Hétvége

2007.01.13. 03:28

Karvalyállam és TB-tőke

Két járható út közül választhatnak a honi nagy reformerek. Mindkét változat afféle spanyol viasz, hiszen bevett gyakorlatok követéséről van szó. Vagy ...

Kovalcsik Katalin

Két járható út közül választhatnak a honi nagy reformerek. Mindkét változat afféle spanyol viasz, hiszen bevett gyakorlatok követéséről van szó. Vagy azt választja a felelősségteljes vezetés, hogy kialakít egy több-biztosítós rendszert, és akkor felvállalja ennek minden ódiumát, vagy kénytelen-kelletlen belátja: ha valamiféle általános szintű egészségügyi ellátást szeretnének biztosítani, akkor arra áldozni kell - az államnak is.

A több-biztosítós rendszerben, akárhogyan is szépítjük azt, élesen elkülöníthetők a tehetősebbek számára elérhető lehetőségek és a szegények számára biztosított ellátási formák. Ennek társadalmi következményei óhatatlanul is oda vezetnek, hogy még inkább kontúrt kap a különféle társadalmi rétegek között egyébként is létező éles válaszvonal. Ez egyébként már ma is létező differenciálás: a választott kapitalizmus velejárója.

Ha azonban az állam a kevésbé kényes átalakítási folyamatot választja (mégpedig leginkább a választói, vagyis választási érdekek szem előtt tartása miatt), akkor kénytelen saját zsebből hozzátenni a társadalombiztosítási alaphoz, egyébként összedől a rendszer. Komoly dilemma, súlyos politikai következményekkel járó kérdés. Amit feltehetően ismét a jól felfogott gazdasági érdekek fognak döntésre vinni. Márpedig jelen helyzetben - és ezt az egészségügyben dolgozó, külhoni struktúrákat jól ismerő szakemberek mondják - az egyik leginkább kecsegetető kilátással a társadalombiztosítási pénzek átstruktúrálása bír, ezt a kifejezést az egyszerű magyar úgy fordítaná le: az egyetlen lenyúlható tőkénk a TB maradt.

A több-biztosítós rendszerben, akárhogyan is szépítjük azt, élesen elkülöníthetők a tehetősebbek számára elérhető lehetőségek és a szegények számára biztosított ellátási formák. Ennek társadalmi következményei óhatatlanul is oda vezetnek, hogy még inkább kontúrt kap a különféle társadalmi rétegek között egyébként is létező éles válaszvonal. Ez egyébként már ma is létező differenciálás: a választott kapitalizmus velejárója.

Ha azonban az állam a kevésbé kényes átalakítási folyamatot választja (mégpedig leginkább a választói, vagyis választási érdekek szem előtt tartása miatt), akkor kénytelen saját zsebből hozzátenni a társadalombiztosítási alaphoz, egyébként összedől a rendszer. Komoly dilemma, súlyos politikai következményekkel járó kérdés. Amit feltehetően ismét a jól felfogott gazdasági érdekek fognak döntésre vinni. Márpedig jelen helyzetben - és ezt az egészségügyben dolgozó, külhoni struktúrákat jól ismerő szakemberek mondják - az egyik leginkább kecsegetető kilátással a társadalombiztosítási pénzek átstruktúrálása bír, ezt a kifejezést az egyszerű magyar úgy fordítaná le: az egyetlen lenyúlható tőkénk a TB maradt.

A több-biztosítós rendszerben, akárhogyan is szépítjük azt, élesen elkülöníthetők a tehetősebbek számára elérhető lehetőségek és a szegények számára biztosított ellátási formák. Ennek társadalmi következményei óhatatlanul is oda vezetnek, hogy még inkább kontúrt kap a különféle társadalmi rétegek között egyébként is létező éles válaszvonal. Ez egyébként már ma is létező differenciálás: a választott kapitalizmus velejárója.

Ha azonban az állam a kevésbé kényes átalakítási folyamatot választja (mégpedig leginkább a választói, vagyis választási érdekek szem előtt tartása miatt), akkor kénytelen saját zsebből hozzátenni a társadalombiztosítási alaphoz, egyébként összedől a rendszer. Komoly dilemma, súlyos politikai következményekkel járó kérdés. Amit feltehetően ismét a jól felfogott gazdasági érdekek fognak döntésre vinni. Márpedig jelen helyzetben - és ezt az egészségügyben dolgozó, külhoni struktúrákat jól ismerő szakemberek mondják - az egyik leginkább kecsegetető kilátással a társadalombiztosítási pénzek átstruktúrálása bír, ezt a kifejezést az egyszerű magyar úgy fordítaná le: az egyetlen lenyúlható tőkénk a TB maradt.

Ha azonban az állam a kevésbé kényes átalakítási folyamatot választja (mégpedig leginkább a választói, vagyis választási érdekek szem előtt tartása miatt), akkor kénytelen saját zsebből hozzátenni a társadalombiztosítási alaphoz, egyébként összedől a rendszer. Komoly dilemma, súlyos politikai következményekkel járó kérdés. Amit feltehetően ismét a jól felfogott gazdasági érdekek fognak döntésre vinni. Márpedig jelen helyzetben - és ezt az egészségügyben dolgozó, külhoni struktúrákat jól ismerő szakemberek mondják - az egyik leginkább kecsegetető kilátással a társadalombiztosítási pénzek átstruktúrálása bír, ezt a kifejezést az egyszerű magyar úgy fordítaná le: az egyetlen lenyúlható tőkénk a TB maradt.

Ha azonban az állam a kevésbé kényes átalakítási folyamatot választja (mégpedig leginkább a választói, vagyis választási érdekek szem előtt tartása miatt), akkor kénytelen saját zsebből hozzátenni a társadalombiztosítási alaphoz, egyébként összedől a rendszer. Komoly dilemma, súlyos politikai következményekkel járó kérdés. Amit feltehetően ismét a jól felfogott gazdasági érdekek fognak döntésre vinni. Márpedig jelen helyzetben - és ezt az egészségügyben dolgozó, külhoni struktúrákat jól ismerő szakemberek mondják - az egyik leginkább kecsegetető kilátással a társadalombiztosítási pénzek átstruktúrálása bír, ezt a kifejezést az egyszerű magyar úgy fordítaná le: az egyetlen lenyúlható tőkénk a TB maradt.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!