Hétvége

2006.11.25. 03:29

A felejtésre ítélt múlt

A valódi múltat egy idő után fiktív múlt váltja fel, amely az irányított felejtéssel és emlékezéssel valósulhat meg - véli Karácsony András professzor, aki nemrégiben a Kodolányi János Főiskola vendége volt. Az emlékeket, ha máshol nem is, a privát világban őrizni kell.

Fejér Megyei Hírlap

- Mit jelent az irányított emlékezés és felejtés? Ezek a hétköznapjainkban miként vannak jelen?

- Annak, hogy az elrendelt felejtés és az elrendelt emlékezés a hétköznapokat áthatja, legkézenfekvőbb példáját a kommunizmus évtizedei adják. Ugyanis az irányított emlékezés és felejtés a diktatórikus berendezkedésben valósítható meg legtökéletesebben. Gondoljunk csak az utcák átnevezésére, amikor nem csupán a megelőző, azaz a Horthy-korszakhoz kötődő utcaneveket változtatták meg, hanem az évszázados múltra visszatekintőket is. Ezzel mintegy kiiktatva a mindennapokból - felejtésre ítélve - a történelmi hagyományokat reprezentáló elnevezéseket és helyüket kommunista hősök, vagy a kommunista politikát szimbolizáló nevek, mint a Népköztársaság útja, Néphadsereg útja, Vörös Hadsereg útja foglalták el.

- Az utcák átnevezésén kívül milyen eszközökkel próbálták feledtetni a múltat?

- Gondoljunk a címerváltásra, a pengőt felváltó forintra, a szovjet katonákat dicsőítő emlékművekre - melyeknél rituális ismétlődéssel ünnepeltek - és az első világháború áldozatainak emlékműveire, ahol semmiféle megemlékezés nem zajlott. Ezek a hétköznapokban jelenlévő változások a múlt jelentős részének felejtetését szolgálták és egyúttal egy új világ szimbolikájának bevésését az ember gondolkodásába.

- Lehet, hogy a tömegkommunikáció következtében jobban működik ma az irányított emlékezés a demokratikus társadalomban, mint korábban a diktatúra idején? Létezik akaratlagos felejtés?

- Ne feledjük, a diktatúrában is kulcsfontosságú szerepet játszott a tömegkommunikáció az akaratlagos, más néven irányított felejtésben. A demokratikus társadalomtól inkább abban különbözött, hogy ott a politika irányítói a tömegkommunikációt is irányították, ez őket szolgálta például az irányított felejtéssel. Demokráciában viszont a tömegkommunikáció - elvileg - független a politikától, így a tömegkommunikációs médiumokat működtetőktől függ, hogy törekednek-e irányított felejtésre. Tapasztalatom szerint a hazai tömegkommunikáció, legalábbis az úgynevezett országos médiumok erőteljes politikai elkötelezettséggel működnek, így gyakorta közvetlen politikai érdekeket szolgálva taszítanak feledésbe kellemetlen tényeket. S az a politikai erő, amely bírja a tömegkommunikáció nagyobb részének szimpátiáját, hatásosabban befolyásolhatja a felejtést. Jelenleg nálunk ebben az előnyös pozícióban a baloldali politika van.

- Mi jellemzi a magyar társadalmi emlékezést? Az erdélyieket tekintve változott-e ez, változhat-e a jövőben Trianon után? Mióta van megosztva a magyar társadalmi emlékezet?

- A társadalmi emlékezet megosztottsága könnyebben láthatóvá válik ott, ahol plurális politikai nyilvánosság van, míg erről kevesebbet tudhatunk egy diktatúra esetében. Arra, hogy például a Kádár-korszakban is megosztott volt a társadalmi emlékezet, a nyolcvanas évek idejéről a március 15-i nem hivatalos emlékezésekből, vagy az 1956. október 23-ra történő megemlékezésekből következtethetünk, ám ezek - épp a politika egyeduralma miatt - jobbára bezártak maradtak a privátemlékezet világában. Egy társadalomban nem elsősorban az emlékezés tagoltsága, vagy ha úgy tetszik: megosztottsága jelent komoly problémát. Egy politikailag tagolt társadalomban mondhatni ez természetes. Inkább az, ha a különböző emlékezéspolitikák túlzottan heves érzelmekkel feszülnek egymással szembe.

- Ön szerint 1956 emléke kommunikatív volt. Nagy Imre újratemetése következtében változott-e ez? Mi a különbség a kommunikatív és a kulturális emlékezet között?

- A társadalmi emlékezettel foglalkozó kutatók kommunikatív emlékezetnek azt nevezik, ami egyszerűen az emberek átélt múltjának emlékezetben tartására vonatkozik. Legyen ez egy-két perccel ezelőtt feltett kérdés, amire emlékeznem kell, hogy válaszolhassak. Vagy legyen ez egy társadalmi esemény, amire való emlékezést száműzték a társadalmi nyilvánosságból, ám a társadalmat alkotó emberek jelentős része úgy véli, hogy az emléket meg kell őrizni, ha máshol nem lehet, akkor a privát világban. Ilyen volt 1989 előtt az 56-os forradalom emléke. Kulturális emlékezés viszont a társadalmi nyilvánosságban fejeződik ki, és egy adott közösség identitásképződéséhez, -fenntartásához tartozik. Ebben a vonatkozásban nem feltétlenül az átélt, hanem sokkal inkább a különböző elbeszélésekben kifejeződő múltról van szó. Az 1848-as forradalom emléke például a kulturális emlékezethez sorolható.

- Az emlékezés szándékos kiiktatásának kiváló példája Orwell 1984 című regénye.

- Orwell regényének főhőse azzal foglalkozik, hogy múltbéli újságcikkeket ír át az aktuális jelen kívánalmai szerint. Mégpedig azért, mert a társadalmat uraló politikai elit így akarja annak a lehetőségét felszámolni, hogy valaki - belelapozva egy régebbi újságba, kiadványba - a múltból a jelennel szembeállítható gondolatokra, ígéretekre, tényekre, történésekre bukkanhasson. Egy ilyen társadalomban nem csak arról van szó, hogy egyszerűen egy-egy múltbéli kellemetlen tény elfedését kívánják megvalósítani a hatalom birtokosai, hanem magát az emlékezést, mint olyant iktatják ki. Hiszen a múlt valójában eltörlődik egy idő után, amit az aktuális jelenben kitalált - azaz teljesen fiktív - múlt vált fel.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!