Így is történelmet írt a PAFC

A magyar kupa dőntőjének hosszú estéjén lilába borult a Ferencváros otthona, a Groupama Aréna. A több mint 11 ezer néző előtt megvívott fi nálé végén az Újpest játékosai és szurkolói örülhettek, történetük tizedik MK-elsőségét gyűjtötték be. A Puskás Akadémia közel állt a sikerhez, de be kellett érnie az ezüsttel.

– Gratulálok az Újpest sikeréhez, ugyanakkor köszönöm mindenkinek a Puskás Akadémiánál, hogy kemény munkájukkal lehetővé tették, hogy eljussunk a fináléig. A futball néha igazságtalan, talán ma este is az volt, mindenesetre büszke vagyok, hogy ilyen játékosokkal dolgozhatok együtt – értékelte a mérkőzést Pintér Attila a lefújás után kissé csalódottan.

– Nagyon boldog vagyok, köszönöm a játékosoknak és köszönöm a családomnak – adott hangot örömének az Újpest szakvezetője, Nebojsa Vignjevics. – Azt szoktam mondani, hogy az volt a legnagyobb hibám, hogy öt éve ideigazoltam Újpestre, mert ezek mellett a srácok mellett öt helyett 25 évet öregedtem. Csodálatos. A végén nyertük meg a döntőt, az utolsó lövéssel. Rendkívül keményen dolgoztunk, számos helyzetet sikerült kialakítanunk. A Puskás Akadémiának olyan egyéni képességekkel bíró játékosai is vannak, amilyenek nálunk nincsenek. Nagyon kis terület is elegendő nekik, a gólszerzéshez. A lényeg azonban az, hogy erre a végén már senki nem fog emlékezni, csak arra, hogy megnyertük a kupát!

– Nem szoktam a játékvezetői ítéletekkel foglalkozni, de úgy érzem, hogy Litauszki Robi nem a labdát találta el, hanem a lábamat, de az a tizenegyes, amelyet a bíró megad – tekintett vissza a fináléra Szakály Péter, a Puskás középpályása.

– A csapat beleadott apait-anyait, jól felkészültünk az ellenfélből, rúgtunk két gyönyörű gólt, de sajnos visszatért a nagy problémánk, hogy pontrúgásból gólt kapunk. Pozitívum, hogy egyenlíteni tudtunk, és eljutottunk a tizenegyespárbajig. A büntetőrúgás már csak lutri. Nem maradt más dolgunk, csak gratulálni az Újpestnek. Az élet nem áll meg, fel kell emelni a fejeket, jövőre újra nekifutunk.