Fehérvári hegymászó ostromolta a Mera Peak északi csúcsát

Van az úgy, hogy már nem elég. Hiába küzdött már le számtalan akadályt, talált újabb és újabb kapaszkodókat a mélység fölé magasodó sziklán az ember, belül valahogy nem hagyja nyugodni az érzés: több kell! Messzire, magasabbra törni, ismeretlen útvonalon jutni a felhőkön túlra, feszegetve a teljesítőképesség határait. Létezik embertípus, aki beletörődik rászabott sorsába, s komoly vállalások nélkül éli mindennapjait, s van aki élet és halál mezsgyéjén is képes lavírozni azért, hogy eggyé válhasson a természettel, hogy – még ha néhány röpke percre, órára is – de legyőzze a legyőzhetetlent, a Föld legmagasabb pontjairól pillantson alá az alatta terülő világra.

Kell valami jó értelemben vett őrültség a hegymászáshoz, makacsság, kitartás, erő, s a hegy tisztelete szükségeltetik ahhoz, hogy az ember igazán magasra jusson. Székesfehérváron is élnek hasonló „őrültek”. A Rotpunkt Sziklamászó Egyesület elnöke, Abonyi Gábor egy időre búcsút intett a sziklafalaknak, s nagy túrára indult a nepáli „nyolcezresek” szomszédságába.

Mera Peak, a 6476 méteres „szörny”

Abonyi párjával, Miklós Évával október elseje óta gyalogoltak Nepálban. A túrázók férfi tagja egy helyi segítővel Pablu településtől indult a Mera Peak felé, hogy megmásszák a hegy három csúcsa közül a legmagasabbat, a 6476 méteres északi csúcsot.

„Kilenc nap alatt értük el Khare települést, ami az utolsó emberek lakta hely a hegy alatt. 4800 méteren van. Itt egy napot pihentünk, majd tízen felmentünk az 5815 méter magasan található high campbe, a magaslati táborba, ami a gleccseren elhelyezett néhány sátorból áll” – írta face­book-üzenetében Abonyi Gábor.

Érdemes tudni, hogy a Mera Peak 6476 méteres magasságával nem csupán a legmagasabb trekkingcsúcs Nepálban, de egyúttal az egész Himalája egyik legdöbbenetesebb panorámáját kínálja.

Körbetekintve a világ hat legnagyobb hegycsúcsából egyszerre ötöt is lehet innen látni: az Everest (8850 m), a Lhotse (8516 m) és a Makalu (8462 m) szinte karnyújtásnyira magasodik a hegymászó előtt, a távolban pedig a másik két óriás, a Kangchenjunga (8586 m) és a Cho Oyu (8201 m) is ott emelkedik, nem beszélve a megszámlálhatatlan hat-hét ezres csúcsról. Azonban ide eljutni igazi magashegyi expedíció, csakis gyakorlott túrázók teljesíthetik.

Abonyi Gábor a táborból indult volna a csúcstámadásra, de annak ellenére, hogy gyakorlott túrázó, az oxigénhiányos magaslati levegőre nem tudott felkészülni, leterítette a magashegyi betegség. A fehérvári mászó tehát nem felfelé, hanem másnap reggel, azaz csütörtökön a saját lábán lefelé indult, s szerencsésen megérkezett Khare településbe. Onnan aztán már Miklós Évával négynapos gyaloglás után értek Luklába, ahonnét egy kisgéppel repülnek Katmanduba.

Vagyis a cél előtt riasztott a test, de az borítékolható, hogy nem ez volt Abonyi Gábor utolsó csúcstámadása. Mert van az úgy, hogy még nem elég.