Hétvége

2007.01.20. 03:22

Születésnapi táncház, csocsóval

Óriási nosztalgiabulival, éjfélig tartó táncházzal ünnepli 30. születésnapját január 26-án este hattól a Tilinkó zenekar. A Szent István Művelődési Házba várják mindazokat, akik szívesen emlékeznek a velük töltött estékre...

Gábor Gina

- Minden azzal indult, hogy felvettek a zeneakadémiára 1973-ban, és a kórusban a Mákvirág zenekar vezetője, Szíjártó Csaba mellé kerültem. Dicsekedett, hogy szerepeltek a tévében, fotókat mutatott, amelyeken székely harisnyában húzzák a hangszereket. Megdobbant a szívem, mert nekem nagyon hiányzott a tánc, hiszen én előtte, itthon a fehérvári együttesben táncosként kezdtem... Csaba meghívott a Mákvirág próbáira, a szólótáncosuk lettem, ritmushangszereken is játszottam. Mondogattam nekik, milyen jó volna, ha Fehérváron is lenne a táncegyüttesnek igazi zenekara. Volt ugyan egy zenetanárokból álló együttes, amely kottából játszott, főleg zeneszerzők feldolgozásait, csak a karmester állt a színpad felé, a zenészek háttal muzsikáltak a táncosoknak... Hogyan is idézhette volna ez a falusi mulatságok hangulatát? Hiszen a falusi zenészek fejből játszottak, a táncosok mozgását kísérve húzták a talpalávalót... Itthon Botos Jóskának meséltem a Mákvirágról: felkeltette az érdeklődését, a zenekar eljött, és kísérni kezdte a fehérvári táncosokat. Két-három gazdag év jött: a Mákvirág honosította meg az eredeti népzenei stílust Fehérváron, ahol még táncházakat is csináltak. Aztán megromlott a viszony a táncegyüttessel, a Mákvirág nem vállalt több szereplést. Rólam köztudott volt, hogy a diploma után hazajövök, ezért Botos Jóska megkérdezte: nem szerveznék-e zenekar? Fél évet kaptunk a felkészülésre. Megállapodtunk, addig nincs szereplés, csak kitartó gyakorlás. Csakhogy egy hét múlva kiderült: az együttes meghívást kapott a Szovjetunióba, Vorosilovgrádba. Egy hónap alatt, kemény munkával készültünk el a műsorunkkal, így mehettünk el. Azon a vorosilovgrádi szereplésen ráéreztek siker ízére:

- Az estéket vodkázással zártunk. Nem mi akartuk, a vendéglátók erőltették... - viccel komoly arccal Kneifel Imre. - Vorosilovgrádban 178 rubelért szereztünk egy ukrán cimbalmot is. Itthon ez a hangszer megfizethetetlen volt, de ez elfogadható összegnek számított. A pénzt a táncegyüttes dobta össze, hozzájárult a néprajzos, Pesovár Feri bácsi is, akinek szakmailag is sokat köszönhetünk...

A zenekart még Mákszemnek hívták, csak 1978-ban vették fel a Tilinkó nevet. Ami pedig a tagok verbuválását illeti, feltételezem, Kneifel Imre először otthon nézett körül, hiszen öccse is az alapítótagok közé tartozott:

- Ez véletlenül alakult ki, hiszen még mindketten zöldfülűek voltunk. Ki gondolta volna akkor, hogy az öcsémből, Gyuriból profi népzenész lesz? - mondja. - Akkor ő autószerelő szakmunkásképzős és néptáncos volt. Ám egy fellépésen későn ért be a színpadra, mert nem tudta idejében kibogozni a gatyamadzagját. Ahelyett, hogy a táncra készült volna, egy kislánnyal múlatta az időt. Felfüggesztették, ezért ráért, így beállt csellózni a zenekarba. Szabó József furulyázott, őt azóta is csak Furulyásként emlegetjük, Dénes Zoltán és Szűcs Sanyi hegedült, én pedig brácsáztam...

A 70-es évek végére csatlakozott Brückler Tamás bőgős, Vásárhelyi Zoltán hegedűs, és Tóth Laci, aki furulyázott. Kilenctagúvá bővült az együttes, ráadásul Kneifel Imre a cimbalomnak is szakértője lett, öcse, Gyuri megtanult hegedülni, Szabó Furulyás klarinétozott is. Ezzel a formációval a második Táncház találkozó lemezére is felkerült a zenekar, egy szép köröspataki összeállítással. Persze, ezt is eljátsszák majd a születésnapi bulin... A 80-as években a Tilinkó kettészakadt: a létszám csökkent, a Kneifel-testvérekhez csatlakozott Varró János, aki citerázott, tekerőzött, és a táncos Török Sándor is beszállt. Ő a színpadról, kalapban, csizmában jött le muzsikálni, ha Kneifel Imre cimbalmozott, átvette a brácsát. Majd évekig Fekete Edina brácsázott aztán érkezett Polgár Zoltán... Egy időben Krasznai Attila, azaz Medve bőgőzött, remekül, ám hamarosan nélkülözniük kellett: egy turnén beleszeretett egy kanadai lányba, és vele maradt... Hosszú évek óta Juhász Balázs bőgőzik, csellózik a Tilinkóban. Közben rengeteget utaztak: 99-ig dolgoztak az Alba Regia Táncegyüttessel, azóta önálló koncerteket adnak, vagy különféle tánccsoportokat kísérnek. Bejárták Európát, eljutottak Indiába, Kínába, no és a tengerentúlra, Kanadába, Amerikába is. Nem csoda, ha közben szerelmek is szövődtek, a külhoni barátnők idegenbe csábították a tagokat.

- Egy időben az a szóvicc járta az együttesben, hogy elmegyünk turra, mert a tur nincs otthon - idézi a tréfát Kneifel és hozzáteszi: - A tengerentúlon azért születtek mélyebb ismeretségek, mert ott két hosszú, hatvannapos turnén is részt vettünk. Mindenütt népszerűek voltunk, hiszen a magyar folklór a korán polgárosult Európa folklórjához képest elementáris hatású. Mindenkit lenyűgöz a magyar tánc és muzsika dinamizmusa, a különös dallamvilág, az érdekes hangszerek.

Január 26-án tehát afféle időutazáson vehetünk részt, amelynek a Tilinkó azt az alcímet is adhatná: így bűvöltük el a világot, harminc éven át...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!