Hétvége

2007.06.30. 02:28

Befelé fojtott énekek

ölkavaró vágy / megszálló szándék / nekem a vers / napi ajándék... // Gyertyáját reggel szívvel meg- gyújtom / s ahogy kaptam / boldog örömtől / piros ...

Kovalcsik Katalin

ölkavaró vágy / megszálló szándék / nekem a vers / napi ajándék... // Gyertyáját reggel szívvel meg- gyújtom / s ahogy kaptam / boldog örömtől / pirosló arccal / széjjel / osztom - vallja friss kötetében Bobory Zoltán, aki addig mondta a magyar- és a világirodalom boldog, szomorú dalait, drámai, dühös verseit, hogy maga is versírásba fogott. A Lyukas-óra Könyvek sorában megjelent Tenyeremből hó hull című elegáns kötetét Román Károly szerkesztette és Filep Sándor illusztrálta.

A szerző tenyerével leginkább elárvult madárfiókát simogatna, gyűjtene benne napsugarat, mentene vele ijedt katicabogarat, szerettei arcát szeretné érezni benne, de azt sem bánná, ha szelíd farkasok innának belőle, ám tenyeréből hó hull, ujjai dermedtek, mert kajánul surrogó patkányok / borzongató karéneke szól / az énekes madarak helyén. Ez az oka rejtőzöttségének is: Megtagadott múltunk / és veszett jövőnk / csigaházába rejtőzötten / avartűztől rettegve / tehetetlenségbe menekültem. Remegve várja, kinek van, lesz szüksége kihalt csigaházra?!

A minap a Bástya utcában baktattam, és azon kaptam magam, hogy keresem, hol is volt Zoli gyermekkori rom-színháza . A világháborúban lebombázott épület akkor még álló falai között, a pincétől, a színpad alatti helytől, az egykori páholyok falaitól a padlásig borzongatóan izgalmas romhalmaz lehetett, ami az volt neki és pajtásainak, mint a Pál utcaiaknak a grund, vagy Áts Feriéknek a Füvészkert. Gyönyörű gyerekkora helyszínéről, szereplőiről: Mandel bácsiról meg halottas kocsijáról, a félszemű Falusiról, Sórom suszterról, Dudiról, akinek áporodott szagát mindig érezte a bújócskázások közben, egyik kötetében olvastam. (Önálló prózacsokrai: Értékeink vonzásában, Lelkek és göröngyök, Elár(v)ult csillagképek.)

Ami a hajdani Látó-kört illeti, Stendhal szellemében kezdték szervezni: ...ahhoz, hogy érjünk valamit ebben a világban, az szükséges, hogy megtegyük, amit tennünk lehet, tennünk kell és tennünk illik. Ő a verssel is megtette, amit csak lehet. A 80-as évek legelején, nyílt téren, tömeg előtt - sokak emlékezése szerint - ő mondta el először Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét. Megtette azt is, amit régóta kötelességünk lett volna, zarándokutakat szervezett a Don-kanyarba, ahol - közös szégyenünkre - 130 ezer magyar katona-halottnak és áldozatnak feledésből emeltünk emlékművet. Bella István Halotti beszédét követték: Gyere, fiam, menjünk el apámhoz. / Ha elsírjuk róla a havat, ha a földet / elhányjuk róla, talán találunk / kardbordát, csontsípot, csigolyagyöngyet, / s talán találunk a szíve helyén / Északi Fényt, s fekete csöndet. Találtak. A Donkanyar-apáktól elbúcsúzva, hazajőve pedig megszületett nemzeti zarándokhely-gondolata, ami tetté lett: a pákozdi Mészeg-hegyen áll a Don-kanyar kápolna. Még azt is megszervezte, hogy a halálba küldöttekért, a meggyalázottakért Rekviem szóljon, Borlói Rudolf komponálta a méltó mementót.

Annak a Bobory Györgynek a leszármazottja, aki Kossuth egyik lehűségesebb híveként a ceglédi útját szervezte, a szabadságharc leverése után pedig hamu alatt izzó parázsként élte életét. Nagyanyai őse viszont, született bécsiként, részt vett a honvédsereg elleni harcokban. Nem kétséges, hogy a kései utód melyikük örökségét vállalja, viszi tovább.

A Szent István Művelődési Ház igazgatója 1995 óta. A keresztény szellemiség, művelődés hajlékában tárt karokkal fogadnak minden hagyományőrző, értékteremtő, embert, hazát gyarapító törekvést. A Vár című folyóirat, amelynek alapító szerkesztője, az otthonosság, a szellemi tágasság fóruma.

Visszatérve az új kötetre, Rejtőzötten és a Befelé fojtott ének ciklus verseire, a Nagy Mester, Bella István Testamentumának nyomait vélem felfedezni bennük: Ne legyen hamu a szó, ne legyen por a lélek, / se lángpernye a vers, az ember, ha magyar, / ne legyen világ korma, se lucska a létnek, / mit az idő a világ méhéből kikapar...

A szerző tenyerével leginkább elárvult madárfiókát simogatna, gyűjtene benne napsugarat, mentene vele ijedt katicabogarat, szerettei arcát szeretné érezni benne, de azt sem bánná, ha szelíd farkasok innának belőle, ám tenyeréből hó hull, ujjai dermedtek, mert kajánul surrogó patkányok / borzongató karéneke szól / az énekes madarak helyén. Ez az oka rejtőzöttségének is: Megtagadott múltunk / és veszett jövőnk / csigaházába rejtőzötten / avartűztől rettegve / tehetetlenségbe menekültem. Remegve várja, kinek van, lesz szüksége kihalt csigaházra?!

A minap a Bástya utcában baktattam, és azon kaptam magam, hogy keresem, hol is volt Zoli gyermekkori rom-színháza . A világháborúban lebombázott épület akkor még álló falai között, a pincétől, a színpad alatti helytől, az egykori páholyok falaitól a padlásig borzongatóan izgalmas romhalmaz lehetett, ami az volt neki és pajtásainak, mint a Pál utcaiaknak a grund, vagy Áts Feriéknek a Füvészkert. Gyönyörű gyerekkora helyszínéről, szereplőiről: Mandel bácsiról meg halottas kocsijáról, a félszemű Falusiról, Sórom suszterról, Dudiról, akinek áporodott szagát mindig érezte a bújócskázások közben, egyik kötetében olvastam. (Önálló prózacsokrai: Értékeink vonzásában, Lelkek és göröngyök, Elár(v)ult csillagképek.)

Ami a hajdani Látó-kört illeti, Stendhal szellemében kezdték szervezni: ...ahhoz, hogy érjünk valamit ebben a világban, az szükséges, hogy megtegyük, amit tennünk lehet, tennünk kell és tennünk illik. Ő a verssel is megtette, amit csak lehet. A 80-as évek legelején, nyílt téren, tömeg előtt - sokak emlékezése szerint - ő mondta el először Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét. Megtette azt is, amit régóta kötelességünk lett volna, zarándokutakat szervezett a Don-kanyarba, ahol - közös szégyenünkre - 130 ezer magyar katona-halottnak és áldozatnak feledésből emeltünk emlékművet. Bella István Halotti beszédét követték: Gyere, fiam, menjünk el apámhoz. / Ha elsírjuk róla a havat, ha a földet / elhányjuk róla, talán találunk / kardbordát, csontsípot, csigolyagyöngyet, / s talán találunk a szíve helyén / Északi Fényt, s fekete csöndet. Találtak. A Donkanyar-apáktól elbúcsúzva, hazajőve pedig megszületett nemzeti zarándokhely-gondolata, ami tetté lett: a pákozdi Mészeg-hegyen áll a Don-kanyar kápolna. Még azt is megszervezte, hogy a halálba küldöttekért, a meggyalázottakért Rekviem szóljon, Borlói Rudolf komponálta a méltó mementót.

Annak a Bobory Györgynek a leszármazottja, aki Kossuth egyik lehűségesebb híveként a ceglédi útját szervezte, a szabadságharc leverése után pedig hamu alatt izzó parázsként élte életét. Nagyanyai őse viszont, született bécsiként, részt vett a honvédsereg elleni harcokban. Nem kétséges, hogy a kései utód melyikük örökségét vállalja, viszi tovább.

A Szent István Művelődési Ház igazgatója 1995 óta. A keresztény szellemiség, művelődés hajlékában tárt karokkal fogadnak minden hagyományőrző, értékteremtő, embert, hazát gyarapító törekvést. A Vár című folyóirat, amelynek alapító szerkesztője, az otthonosság, a szellemi tágasság fóruma.

Visszatérve az új kötetre, Rejtőzötten és a Befelé fojtott ének ciklus verseire, a Nagy Mester, Bella István Testamentumának nyomait vélem felfedezni bennük: Ne legyen hamu a szó, ne legyen por a lélek, / se lángpernye a vers, az ember, ha magyar, / ne legyen világ korma, se lucska a létnek, / mit az idő a világ méhéből kikapar...

A szerző tenyerével leginkább elárvult madárfiókát simogatna, gyűjtene benne napsugarat, mentene vele ijedt katicabogarat, szerettei arcát szeretné érezni benne, de azt sem bánná, ha szelíd farkasok innának belőle, ám tenyeréből hó hull, ujjai dermedtek, mert kajánul surrogó patkányok / borzongató karéneke szól / az énekes madarak helyén. Ez az oka rejtőzöttségének is: Megtagadott múltunk / és veszett jövőnk / csigaházába rejtőzötten / avartűztől rettegve / tehetetlenségbe menekültem. Remegve várja, kinek van, lesz szüksége kihalt csigaházra?!

A minap a Bástya utcában baktattam, és azon kaptam magam, hogy keresem, hol is volt Zoli gyermekkori rom-színháza . A világháborúban lebombázott épület akkor még álló falai között, a pincétől, a színpad alatti helytől, az egykori páholyok falaitól a padlásig borzongatóan izgalmas romhalmaz lehetett, ami az volt neki és pajtásainak, mint a Pál utcaiaknak a grund, vagy Áts Feriéknek a Füvészkert. Gyönyörű gyerekkora helyszínéről, szereplőiről: Mandel bácsiról meg halottas kocsijáról, a félszemű Falusiról, Sórom suszterról, Dudiról, akinek áporodott szagát mindig érezte a bújócskázások közben, egyik kötetében olvastam. (Önálló prózacsokrai: Értékeink vonzásában, Lelkek és göröngyök, Elár(v)ult csillagképek.)

Ami a hajdani Látó-kört illeti, Stendhal szellemében kezdték szervezni: ...ahhoz, hogy érjünk valamit ebben a világban, az szükséges, hogy megtegyük, amit tennünk lehet, tennünk kell és tennünk illik. Ő a verssel is megtette, amit csak lehet. A 80-as évek legelején, nyílt téren, tömeg előtt - sokak emlékezése szerint - ő mondta el először Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét. Megtette azt is, amit régóta kötelességünk lett volna, zarándokutakat szervezett a Don-kanyarba, ahol - közös szégyenünkre - 130 ezer magyar katona-halottnak és áldozatnak feledésből emeltünk emlékművet. Bella István Halotti beszédét követték: Gyere, fiam, menjünk el apámhoz. / Ha elsírjuk róla a havat, ha a földet / elhányjuk róla, talán találunk / kardbordát, csontsípot, csigolyagyöngyet, / s talán találunk a szíve helyén / Északi Fényt, s fekete csöndet. Találtak. A Donkanyar-apáktól elbúcsúzva, hazajőve pedig megszületett nemzeti zarándokhely-gondolata, ami tetté lett: a pákozdi Mészeg-hegyen áll a Don-kanyar kápolna. Még azt is megszervezte, hogy a halálba küldöttekért, a meggyalázottakért Rekviem szóljon, Borlói Rudolf komponálta a méltó mementót.

Annak a Bobory Györgynek a leszármazottja, aki Kossuth egyik lehűségesebb híveként a ceglédi útját szervezte, a szabadságharc leverése után pedig hamu alatt izzó parázsként élte életét. Nagyanyai őse viszont, született bécsiként, részt vett a honvédsereg elleni harcokban. Nem kétséges, hogy a kései utód melyikük örökségét vállalja, viszi tovább.

A Szent István Művelődési Ház igazgatója 1995 óta. A keresztény szellemiség, művelődés hajlékában tárt karokkal fogadnak minden hagyományőrző, értékteremtő, embert, hazát gyarapító törekvést. A Vár című folyóirat, amelynek alapító szerkesztője, az otthonosság, a szellemi tágasság fóruma.

Visszatérve az új kötetre, Rejtőzötten és a Befelé fojtott ének ciklus verseire, a Nagy Mester, Bella István Testamentumának nyomait vélem felfedezni bennük: Ne legyen hamu a szó, ne legyen por a lélek, / se lángpernye a vers, az ember, ha magyar, / ne legyen világ korma, se lucska a létnek, / mit az idő a világ méhéből kikapar...

A minap a Bástya utcában baktattam, és azon kaptam magam, hogy keresem, hol is volt Zoli gyermekkori rom-színháza . A világháborúban lebombázott épület akkor még álló falai között, a pincétől, a színpad alatti helytől, az egykori páholyok falaitól a padlásig borzongatóan izgalmas romhalmaz lehetett, ami az volt neki és pajtásainak, mint a Pál utcaiaknak a grund, vagy Áts Feriéknek a Füvészkert. Gyönyörű gyerekkora helyszínéről, szereplőiről: Mandel bácsiról meg halottas kocsijáról, a félszemű Falusiról, Sórom suszterról, Dudiról, akinek áporodott szagát mindig érezte a bújócskázások közben, egyik kötetében olvastam. (Önálló prózacsokrai: Értékeink vonzásában, Lelkek és göröngyök, Elár(v)ult csillagképek.)

Ami a hajdani Látó-kört illeti, Stendhal szellemében kezdték szervezni: ...ahhoz, hogy érjünk valamit ebben a világban, az szükséges, hogy megtegyük, amit tennünk lehet, tennünk kell és tennünk illik. Ő a verssel is megtette, amit csak lehet. A 80-as évek legelején, nyílt téren, tömeg előtt - sokak emlékezése szerint - ő mondta el először Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét. Megtette azt is, amit régóta kötelességünk lett volna, zarándokutakat szervezett a Don-kanyarba, ahol - közös szégyenünkre - 130 ezer magyar katona-halottnak és áldozatnak feledésből emeltünk emlékművet. Bella István Halotti beszédét követték: Gyere, fiam, menjünk el apámhoz. / Ha elsírjuk róla a havat, ha a földet / elhányjuk róla, talán találunk / kardbordát, csontsípot, csigolyagyöngyet, / s talán találunk a szíve helyén / Északi Fényt, s fekete csöndet. Találtak. A Donkanyar-apáktól elbúcsúzva, hazajőve pedig megszületett nemzeti zarándokhely-gondolata, ami tetté lett: a pákozdi Mészeg-hegyen áll a Don-kanyar kápolna. Még azt is megszervezte, hogy a halálba küldöttekért, a meggyalázottakért Rekviem szóljon, Borlói Rudolf komponálta a méltó mementót.

Annak a Bobory Györgynek a leszármazottja, aki Kossuth egyik lehűségesebb híveként a ceglédi útját szervezte, a szabadságharc leverése után pedig hamu alatt izzó parázsként élte életét. Nagyanyai őse viszont, született bécsiként, részt vett a honvédsereg elleni harcokban. Nem kétséges, hogy a kései utód melyikük örökségét vállalja, viszi tovább.

A Szent István Művelődési Ház igazgatója 1995 óta. A keresztény szellemiség, művelődés hajlékában tárt karokkal fogadnak minden hagyományőrző, értékteremtő, embert, hazát gyarapító törekvést. A Vár című folyóirat, amelynek alapító szerkesztője, az otthonosság, a szellemi tágasság fóruma.

Visszatérve az új kötetre, Rejtőzötten és a Befelé fojtott ének ciklus verseire, a Nagy Mester, Bella István Testamentumának nyomait vélem felfedezni bennük: Ne legyen hamu a szó, ne legyen por a lélek, / se lángpernye a vers, az ember, ha magyar, / ne legyen világ korma, se lucska a létnek, / mit az idő a világ méhéből kikapar...

A minap a Bástya utcában baktattam, és azon kaptam magam, hogy keresem, hol is volt Zoli gyermekkori rom-színháza . A világháborúban lebombázott épület akkor még álló falai között, a pincétől, a színpad alatti helytől, az egykori páholyok falaitól a padlásig borzongatóan izgalmas romhalmaz lehetett, ami az volt neki és pajtásainak, mint a Pál utcaiaknak a grund, vagy Áts Feriéknek a Füvészkert. Gyönyörű gyerekkora helyszínéről, szereplőiről: Mandel bácsiról meg halottas kocsijáról, a félszemű Falusiról, Sórom suszterról, Dudiról, akinek áporodott szagát mindig érezte a bújócskázások közben, egyik kötetében olvastam. (Önálló prózacsokrai: Értékeink vonzásában, Lelkek és göröngyök, Elár(v)ult csillagképek.)

Ami a hajdani Látó-kört illeti, Stendhal szellemében kezdték szervezni: ...ahhoz, hogy érjünk valamit ebben a világban, az szükséges, hogy megtegyük, amit tennünk lehet, tennünk kell és tennünk illik. Ő a verssel is megtette, amit csak lehet. A 80-as évek legelején, nyílt téren, tömeg előtt - sokak emlékezése szerint - ő mondta el először Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét. Megtette azt is, amit régóta kötelességünk lett volna, zarándokutakat szervezett a Don-kanyarba, ahol - közös szégyenünkre - 130 ezer magyar katona-halottnak és áldozatnak feledésből emeltünk emlékművet. Bella István Halotti beszédét követték: Gyere, fiam, menjünk el apámhoz. / Ha elsírjuk róla a havat, ha a földet / elhányjuk róla, talán találunk / kardbordát, csontsípot, csigolyagyöngyet, / s talán találunk a szíve helyén / Északi Fényt, s fekete csöndet. Találtak. A Donkanyar-apáktól elbúcsúzva, hazajőve pedig megszületett nemzeti zarándokhely-gondolata, ami tetté lett: a pákozdi Mészeg-hegyen áll a Don-kanyar kápolna. Még azt is megszervezte, hogy a halálba küldöttekért, a meggyalázottakért Rekviem szóljon, Borlói Rudolf komponálta a méltó mementót.

Annak a Bobory Györgynek a leszármazottja, aki Kossuth egyik lehűségesebb híveként a ceglédi útját szervezte, a szabadságharc leverése után pedig hamu alatt izzó parázsként élte életét. Nagyanyai őse viszont, született bécsiként, részt vett a honvédsereg elleni harcokban. Nem kétséges, hogy a kései utód melyikük örökségét vállalja, viszi tovább.

A Szent István Művelődési Ház igazgatója 1995 óta. A keresztény szellemiség, művelődés hajlékában tárt karokkal fogadnak minden hagyományőrző, értékteremtő, embert, hazát gyarapító törekvést. A Vár című folyóirat, amelynek alapító szerkesztője, az otthonosság, a szellemi tágasság fóruma.

Visszatérve az új kötetre, Rejtőzötten és a Befelé fojtott ének ciklus verseire, a Nagy Mester, Bella István Testamentumának nyomait vélem felfedezni bennük: Ne legyen hamu a szó, ne legyen por a lélek, / se lángpernye a vers, az ember, ha magyar, / ne legyen világ korma, se lucska a létnek, / mit az idő a világ méhéből kikapar...

Ami a hajdani Látó-kört illeti, Stendhal szellemében kezdték szervezni: ...ahhoz, hogy érjünk valamit ebben a világban, az szükséges, hogy megtegyük, amit tennünk lehet, tennünk kell és tennünk illik. Ő a verssel is megtette, amit csak lehet. A 80-as évek legelején, nyílt téren, tömeg előtt - sokak emlékezése szerint - ő mondta el először Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét. Megtette azt is, amit régóta kötelességünk lett volna, zarándokutakat szervezett a Don-kanyarba, ahol - közös szégyenünkre - 130 ezer magyar katona-halottnak és áldozatnak feledésből emeltünk emlékművet. Bella István Halotti beszédét követték: Gyere, fiam, menjünk el apámhoz. / Ha elsírjuk róla a havat, ha a földet / elhányjuk róla, talán találunk / kardbordát, csontsípot, csigolyagyöngyet, / s talán találunk a szíve helyén / Északi Fényt, s fekete csöndet. Találtak. A Donkanyar-apáktól elbúcsúzva, hazajőve pedig megszületett nemzeti zarándokhely-gondolata, ami tetté lett: a pákozdi Mészeg-hegyen áll a Don-kanyar kápolna. Még azt is megszervezte, hogy a halálba küldöttekért, a meggyalázottakért Rekviem szóljon, Borlói Rudolf komponálta a méltó mementót.

Annak a Bobory Györgynek a leszármazottja, aki Kossuth egyik lehűségesebb híveként a ceglédi útját szervezte, a szabadságharc leverése után pedig hamu alatt izzó parázsként élte életét. Nagyanyai őse viszont, született bécsiként, részt vett a honvédsereg elleni harcokban. Nem kétséges, hogy a kései utód melyikük örökségét vállalja, viszi tovább.

A Szent István Művelődési Ház igazgatója 1995 óta. A keresztény szellemiség, művelődés hajlékában tárt karokkal fogadnak minden hagyományőrző, értékteremtő, embert, hazát gyarapító törekvést. A Vár című folyóirat, amelynek alapító szerkesztője, az otthonosság, a szellemi tágasság fóruma.

Visszatérve az új kötetre, Rejtőzötten és a Befelé fojtott ének ciklus verseire, a Nagy Mester, Bella István Testamentumának nyomait vélem felfedezni bennük: Ne legyen hamu a szó, ne legyen por a lélek, / se lángpernye a vers, az ember, ha magyar, / ne legyen világ korma, se lucska a létnek, / mit az idő a világ méhéből kikapar...

Ami a hajdani Látó-kört illeti, Stendhal szellemében kezdték szervezni: ...ahhoz, hogy érjünk valamit ebben a világban, az szükséges, hogy megtegyük, amit tennünk lehet, tennünk kell és tennünk illik. Ő a verssel is megtette, amit csak lehet. A 80-as évek legelején, nyílt téren, tömeg előtt - sokak emlékezése szerint - ő mondta el először Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét. Megtette azt is, amit régóta kötelességünk lett volna, zarándokutakat szervezett a Don-kanyarba, ahol - közös szégyenünkre - 130 ezer magyar katona-halottnak és áldozatnak feledésből emeltünk emlékművet. Bella István Halotti beszédét követték: Gyere, fiam, menjünk el apámhoz. / Ha elsírjuk róla a havat, ha a földet / elhányjuk róla, talán találunk / kardbordát, csontsípot, csigolyagyöngyet, / s talán találunk a szíve helyén / Északi Fényt, s fekete csöndet. Találtak. A Donkanyar-apáktól elbúcsúzva, hazajőve pedig megszületett nemzeti zarándokhely-gondolata, ami tetté lett: a pákozdi Mészeg-hegyen áll a Don-kanyar kápolna. Még azt is megszervezte, hogy a halálba küldöttekért, a meggyalázottakért Rekviem szóljon, Borlói Rudolf komponálta a méltó mementót.

Annak a Bobory Györgynek a leszármazottja, aki Kossuth egyik lehűségesebb híveként a ceglédi útját szervezte, a szabadságharc leverése után pedig hamu alatt izzó parázsként élte életét. Nagyanyai őse viszont, született bécsiként, részt vett a honvédsereg elleni harcokban. Nem kétséges, hogy a kései utód melyikük örökségét vállalja, viszi tovább.

A Szent István Művelődési Ház igazgatója 1995 óta. A keresztény szellemiség, művelődés hajlékában tárt karokkal fogadnak minden hagyományőrző, értékteremtő, embert, hazát gyarapító törekvést. A Vár című folyóirat, amelynek alapító szerkesztője, az otthonosság, a szellemi tágasság fóruma.

Visszatérve az új kötetre, Rejtőzötten és a Befelé fojtott ének ciklus verseire, a Nagy Mester, Bella István Testamentumának nyomait vélem felfedezni bennük: Ne legyen hamu a szó, ne legyen por a lélek, / se lángpernye a vers, az ember, ha magyar, / ne legyen világ korma, se lucska a létnek, / mit az idő a világ méhéből kikapar...

Annak a Bobory Györgynek a leszármazottja, aki Kossuth egyik lehűségesebb híveként a ceglédi útját szervezte, a szabadságharc leverése után pedig hamu alatt izzó parázsként élte életét. Nagyanyai őse viszont, született bécsiként, részt vett a honvédsereg elleni harcokban. Nem kétséges, hogy a kései utód melyikük örökségét vállalja, viszi tovább.

A Szent István Művelődési Ház igazgatója 1995 óta. A keresztény szellemiség, művelődés hajlékában tárt karokkal fogadnak minden hagyományőrző, értékteremtő, embert, hazát gyarapító törekvést. A Vár című folyóirat, amelynek alapító szerkesztője, az otthonosság, a szellemi tágasság fóruma.

Visszatérve az új kötetre, Rejtőzötten és a Befelé fojtott ének ciklus verseire, a Nagy Mester, Bella István Testamentumának nyomait vélem felfedezni bennük: Ne legyen hamu a szó, ne legyen por a lélek, / se lángpernye a vers, az ember, ha magyar, / ne legyen világ korma, se lucska a létnek, / mit az idő a világ méhéből kikapar...

Annak a Bobory Györgynek a leszármazottja, aki Kossuth egyik lehűségesebb híveként a ceglédi útját szervezte, a szabadságharc leverése után pedig hamu alatt izzó parázsként élte életét. Nagyanyai őse viszont, született bécsiként, részt vett a honvédsereg elleni harcokban. Nem kétséges, hogy a kései utód melyikük örökségét vállalja, viszi tovább.

A Szent István Művelődési Ház igazgatója 1995 óta. A keresztény szellemiség, művelődés hajlékában tárt karokkal fogadnak minden hagyományőrző, értékteremtő, embert, hazát gyarapító törekvést. A Vár című folyóirat, amelynek alapító szerkesztője, az otthonosság, a szellemi tágasság fóruma.

Visszatérve az új kötetre, Rejtőzötten és a Befelé fojtott ének ciklus verseire, a Nagy Mester, Bella István Testamentumának nyomait vélem felfedezni bennük: Ne legyen hamu a szó, ne legyen por a lélek, / se lángpernye a vers, az ember, ha magyar, / ne legyen világ korma, se lucska a létnek, / mit az idő a világ méhéből kikapar...

A Szent István Művelődési Ház igazgatója 1995 óta. A keresztény szellemiség, művelődés hajlékában tárt karokkal fogadnak minden hagyományőrző, értékteremtő, embert, hazát gyarapító törekvést. A Vár című folyóirat, amelynek alapító szerkesztője, az otthonosság, a szellemi tágasság fóruma.

Visszatérve az új kötetre, Rejtőzötten és a Befelé fojtott ének ciklus verseire, a Nagy Mester, Bella István Testamentumának nyomait vélem felfedezni bennük: Ne legyen hamu a szó, ne legyen por a lélek, / se lángpernye a vers, az ember, ha magyar, / ne legyen világ korma, se lucska a létnek, / mit az idő a világ méhéből kikapar...

A Szent István Művelődési Ház igazgatója 1995 óta. A keresztény szellemiség, művelődés hajlékában tárt karokkal fogadnak minden hagyományőrző, értékteremtő, embert, hazát gyarapító törekvést. A Vár című folyóirat, amelynek alapító szerkesztője, az otthonosság, a szellemi tágasság fóruma.

Visszatérve az új kötetre, Rejtőzötten és a Befelé fojtott ének ciklus verseire, a Nagy Mester, Bella István Testamentumának nyomait vélem felfedezni bennük: Ne legyen hamu a szó, ne legyen por a lélek, / se lángpernye a vers, az ember, ha magyar, / ne legyen világ korma, se lucska a létnek, / mit az idő a világ méhéből kikapar...

Visszatérve az új kötetre, Rejtőzötten és a Befelé fojtott ének ciklus verseire, a Nagy Mester, Bella István Testamentumának nyomait vélem felfedezni bennük: Ne legyen hamu a szó, ne legyen por a lélek, / se lángpernye a vers, az ember, ha magyar, / ne legyen világ korma, se lucska a létnek, / mit az idő a világ méhéből kikapar...

Visszatérve az új kötetre, Rejtőzötten és a Befelé fojtott ének ciklus verseire, a Nagy Mester, Bella István Testamentumának nyomait vélem felfedezni bennük: Ne legyen hamu a szó, ne legyen por a lélek, / se lángpernye a vers, az ember, ha magyar, / ne legyen világ korma, se lucska a létnek, / mit az idő a világ méhéből kikapar...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!