánk. A malom, ma már emlék csupán. A megdőlt fák jelzik, szél uralja a tájat. Az alcsútdobozi arborétum kevésbé ismert arcát mutatja.

Kabáczy Szilárdnak több mint 40 ezer fotója jelent meg a sajtóban, a Fejér Megyei Hírlap belső, a Magyar Távirati Iroda külső fotóriportereként dolgozott.

Méltatói Székesfehérvár legismertebb fotográfusának ítélik.

Újságíróként jómagam is számos alkalommal dolgozhattam vele. Eszembe villan az agárdi motorostalálkozóról, vagy éppen az Ikarusról készített képsorozata, melyhez a szöveget írtam. Elhivatottan, pontosan és szépen dolgozott, segítve a kollégát.

Festőnek készült, de ifjúkorában egy ajtó bezárult előtte. Az ötvenes években származása miatt nem engedték a főiskolára, nem volt módja továbblépni. Egy másik út azonban megnyílt számára: a fotózás. A fotómasinával is festett. Azután 1996-tól - nyugdíjba vonulása után - visszatért a festészethez. A fotós szem festményein is tetten érhető, a színek mellett fények és árnyékok kontrasztját villantja fel mesterien. Az alkony ragyogása a ví-zen tükröződik, a hű részleteket a sajátos fény- és árnyékjáték kiemeli a természetből, s különös lelki síkra emeli. Szilárd a mi tájunkat, Fejér megyét mutatja be realista festményein - emelte ki Magyarits András. Erdőt, mezőt és tavat, kevés alakkal. Mindössze nyolc évet kapott a sorstól, hogy festő lehessen, de azt a nyolc évet megkapta.

Kabáczy Szilárd hetvennégy éves korában, 2004. május 10-én hunyt el; Székesfehérvár Penna Regia Díjának posztumusz kitüntetettje.

Utolsó festményét az állvánnyal együtt láthattuk a szabadbattyáni kiállításon. Készen van, de kerete nincs - özvegye, Liza asszony nem bolygatta. Mementónak szánta. A furcsa időtlenségben csónak várakozik. Mintha mitológiai jelenetbe érkeznénk: a túlpartra Kháron ladikja visz át bennünket...

Nyolc évet mégis kapott a sorstól: újra ecsetet vehetett a kezébe

Legalább kétszer kell megnézni egy kiállítást - hangsúlyozta bevezetőjében Magyarits András könyvkiadó. A megnyitón, amikor sokan vagyunk, azután később, egyedül, varázsos intimitásban maradva a képekkel.

Azokkal a képekkel, amelyek mesélnek és üzennek nekünk. Az öreg tölgy a Vértesben talán egy megroggyant öreg férfiú. A sukorói ingókő fölött csodálatos az égbolt, mintha magunk is a Velencei-tó partján járnánk. A malom, ma már emlék csupán. A megdőlt fák jelzik, szél uralja a tájat. Az alcsútdobozi arborétum kevésbé ismert arcát mutatja.

Kabáczy Szilárdnak több mint 40 ezer fotója jelent meg a sajtóban, a Fejér Megyei Hírlap belső, a Magyar Távirati Iroda külső fotóriportereként dolgozott.

Méltatói Székesfehérvár legismertebb fotográfusának ítélik.

Újságíróként jómagam is számos alkalommal dolgozhattam vele. Eszembe villan az agárdi motorostalálkozóról, vagy éppen az Ikarusról készített képsorozata, melyhez a szöveget írtam. Elhivatottan, pontosan és szépen dolgozott, segítve a kollégát.

Festőnek készült, de ifjúkorában egy ajtó bezárult előtte. Az ötvenes években származása miatt nem engedték a főiskolára, nem volt módja továbblépni. Egy másik út azonban megnyílt számára: a fotózás. A fotómasinával is festett. Azután 1996-tól - nyugdíjba vonulása után - visszatért a festészethez. A fotós szem festményein is tetten érhető, a színek mellett fények és árnyékok kontrasztját villantja fel mesterien. Az alkony ragyogása a ví-zen tükröződik, a hű részleteket a sajátos fény- és árnyékjáték kiemeli a természetből, s különös lelki síkra emeli. Szilárd a mi tájunkat, Fejér megyét mutatja be realista festményein - emelte ki Magyarits András. Erdőt, mezőt és tavat, kevés alakkal. Mindössze nyolc évet kapott a sorstól, hogy festő lehessen, de azt a nyolc évet megkapta.

Kabáczy Szilárd hetvennégy éves korában, 2004. május 10-én hunyt el; Székesfehérvár Penna Regia Díjának posztumusz kitüntetettje.

Utolsó festményét az állvánnyal együtt láthattuk a szabadbattyáni kiállításon. Készen van, de kerete nincs - özvegye, Liza asszony nem bolygatta. Mementónak szánta. A furcsa időtlenségben csónak várakozik. Mintha mitológiai jelenetbe érkeznénk: a túlpartra Kháron ladikja visz át bennünket...

Nyolc évet mégis kapott a sorstól: újra ecsetet vehetett a kezébe

Legalább kétszer kell megnézni egy kiállítást - hangsúlyozta bevezetőjében Magyarits András könyvkiadó. A megnyitón, amikor sokan vagyunk, azután később, egyedül, varázsos intimitásban maradva a képekkel.

Azokkal a képekkel, amelyek mesélnek és üzennek nekünk. Az öreg tölgy a Vértesben talán egy megroggyant öreg férfiú. A sukorói ingókő fölött csodálatos az égbolt, mintha magunk is a Velencei-tó partján járnánk. A malom, ma már emlék csupán. A megdőlt fák jelzik, szél uralja a tájat. Az alcsútdobozi arborétum kevésbé ismert arcát mutatja.

Kabáczy Szilárdnak több mint 40 ezer fotója jelent meg a sajtóban, a Fejér Megyei Hírlap belső, a Magyar Távirati Iroda külső fotóriportereként dolgozott.

Méltatói Székesfehérvár legismertebb fotográfusának ítélik.

Újságíróként jómagam is számos alkalommal dolgozhattam vele. Eszembe villan az agárdi motorostalálkozóról, vagy éppen az Ikarusról készített képsorozata, melyhez a szöveget írtam. Elhivatottan, pontosan és szépen dolgozott, segítve a kollégát.

Festőnek készült, de ifjúkorában egy ajtó bezárult előtte. Az ötvenes években származása miatt nem engedték a főiskolára, nem volt módja továbblépni. Egy másik út azonban megnyílt számára: a fotózás. A fotómasinával is festett. Azután 1996-tól - nyugdíjba vonulása után - visszatért a festészethez. A fotós szem festményein is tetten érhető, a színek mellett fények és árnyékok kontrasztját villantja fel mesterien. Az alkony ragyogása a ví-zen tükröződik, a hű részleteket a sajátos fény- és árnyékjáték kiemeli a természetből, s különös lelki síkra emeli. Szilárd a mi tájunkat, Fejér megyét mutatja be realista festményein - emelte ki Magyarits András. Erdőt, mezőt és tavat, kevés alakkal. Mindössze nyolc évet kapott a sorstól, hogy festő lehessen, de azt a nyolc évet megkapta.

Kabáczy Szilárd hetvennégy éves korában, 2004. május 10-én hunyt el; Székesfehérvár Penna Regia Díjának posztumusz kitüntetettje.

Utolsó festményét az állvánnyal együtt láthattuk a szabadbattyáni kiállításon. Készen van, de kerete nincs - özvegye, Liza asszony nem bolygatta. Mementónak szánta. A furcsa időtlenségben csónak várakozik. Mintha mitológiai jelenetbe érkeznénk: a túlpartra Kháron ladikja visz át bennünket...

Nyolc évet mégis kapott a sorstól: újra ecsetet vehetett a kezébe

Azokkal a képekkel, amelyek mesélnek és üzennek nekünk. Az öreg tölgy a Vértesben talán egy megroggyant öreg férfiú. A sukorói ingókő fölött csodálatos az égbolt, mintha magunk is a Velencei-tó partján járnánk. A malom, ma már emlék csupán. A megdőlt fák jelzik, szél uralja a tájat. Az alcsútdobozi arborétum kevésbé ismert arcát mutatja.

Kabáczy Szilárdnak több mint 40 ezer fotója jelent meg a sajtóban, a Fejér Megyei Hírlap belső, a Magyar Távirati Iroda külső fotóriportereként dolgozott.

Méltatói Székesfehérvár legismertebb fotográfusának ítélik.

Újságíróként jómagam is számos alkalommal dolgozhattam vele. Eszembe villan az agárdi motorostalálkozóról, vagy éppen az Ikarusról készített képsorozata, melyhez a szöveget írtam. Elhivatottan, pontosan és szépen dolgozott, segítve a kollégát.

Festőnek készült, de ifjúkorában egy ajtó bezárult előtte. Az ötvenes években származása miatt nem engedték a főiskolára, nem volt módja továbblépni. Egy másik út azonban megnyílt számára: a fotózás. A fotómasinával is festett. Azután 1996-tól - nyugdíjba vonulása után - visszatért a festészethez. A fotós szem festményein is tetten érhető, a színek mellett fények és árnyékok kontrasztját villantja fel mesterien. Az alkony ragyogása a ví-zen tükröződik, a hű részleteket a sajátos fény- és árnyékjáték kiemeli a természetből, s különös lelki síkra emeli. Szilárd a mi tájunkat, Fejér megyét mutatja be realista festményein - emelte ki Magyarits András. Erdőt, mezőt és tavat, kevés alakkal. Mindössze nyolc évet kapott a sorstól, hogy festő lehessen, de azt a nyolc évet megkapta.

Kabáczy Szilárd hetvennégy éves korában, 2004. május 10-én hunyt el; Székesfehérvár Penna Regia Díjának posztumusz kitüntetettje.

Utolsó festményét az állvánnyal együtt láthattuk a szabadbattyáni kiállításon. Készen van, de kerete nincs - özvegye, Liza asszony nem bolygatta. Mementónak szánta. A furcsa időtlenségben csónak várakozik. Mintha mitológiai jelenetbe érkeznénk: a túlpartra Kháron ladikja visz át bennünket...

Nyolc évet mégis kapott a sorstól: újra ecsetet vehetett a kezébe

Azokkal a képekkel, amelyek mesélnek és üzennek nekünk. Az öreg tölgy a Vértesben talán egy megroggyant öreg férfiú. A sukorói ingókő fölött csodálatos az égbolt, mintha magunk is a Velencei-tó partján járnánk. A malom, ma már emlék csupán. A megdőlt fák jelzik, szél uralja a tájat. Az alcsútdobozi arborétum kevésbé ismert arcát mutatja.

Kabáczy Szilárdnak több mint 40 ezer fotója jelent meg a sajtóban, a Fejér Megyei Hírlap belső, a Magyar Távirati Iroda külső fotóriportereként dolgozott.

Méltatói Székesfehérvár legismertebb fotográfusának ítélik.

Újságíróként jómagam is számos alkalommal dolgozhattam vele. Eszembe villan az agárdi motorostalálkozóról, vagy éppen az Ikarusról készített képsorozata, melyhez a szöveget írtam. Elhivatottan, pontosan és szépen dolgozott, segítve a kollégát.

Festőnek készült, de ifjúkorában egy ajtó bezárult előtte. Az ötvenes években származása miatt nem engedték a főiskolára, nem volt módja továbblépni. Egy másik út azonban megnyílt számára: a fotózás. A fotómasinával is festett. Azután 1996-tól - nyugdíjba vonulása után - visszatért a festészethez. A fotós szem festményein is tetten érhető, a színek mellett fények és árnyékok kontrasztját villantja fel mesterien. Az alkony ragyogása a ví-zen tükröződik, a hű részleteket a sajátos fény- és árnyékjáték kiemeli a természetből, s különös lelki síkra emeli. Szilárd a mi tájunkat, Fejér megyét mutatja be realista festményein - emelte ki Magyarits András. Erdőt, mezőt és tavat, kevés alakkal. Mindössze nyolc évet kapott a sorstól, hogy festő lehessen, de azt a nyolc évet megkapta.

Kabáczy Szilárd hetvennégy éves korában, 2004. május 10-én hunyt el; Székesfehérvár Penna Regia Díjának posztumusz kitüntetettje.

Utolsó festményét az állvánnyal együtt láthattuk a szabadbattyáni kiállításon. Készen van, de kerete nincs - özvegye, Liza asszony nem bolygatta. Mementónak szánta. A furcsa időtlenségben csónak várakozik. Mintha mitológiai jelenetbe érkeznénk: a túlpartra Kháron ladikja visz át bennünket...

Nyolc évet mégis kapott a sorstól: újra ecsetet vehetett a kezébe

Kabáczy Szilárdnak több mint 40 ezer fotója jelent meg a sajtóban, a Fejér Megyei Hírlap belső, a Magyar Távirati Iroda külső fotóriportereként dolgozott.

Méltatói Székesfehérvár legismertebb fotográfusának ítélik.

Újságíróként jómagam is számos alkalommal dolgozhattam vele. Eszembe villan az agárdi motorostalálkozóról, vagy éppen az Ikarusról készített képsorozata, melyhez a szöveget írtam. Elhivatottan, pontosan és szépen dolgozott, segítve a kollégát.

Festőnek készült, de ifjúkorában egy ajtó bezárult előtte. Az ötvenes években származása miatt nem engedték a főiskolára, nem volt módja továbblépni. Egy másik út azonban megnyílt számára: a fotózás. A fotómasinával is festett. Azután 1996-tól - nyugdíjba vonulása után - visszatért a festészethez. A fotós szem festményein is tetten érhető, a színek mellett fények és árnyékok kontrasztját villantja fel mesterien. Az alkony ragyogása a ví-zen tükröződik, a hű részleteket a sajátos fény- és árnyékjáték kiemeli a természetből, s különös lelki síkra emeli. Szilárd a mi tájunkat, Fejér megyét mutatja be realista festményein - emelte ki Magyarits András. Erdőt, mezőt és tavat, kevés alakkal. Mindössze nyolc évet kapott a sorstól, hogy festő lehessen, de azt a nyolc évet megkapta.

Kabáczy Szilárd hetvennégy éves korában, 2004. május 10-én hunyt el; Székesfehérvár Penna Regia Díjának posztumusz kitüntetettje.

Utolsó festményét az állvánnyal együtt láthattuk a szabadbattyáni kiállításon. Készen van, de kerete nincs - özvegye, Liza asszony nem bolygatta. Mementónak szánta. A furcsa időtlenségben csónak várakozik. Mintha mitológiai jelenetbe érkeznénk: a túlpartra Kháron ladikja visz át bennünket...

Nyolc évet mégis kapott a sorstól: újra ecsetet vehetett a kezébe

Kabáczy Szilárdnak több mint 40 ezer fotója jelent meg a sajtóban, a Fejér Megyei Hírlap belső, a Magyar Távirati Iroda külső fotóriportereként dolgozott.

Méltatói Székesfehérvár legismertebb fotográfusának ítélik.

Újságíróként jómagam is számos alkalommal dolgozhattam vele. Eszembe villan az agárdi motorostalálkozóról, vagy éppen az Ikarusról készített képsorozata, melyhez a szöveget írtam. Elhivatottan, pontosan és szépen dolgozott, segítve a kollégát.

Festőnek készült, de ifjúkorában egy ajtó bezárult előtte. Az ötvenes években származása miatt nem engedték a főiskolára, nem volt módja továbblépni. Egy másik út azonban megnyílt számára: a fotózás. A fotómasinával is festett. Azután 1996-tól - nyugdíjba vonulása után - visszatért a festészethez. A fotós szem festményein is tetten érhető, a színek mellett fények és árnyékok kontrasztját villantja fel mesterien. Az alkony ragyogása a ví-zen tükröződik, a hű részleteket a sajátos fény- és árnyékjáték kiemeli a természetből, s különös lelki síkra emeli. Szilárd a mi tájunkat, Fejér megyét mutatja be realista festményein - emelte ki Magyarits András. Erdőt, mezőt és tavat, kevés alakkal. Mindössze nyolc évet kapott a sorstól, hogy festő lehessen, de azt a nyolc évet megkapta.

Kabáczy Szilárd hetvennégy éves korában, 2004. május 10-én hunyt el; Székesfehérvár Penna Regia Díjának posztumusz kitüntetettje.

Utolsó festményét az állvánnyal együtt láthattuk a szabadbattyáni kiállításon. Készen van, de kerete nincs - özvegye, Liza asszony nem bolygatta. Mementónak szánta. A furcsa időtlenségben csónak várakozik. Mintha mitológiai jelenetbe érkeznénk: a túlpartra Kháron ladikja visz át bennünket...

Nyolc évet mégis kapott a sorstól: újra ecsetet vehetett a kezébe

Méltatói Székesfehérvár legismertebb fotográfusának ítélik.

Újságíróként jómagam is számos alkalommal dolgozhattam vele. Eszembe villan az agárdi motorostalálkozóról, vagy éppen az Ikarusról készített képsorozata, melyhez a szöveget írtam. Elhivatottan, pontosan és szépen dolgozott, segítve a kollégát.

Festőnek készült, de ifjúkorában egy ajtó bezárult előtte. Az ötvenes években származása miatt nem engedték a főiskolára, nem volt módja továbblépni. Egy másik út azonban megnyílt számára: a fotózás. A fotómasinával is festett. Azután 1996-tól - nyugdíjba vonulása után - visszatért a festészethez. A fotós szem festményein is tetten érhető, a színek mellett fények és árnyékok kontrasztját villantja fel mesterien. Az alkony ragyogása a ví-zen tükröződik, a hű részleteket a sajátos fény- és árnyékjáték kiemeli a természetből, s különös lelki síkra emeli. Szilárd a mi tájunkat, Fejér megyét mutatja be realista festményein - emelte ki Magyarits András. Erdőt, mezőt és tavat, kevés alakkal. Mindössze nyolc évet kapott a sorstól, hogy festő lehessen, de azt a nyolc évet megkapta.

Kabáczy Szilárd hetvennégy éves korában, 2004. május 10-én hunyt el; Székesfehérvár Penna Regia Díjának posztumusz kitüntetettje.

Utolsó festményét az állvánnyal együtt láthattuk a szabadbattyáni kiállításon. Készen van, de kerete nincs - özvegye, Liza asszony nem bolygatta. Mementónak szánta. A furcsa időtlenségben csónak várakozik. Mintha mitológiai jelenetbe érkeznénk: a túlpartra Kháron ladikja visz át bennünket...

Nyolc évet mégis kapott a sorstól: újra ecsetet vehetett a kezébe

Méltatói Székesfehérvár legismertebb fotográfusának ítélik.

Újságíróként jómagam is számos alkalommal dolgozhattam vele. Eszembe villan az agárdi motorostalálkozóról, vagy éppen az Ikarusról készített képsorozata, melyhez a szöveget írtam. Elhivatottan, pontosan és szépen dolgozott, segítve a kollégát.

Festőnek készült, de ifjúkorában egy ajtó bezárult előtte. Az ötvenes években származása miatt nem engedték a főiskolára, nem volt módja továbblépni. Egy másik út azonban megnyílt számára: a fotózás. A fotómasinával is festett. Azután 1996-tól - nyugdíjba vonulása után - visszatért a festészethez. A fotós szem festményein is tetten érhető, a színek mellett fények és árnyékok kontrasztját villantja fel mesterien. Az alkony ragyogása a ví-zen tükröződik, a hű részleteket a sajátos fény- és árnyékjáték kiemeli a természetből, s különös lelki síkra emeli. Szilárd a mi tájunkat, Fejér megyét mutatja be realista festményein - emelte ki Magyarits András. Erdőt, mezőt és tavat, kevés alakkal. Mindössze nyolc évet kapott a sorstól, hogy festő lehessen, de azt a nyolc évet megkapta.

Kabáczy Szilárd hetvennégy éves korában, 2004. május 10-én hunyt el; Székesfehérvár Penna Regia Díjának posztumusz kitüntetettje.

Utolsó festményét az állvánnyal együtt láthattuk a szabadbattyáni kiállításon. Készen van, de kerete nincs - özvegye, Liza asszony nem bolygatta. Mementónak szánta. A furcsa időtlenségben csónak várakozik. Mintha mitológiai jelenetbe érkeznénk: a túlpartra Kháron ladikja visz át bennünket...

Nyolc évet mégis kapott a sorstól: újra ecsetet vehetett a kezébe

Újságíróként jómagam is számos alkalommal dolgozhattam vele. Eszembe villan az agárdi motorostalálkozóról, vagy éppen az Ikarusról készített képsorozata, melyhez a szöveget írtam. Elhivatottan, pontosan és szépen dolgozott, segítve a kollégát.

Festőnek készült, de ifjúkorában egy ajtó bezárult előtte. Az ötvenes években származása miatt nem engedték a főiskolára, nem volt módja továbblépni. Egy másik út azonban megnyílt számára: a fotózás. A fotómasinával is festett. Azután 1996-tól - nyugdíjba vonulása után - visszatért a festészethez. A fotós szem festményein is tetten érhető, a színek mellett fények és árnyékok kontrasztját villantja fel mesterien. Az alkony ragyogása a ví-zen tükröződik, a hű részleteket a sajátos fény- és árnyékjáték kiemeli a természetből, s különös lelki síkra emeli. Szilárd a mi tájunkat, Fejér megyét mutatja be realista festményein - emelte ki Magyarits András. Erdőt, mezőt és tavat, kevés alakkal. Mindössze nyolc évet kapott a sorstól, hogy festő lehessen, de azt a nyolc évet megkapta.

Kabáczy Szilárd hetvennégy éves korában, 2004. május 10-én hunyt el; Székesfehérvár Penna Regia Díjának posztumusz kitüntetettje.

Utolsó festményét az állvánnyal együtt láthattuk a szabadbattyáni kiállításon. Készen van, de kerete nincs - özvegye, Liza asszony nem bolygatta. Mementónak szánta. A furcsa időtlenségben csónak várakozik. Mintha mitológiai jelenetbe érkeznénk: a túlpartra Kháron ladikja visz át bennünket...

Nyolc évet mégis kapott a sorstól: újra ecsetet vehetett a kezébe

Újságíróként jómagam is számos alkalommal dolgozhattam vele. Eszembe villan az agárdi motorostalálkozóról, vagy éppen az Ikarusról készített képsorozata, melyhez a szöveget írtam. Elhivatottan, pontosan és szépen dolgozott, segítve a kollégát.

Festőnek készült, de ifjúkorában egy ajtó bezárult előtte. Az ötvenes években származása miatt nem engedték a főiskolára, nem volt módja továbblépni. Egy másik út azonban megnyílt számára: a fotózás. A fotómasinával is festett. Azután 1996-tól - nyugdíjba vonulása után - visszatért a festészethez. A fotós szem festményein is tetten érhető, a színek mellett fények és árnyékok kontrasztját villantja fel mesterien. Az alkony ragyogása a ví-zen tükröződik, a hű részleteket a sajátos fény- és árnyékjáték kiemeli a természetből, s különös lelki síkra emeli. Szilárd a mi tájunkat, Fejér megyét mutatja be realista festményein - emelte ki Magyarits András. Erdőt, mezőt és tavat, kevés alakkal. Mindössze nyolc évet kapott a sorstól, hogy festő lehessen, de azt a nyolc évet megkapta.

Kabáczy Szilárd hetvennégy éves korában, 2004. május 10-én hunyt el; Székesfehérvár Penna Regia Díjának posztumusz kitüntetettje.

Utolsó festményét az állvánnyal együtt láthattuk a szabadbattyáni kiállításon. Készen van, de kerete nincs - özvegye, Liza asszony nem bolygatta. Mementónak szánta. A furcsa időtlenségben csónak várakozik. Mintha mitológiai jelenetbe érkeznénk: a túlpartra Kháron ladikja visz át bennünket...

Nyolc évet mégis kapott a sorstól: újra ecsetet vehetett a kezébe

Festőnek készült, de ifjúkorában egy ajtó bezárult előtte. Az ötvenes években származása miatt nem engedték a főiskolára, nem volt módja továbblépni. Egy másik út azonban megnyílt számára: a fotózás. A fotómasinával is festett. Azután 1996-tól - nyugdíjba vonulása után - visszatért a festészethez. A fotós szem festményein is tetten érhető, a színek mellett fények és árnyékok kontrasztját villantja fel mesterien. Az alkony ragyogása a ví-zen tükröződik, a hű részleteket a sajátos fény- és árnyékjáték kiemeli a természetből, s különös lelki síkra emeli. Szilárd a mi tájunkat, Fejér megyét mutatja be realista festményein - emelte ki Magyarits András. Erdőt, mezőt és tavat, kevés alakkal. Mindössze nyolc évet kapott a sorstól, hogy festő lehessen, de azt a nyolc évet megkapta.

Kabáczy Szilárd hetvennégy éves korában, 2004. május 10-én hunyt el; Székesfehérvár Penna Regia Díjának posztumusz kitüntetettje.

Utolsó festményét az állvánnyal együtt láthattuk a szabadbattyáni kiállításon. Készen van, de kerete nincs - özvegye, Liza asszony nem bolygatta. Mementónak szánta. A furcsa időtlenségben csónak várakozik. Mintha mitológiai jelenetbe érkeznénk: a túlpartra Kháron ladikja visz át bennünket...

Nyolc évet mégis kapott a sorstól: újra ecsetet vehetett a kezébe

Festőnek készült, de ifjúkorában egy ajtó bezárult előtte. Az ötvenes években származása miatt nem engedték a főiskolára, nem volt módja továbblépni. Egy másik út azonban megnyílt számára: a fotózás. A fotómasinával is festett. Azután 1996-tól - nyugdíjba vonulása után - visszatért a festészethez. A fotós szem festményein is tetten érhető, a színek mellett fények és árnyékok kontrasztját villantja fel mesterien. Az alkony ragyogása a ví-zen tükröződik, a hű részleteket a sajátos fény- és árnyékjáték kiemeli a természetből, s különös lelki síkra emeli. Szilárd a mi tájunkat, Fejér megyét mutatja be realista festményein - emelte ki Magyarits András. Erdőt, mezőt és tavat, kevés alakkal. Mindössze nyolc évet kapott a sorstól, hogy festő lehessen, de azt a nyolc évet megkapta.

Kabáczy Szilárd hetvennégy éves korában, 2004. május 10-én hunyt el; Székesfehérvár Penna Regia Díjának posztumusz kitüntetettje.

Utolsó festményét az állvánnyal együtt láthattuk a szabadbattyáni kiállításon. Készen van, de kerete nincs - özvegye, Liza asszony nem bolygatta. Mementónak szánta. A furcsa időtlenségben csónak várakozik. Mintha mitológiai jelenetbe érkeznénk: a túlpartra Kháron ladikja visz át bennünket...

Nyolc évet mégis kapott a sorstól: újra ecsetet vehetett a kezébe

Kabáczy Szilárd hetvennégy éves korában, 2004. május 10-én hunyt el; Székesfehérvár Penna Regia Díjának posztumusz kitüntetettje.

Utolsó festményét az állvánnyal együtt láthattuk a szabadbattyáni kiállításon. Készen van, de kerete nincs - özvegye, Liza asszony nem bolygatta. Mementónak szánta. A furcsa időtlenségben csónak várakozik. Mintha mitológiai jelenetbe érkeznénk: a túlpartra Kháron ladikja visz át bennünket...

Nyolc évet mégis kapott a sorstól: újra ecsetet vehetett a kezébe

Kabáczy Szilárd hetvennégy éves korában, 2004. május 10-én hunyt el; Székesfehérvár Penna Regia Díjának posztumusz kitüntetettje.

Utolsó festményét az állvánnyal együtt láthattuk a szabadbattyáni kiállításon. Készen van, de kerete nincs - özvegye, Liza asszony nem bolygatta. Mementónak szánta. A furcsa időtlenségben csónak várakozik. Mintha mitológiai jelenetbe érkeznénk: a túlpartra Kháron ladikja visz át bennünket...

Nyolc évet mégis kapott a sorstól: újra ecsetet vehetett a kezébe

Utolsó festményét az állvánnyal együtt láthattuk a szabadbattyáni kiállításon. Készen van, de kerete nincs - özvegye, Liza asszony nem bolygatta. Mementónak szánta. A furcsa időtlenségben csónak várakozik. Mintha mitológiai jelenetbe érkeznénk: a túlpartra Kháron ladikja visz át bennünket...

Nyolc évet mégis kapott a sorstól: újra ecsetet vehetett a kezébe

Utolsó festményét az állvánnyal együtt láthattuk a szabadbattyáni kiállításon. Készen van, de kerete nincs - özvegye, Liza asszony nem bolygatta. Mementónak szánta. A furcsa időtlenségben csónak várakozik. Mintha mitológiai jelenetbe érkeznénk: a túlpartra Kháron ladikja visz át bennünket...

Nyolc évet mégis kapott a sorstól: újra ecsetet vehetett a kezébe

Nyolc évet mégis kapott a sorstól: újra ecsetet vehetett a kezébe

Nyolc évet mégis kapott a sorstól: újra ecsetet vehetett a kezébe

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!